2012. augusztus 17., péntek

Megvalósult álmok III - Piz Ciavazes, Sella tornyok

A sikeres Zinne mászások után lustán indult a hétfői nap, pedig a többiek nagy fába vágták a fejszéjüket. A csapatból öten országúti biciklit is hoztak magukkal, hogy próbára tegyék erejüket a Dolomitok hágóin. Az aznapi program: Auronzo ház(2300m)- Cortina d'Ampezzo(1057m)- Falzerego hágó(2200)- La Villa(1400)- Gardena hágó(2200m)-Sella hágó(2230)- Ciavazes táborhely. Összességében  kb 85 km és 3000 méter szint. Nagyon kemény. Fecó(előző nap mászta a Hasse-t), István, Domi végignyomta az utat, néhol esőben, szélben, szétfagyva, eléhezve. Külön elismerés Anettnak és Krisztának, akik nem sokkal a srácok után értek fel a Falzerego hágóba.
A hét további részét a Sella nyeregbe felvezető út mellett kialakított egyik pihenőhelyen töltöttük. Elismerem nagyon pofátlanul nyomtuk a vadkempinget, de nem akartunk lent méregdrágán megszállni a faluban, illetve innen minden mászóút karnyújtásnyira volt.
Kellemes kis táborhely volt
A Pordói csúcs falán rendszeresen vízesések jelentek meg a zivatarok után

Innentől az időjárás elég szeszélyesre változott majd minden nap kaptunk egy kis esőt. Volt hogy este, volt hogy a beszállótól menekültünk vissza a sátrakhoz, de kaptunk esőt a falon is. Hál istennek inkább csak zivatarok voltak, így minden napunk aktív tudott lenni. Fő célunk a Ciavazes falára vezető utak voltak. Ez egy több száz méter magas fal, de fél magasságánál megosztja egy nagy párkány, ezért a legtöbb út csak az alsó részen vezet és utána viszonylag kényelmesen le lehet sétálni. A kőzete stabil, helyenként gyönyörű, oldott lyukakkal tarkított. A biztosítottság kellemes dolomitos, standok kiépítve, elvétve néhány szög, friendeket, ékeket nem árt vinni, bár van a falon néhány új sport út is.
Első nap, rögtön eláztunk beszállás közben, ezért délután próbálkoztunk újra. Az alábbi utakat másztuk:

Via delle Guide 6-; 250m: Pozsgai Anett - Marton Krisztina - Bán Tamás; Dummel Domonkos - Tóth Júlia
Rossi/Tomasi 4; 270m: Kiss Dávid - Kiss István - Győrffy Ákos
Apró pontok vagyunk a fal közepén

Pihengetünk a semmi felett

Kilátás a falból

Virágok mindenfele
Domiék előre engedtek minket, és pont emiatt a kis hátrány miatt ők csendes esőben mászták meg az utolsó két hosszt míg mi egy nagy áthajlás alól figyeltük és vártuk őket. Szép út, érdemes bemelegítésnek, ismerkedésnek mászni.
Másnap István álmát váltottuk valóra: Grosse Micheluzzi. Biztos, hogy a fal, de lehet, hogy a hegység legszebb útjai közé tartozik. 4 kötélhossz égi traverz, sima táblákon keresztül, alatt reibungos hosszok, felette oldott lyukak tengere várja a mászókat, mindezt feledhetetlen panorámával körítve. Köszi István, hogy felhívtad a figyelmünket erre a gyöngyszemre.
Fáradt, elégedett mosoly az arcokon
Kezdődik az égi traverz
Ákos örömködik a mászás és a kezdőd jégeső felett
A hét folyamán ez volt az általános háttérkép
Még egy kép a traverzról
Zárásként még a Sella tornyokra is szerettünk volna mászni pár utat. Itt a választásunk a Delenda Carthago-ra esett. Csak superlativuszokban tudnék róla beszélni. Sport út, ennek minden kényelmével, tökéletesen biztosított, kényelmes standok, üvegkeménységű kőzet és a formakincse lenyűgöző. Ennyi fogást összezsúfolódni egy helyen még nem láttam, komolyan mondom a legtöbb időt megfelelő fogás kiválasztása vitte el, mert lányos zavaromba azt se tudtam melyik zsebet, homokórát, lyukat, oldalhúzót ragadjam meg. Konstans 6+os nehézség, kellemes kitettség. Ez az út kötelező! Komolyan néha felkiabáltunk egymásnak, hogy:
"Láttad ezt az oldást?!"
"Kiheverve" a délelőtti tömör gyönyört, délután Fecóval beszálltunk még a második Sella torony Messner útjába. Ezt az utat Reinhold Messner és öccse Peter nyitott még 1968-ban gondolom egy maroknyi szeggel ékkel, meg pár kötélgyűrűvel. Minden elismerésem, aki azt hiszi Messner csak a 8 ezreseken alkotott maradandót az nagyon téved. Már itt pályája korai szakaszán is csodás, merész utakat nyitott a Dolomitokban. Az út nem különösebben nehéz max 6os, de aki azt hiszi tud mászni, az próbálja meg egyszer. Szerintem itt át lehet élni az új út nyitás élményét. A köztestávolság helyenként 5-8 méter, de a fal hullámai miatt nem látod a következő szöget, vagy homokórát. A tájékozódás komoly figyelmet és szimatot igényel. Mi is egy helyen kimásztunk az útból, de szerencsére utána tudtunk korrigálni. Remek függőleges fal, stabil kőzettel, milliónyi oldott formával. Friendet, éket ritkán lehet eltenni, helyette bátran kell mászni míg meg nem találod a következő nyeszlett homokórát. Volt már sokkal nehezebb mászásom, de erre az útra biztos mindig büszkén fogok visszaemlékezni.
Felmenet a Sella tornyokhoz
Ákos a Messner elején
Nyomolunk az oldásokon, keressük a rozsdás szögeket

Számomra itt a túra kellemes része végetért, ugyanis a lemenet során elhagytam a telefonom, rajta a rengeteg képpel, videóval. Sajnos a másnapi keresés során se lett meg. Az esti hazaindulásnál a kocsim lerobbant a Falzerego hágóban, így párán maradni kényszerültünk még két napot és hát a javítás se két fillérbe került.

Megérkezett a betegszállító

Nincsenek megjegyzések: