2012. szeptember 29., szombat

Fortissimo

Mennek a telefonok délután, leszerveződik a szituáció. Haza akartam menni, de annyira érzem az erőt, és annyira inkább mászni akarok mint bármi mást csinálni; maradok. Nándival fél 8 körül indulunk Remeteszőlősre, majdnem egyszerre érünk oda Patkánnyal és Papírral. Kemény a csapat veretni kell. Viszonylag lazább melegítés után, vállkörzéseket csinálok; már jócskán látni a leheletet úgyhogy fokozottabban kell odafigyelni a bemelegítésre. Sajnos nem csinálok túl sok nyújtást és leginkább a kezeimre koncentrálok, ennek később iszom meg a levét, lóbalzsam ide vagy oda.

Átmozgom a Fortissimo végét, és kialakul a saját legjobb bétám. Felhúzom a Solution-t, és megcsinálom a végét. Jó lesz. Az első éles próbánál sikerül megcsinálni a beszállást, de a második mozdulat valamiért nem adja. Tisztogatok, és végül második éles próbára le is tolom a Fortissimo 7C bouldert. Sokat agyaltam a nehézségén, mert régen a sima Remete Style is 7C+ akart lenni, most meg egy sokkal nehezebb beszállású változat, ami hosszabb is a végén 4 mozdulattal, simán 7C lenne? És a válasz igen lehet. Maxerősebb és technikásabb lenne a beszálló? Nem hiszem. Ráérzős igazán, bár egy picit nehezebb mint az eredeti eleje, itt mégsem zavarunk le annyi mozdulatot a lyukig mint a másikban, a vége pedig szintén könnyű. Rövidebb, picit nehezebb, az meg több mozdulat és szívatós, mert sokat lógsz a kezeiden a tohook közben- "mondhatni ami a réven, az a vámon". :) Papír megmássza (egy nap alatt) a Testcselt, igen összetett és gyönyörű bouldert. Valószínűleg könnyebb ez még mint a Kávéfőző vagy a Fantom, úgyhogy nekem is ez a "8A" a következő lépcső. Elkezdtem foglalkozni vele, de ha őszinte akarok lenni keserűséget érzek a számban. A vége, amitől nagyon fostam, meglett - ennek nagyon örülök, Patkányék rohadt jó maximálspotot tudnak adni benne. Ez a rész inkább technikás, mint nehéz szóval el kell kezdenem rohadt pontosan kivitelezni bizonyos dolgokat, mert itt a butaerővel nem sokra megyek. Jöhet az eleje. A beszállás utáni részt sikerül a lyukig megcsinálnom, de ott egy nagyon kemény lenyúlás jön, amit nem érzek igazán, bízom benne csak nem alakultam még eléggé az úthoz. Így a lyuk utáni mozdulat kérdőjel, és ez az aminek nem örülök. Mert azt tudom, hogy a beszálló nagyon nehéz lesz, és elég sok időmbe fog kerülni, de ez a rész azt gondoltam, ha nem is könnyű, de kivitelezhető. Amikor lentről jövök idáig fáradtabban, szarabbul elkapva a dolgokat... huuh. Egész Veszprémig ezen agyaltam a buszon, hova tegyem a súlypontot, a sarkamat másképp, biztos hogy van megoldás. A beszálló lesz nyilván a legnehezebb mozdulat az útban, erre azért számítottam, nem is sikerült még, bár nem is foglalkoztam vele olyan sokat, elfáradtam egy picit. Az egyik kürtőbe való kicsapás során meghúzódott a jobb térdem, és másnap is fájlalom kisséé. Egy újabb bizonyíték a kevés nyújtásom mellett, nagyon rá fogok erre állni. És azt hiszem sokkal többet kell agyalnom a mozdulatokon. Sokkal többet. Hajnali háromkor tesz ki Nándi a Boráros téren, fáradtan puta-ra másztam magam. Endlich.

2012. szeptember 26., szerda

Börjentő fb. 7B+

Avagy IX+/X- ahogy a régi Magyarország szikláin-ban szerepelt volna. Egyeztettem az órarendekkel, édesanyámmal, a Jóistennel és a fix álláspont a kedd-csütörtök hétvége mászás lett részemről, persze néha edzésekkel fűszerezve majd év közben. Árpival 7 körül értünk ki a Remete-barlangba, Nándi fél órával később. Kazah barátom fényképezőgépét sikerült kölcsönkérnem, így bár nem a világ legjobb gépbe, mégis a zsebkameránknál végre jobb képek is készülhetnek.
 Árpi spanol a beszállóval; Szeva vidéki vagy?
 Meg is simogatja hogy jobban összemelegedjenek.
 Remete Style 7C, első mozdulat (a Top Nándi fejétől balra található)
 "muszáj lesz egy Solutiont vennem ezekhez..."
 Remete Style
 Nes delight, 7A Nánditól mezitláb. /Szabad stílus/
 Ez a Remete Style topja, tőle balra pedig a Fortissimo-é.

Bemelegítettünk a függőleges kunsztokon, majd Nándi mutatott egy nagyon kis király technikás bouldert. Hamar rájöttem, hogy full butába vagyok, felkészülésem azonnali egyest érdemel. A kaja téren elég rossz. Egész napi étkezésem nem állt többől mint 4 db virsli reggelire parival, zsemlével és délben 2 palacsinta mézzel és kakaóval. A nagy tanulásban elfeletkeztem az evésről és kábé a kocsibaüléskor tudatosult hogy semmi energiám, rejtett tartalékom NINCS! A benzinkúton vettem egy Snickerst, Árpi adott némi banánt, egy mini sportszeletet, ettem egy zsemlét, egy paprikát Sörsonkával.

Ez egy nagy nulla!

Nem is ez a helyes táplálkozás, pláne nem ez lesz a megfelelő üzemanyag majd az izmaimnak. Olyan mintha a Titanic gőzösét a tüzelők alul nem faszénnel akarnál fűteni hanem 5-6 száraz falevelet dobnának a "kohóba".  Remete-barlang pont ilyen. Kevés kajával egyszerűen nem lehet mit csinálni, az izmok bedobják a törölközőt. Éreztem, hogy a vércukrom alacsony és fáradt is vagyok, ami mondjuk nem csoda a tegnapi több mint 15 kötéllétra után.

Szóval ilyesmit éreztem a bemelegítő után, de nagyon el akartam hinni hogy "fejben tényleg ottvagyok". Az első próbám nem volt jó, bemelegítésnek bele-bele álogattam a mozdulatokba, hmm.
És eljött az első éles try. Magam is meglepődtem, de nagyon simán beakadt az első mozdulat és a második is!
 Beszálló és az első mozdulat, ballal a 3 ujjas lyuksiba!
 És megvan a második mozdulat is, "egy jó" oldalhúzó.
Most koncentráltam és ugrottam; Megvan a lyuk, de őrületesen folyok ki belőlük. Először sikerült egyben az első három mozdulat, mely a legnehezebb; kell a lélekjelentlét: Gyerünk! Meg tudom csinálni, nem adom fel!!!
 Megvan a lyuk, jöhet az átfordulás!
Ez aaaaz! Bent van a sarok, már kezdi levenni a súlyt a szétdurrant alkaromról. Gyorsan beteszem a jobb kezem is a lábam és a szikla közé, a kéj bugyraiban úszkálva átfordulok olyan gyönyörű ez a rész! És eljött az utolsó mozdulat, nagy dinamó fentre. Szinte érzem ahogy az agyamban lévő hajszálerek is elsavasodnak az agyalástól, és meghozzák a rossz döntést. Just do it! A következő pillanatokban minden összetörik. A center leomlik, a nagyfalon átkelnek a hsziungnúk, a hajó elsüllyed. Én pedig zuhanok és becsapódok. Kicsit ideges vagyok, letépem a trikót magamról, az agyamban megkattant valami.
Fela ruhákat pihenés következik. Árpi a Börjentő mozdulatait próbálgatja, néha vitatgatjuk a fokozatokat, Nándi pedig a Testcselt nyomja. Sikerül neki a beszálló, kétszer egymás után is, és megy a színjáték. Én rendezem át a színpadot, pad-eket leteszem Árpi pedig adja a maximálspotot. Elég veszélyes boulder ez, mert ahogy forgolódsz hátrafelé hagyatt vagy mögötted a talaj egyre messzebb és oltári nagy hátasokat (vagy rosszabbat) lehet dobni. Mindenesetre Nándi megmássza a Testcselt, első ismétlés!!! 7C+/8A amin gondolkodik, valószínűleg nehezebb c+nál egyébként, nem CSAK Nándi erejére alapozva, hanem a többiekhez hasonlítva is.

Mesélek Nándinak még a projektemről, a Börjentő eleje a Remete Style ex-ig. Ez is 11-12 mozdulat a plafonban, a vége kicsit keményebb mint a Remete Style-nak, az eleje pedig jócskán nehezebb! Nándinak sikerül megmászni ezt is, neve Fortissimo nehézsége 7C+ lett. Fortissimo egy olasz szó, jelentése nagyon erősen, nagyon hangosan. A képek magukért beszélnek.
Így néz ki a beszálló, jobb láb is föl sarok be.
Nándi lábai a "kenyéren" egy korrekt toohook köözbeen.
És irány a plafon! Jihhá.
Top-on a jobb kéz
És a bal is! First Ascent, Fortissimo
TF, informatika ZH-ig, 10 óra hátra. Tanulás időtartama= zero.
Nándi még próbálta a Sámsont, megmászta az Osztálykirándulás 7B-t. Árpi megcsinálta az első mozdulatát is a Börjentőnek, ha tanul az én hibáimból akkor biztosan legközelebb megmássza. Egész este tolom a Börikét, de nem tudom megcsinálni az első mozdulatot. Már éjfél is elmúlt amikor leveszem a cipőm és azt mondom felőlem hazamehetünk. De azt veszem észre, ahogy nézem a többieket, valamiért nem veszem fel az utcai cipőmet. Valahogy én hiszek magamban. A folyamatos sikertelenség után, mai 39. alkalommal újra megfogom a beszálló fogást. Nehéz megmondani, hogy mi történik, hallom ahogy ordítanak a fiúk, de mintha nem jutna el a tudatomhoz. Nagyon messziről hallom őket. Mintha ott sem lennének, csak a Szikla, a Padek és én. Mintha angyalok tartanának, hogy ne essek le, őrületes. Nem csúszik a kezem, lépéseim mm-pontosak. Pihekönnyűnek érzem magam, sarok bentvan és tudom hogy ez most sikerül. Lejövök a topról, vissza a valós világba a narancssárga V12 padre. E-nélkül nagyon rossz lett volna most hazamenni, hálát adok valami felsőbb erőnek aki most rám tekintett. Hazamehetünk. Megvannak a céljaim és a terveim és tudom mi kell hozzá. Kangyal András mondatával búcsúznék:
"Könnyűnek érzem magam, mintha az egész Öreg-szirtet levették volna a hátamról. Aztán az első eufória után jön az a bizonyos üresség. Kell a lelkünkben a hely a következőnek. És ha ott a lelkünkben a hely akkor kell a következő is. Hát így van ez, kedves kétkedők."

Bálint

2012. szeptember 25., kedd

Villás birthday!

A magán jellegű események kitárgyalása még mászós berkekben is etikátlan lenne, így csak pár szokásos izmozós kép fog felkerülni, no meg egy interjú, melyre a magyar mászótársadalomnak régóta szüksége lett volna már - egy bizonyos Eiger északi fal solora gondolok...hamarosan.

Kovács Tominak sikerült elsőként ismételni a régi kunsztot. Vastaps! 
 Márk szülinapi sütije lett volna....
 Egy jó kötéllétra
 Erő, izom, mandulatejet, iszom
 a kérdőjeles hasizom
 gofry party
 Joci jattos kétujja
 Facekontroll
 Egy átlagos szülinapi edzés
 Arnold 2.0
 Csajos team & Joci
 Ezt szeretem látni... böse Augen!
 Vicsorogj, mint egy Pidbull!
 Phelps
 Zed is Dead edzés
 Egyházi- Miskolci brigád
 120- 125 ééééés kiakasztva! o-óó
 Márk és a gófry parti
 Bobi tortacsodája
Kemény csapat

2012. szeptember 24., hétfő

Big names big game

Van hogy Nalle elmegy bulizni.
 Van hogy Guntam Jöerg-el szakndereznek. 
De ez a bejegyzés most nem Guntam Jöergről fog szólni. Hanem aaa 

Big names Big game
Volt a 7C+ blogos srácoknak Barninak, Nándinak és Petinek egy hirtelen jött de mély felindulása miszerint egy meghívásos boulderversenyt fognak szervezni Budapesten Nándiék udvarában, éjszakába nyúlóan egy oltári bulival fűszerezve. Amikor megláttam a tevékenységekre való invitálást, na már akkor oltári nagy szimpátia fogott el, s még nem is gondoltam a következő gesztusra. Másnap látom csak hogy Nándi meghívott a Big Names Big Game versenyre mint Versenyző-t!
Miiit??Miiii?Micsodaaaa?
Meghiivást nyertem a Big names’ Big game versenyzői közé????
IGEN! Jól látod a helyzetet.Szeretettel várunk szeptember 22-én a 7C+ crew által megrendezésre kerülő boulder versenyre, mmint versenyző. GET SYKED és hozd magaddal a maximumodat!

 Innentől kezdve, minden kis edzésem, vagy mozdulatom hátterében az ált, mennyi időm van még a versenyig, lehetőleg egy jó formát szeretnék kihozni magamból. Aztán a péntek éjszaka kicsit zűrösre sikeredett. Teljesen ágynak estem, hidegrázás, izzadás, minden ami kell egészen majdnem 39-es lázig. Torkom fel akart robbani, izmaimban fájdalmat éreztem. Pont most, pont most?!
 Áron és Törpe
 a 7C+ csapata
Papír a selejtező egyik kunsztjában
Másnap reggel már egy kicsit jobban voltam, úgy voltam vele hogy ha Gábort rá tudom venni hogy elinduljon bármilyen rosszul leszek én is ringbe szállok. Bár Gábor 2 hete a lakáskulcs elfordításánál durvább mozdulatot nem hajtott végre, mégis lakozik benne valami látens ősi erő ami néha a felszínre tud törni gigantikus erejének formájában. Nándiék udvarában délben még nem voltak sokan, pár versenyző, illetve Dándi anyukája sürgött-forgott jobbra-balra, ahol éppen kellett segíteni. (Maximálrespekt a családnak) Főtt a bográcsos étek, volt muzsika a fülnek, boulder a kéznek, spanok a szívnek. Ahogy telt múlt a délután egyre többen lettek, estére már legalább hatvanan nézték a döntőt, és összesen olyan 25 körül lehetett a meghívott versenyzők száma- de ne ugorjunk ennyire előre. Az ország minden pontjából érkeztek a rajthozállók: Szegedről, Veszprémből, Érd, Százhalombatta, de persze a célközönség leginkább Budapesti volt.
Az elő csoportba kértem magam a selejtezőben, jót tesz a léleknek ha nem kell végig stresszelnie úgy hogy nézi a többieket. Így még nem volt fölállítva szint, csak ki kellett hozni mindenkinek a maximumát. 9 kunszt volt felrakva Nándi falálra, plusz egy még a ház melletti gerendázaton. Másfél óránk volt a 9 útra, 5 fős csoportokban. Ez nagyon jó, s bár az elején még volt némi tolakodás, rájöttünk hogy idő mint a tenger és nem kell kapkodni. Szépen alakultak ki a béták, tisztultak le a dolgok, és egyre csak akadtak be a boulderek. A második TOPom után éreztem egy kis mélypontot, de végül hamar sikerült kizökkenni belőle és megparancsolni az ujjaknak, hogy Tartsatok faterok! 
 Atecck, Serényi Balázs, Robi
 Patkány és az ő "babérkoszorúja"
 A legkészebb mászó!
 ezt már lefőzted
 a hal bekapja a csalit
 simontex a döntőben
szemeim kiesnek
Néhány bouldernél bizononyos testgeometriai előnyöket élveztem, igazából rohadtul élveztem az utakat. Mindenemet átmozgatták, volt út amit ülőstartal kezdtem, volt amire felugrani kellett és lefelé mászva jutottál el a Top-hoz. Őrületes volt. A kis csapat a szövetségi fogásokból a mennyországot varázsolta másfél órában a falra. Amikor letelt a másfél óra kiderült, hogy Tamáska, Scharniczki Ádám, Simontex és én mindannyian 6 bouldert toltunk Nándi faláról, s mint később kiderült ez elég a döntőbe jutáshoz. Patkány volt az egyetlen aki 7 Topot tudott megmászni a selejtezőben.
 Bence pólóján sem véletlen a felirat...!!!
 Döntős csapat
 Barniék építenek
 Bence az utolsó boulderben, mászik a harmadik helyért
 ...és elhiszi!

Egy jó bogrács
A döntőre szépen összegyűltünk, felveszem a lyukas Scarpát miközben Bendi egy megoldást kínál: 41,5 Solution. Fogfályásra, deriválásra, alvászavarra; mindenre ez a megoldás. Szóval megvettem. :) (9 év mászás és 6 elkoptatott mászócipő után vége megérdemlem a világ tán legjobb cipőjét. :)
A döntőben 3 kunsztot kellett teljesíteni, nem akarom túlragozni, beszéljenek a képek. Igazából, nehéz volt rájönni a jó bétára némelyiknél, és ujjerő hiányt véltem felfedezni magamon. A boulderezéshez is kell egyfajta állóképesség.., nem elég hogy délben keményen csapod, kell hogy maradjon estére is a zaccból. Én lefőztem magam, ez most a 6. helyre volt elég. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, már csak azért is mert Gábort utoljára boulder versenyen 2008-ban tudtam lemászni, a többi pedig csak talán az élet tanárnőjének "láttamozásából" egy kunkor miszerint igen: jó úton járok! Képek beszélnek Kocsis Ricsitől!