2012. szeptember 12., szerda

"A feledés homálya"

Érdekes lehet a cím, bár most semmilyen gondolat nincs mögötte, pusztán a fejemet-a-falba-verem érzés uralkodott el rajtunk, amikor Árpi észrevette, hogy otthon felejtette a fejlámpáját, így jöttünk ki korom sötétben a Remete-barlangba.
 Árpi megvette első -nem gyógyszertári- ziánkat
Amikor Patkány legutóbb megmászta a Testcsel nevű (kb. 8A/+?) bődületes projektet, elgondolkodtam mennyire sok edzés és áldozat kell ahhoz, hogy az ember a plafonban ilyen orbitálisan ergya fogásokon mozogjon, dobálja a testét, akár megfordulva 360 fokban vagy fejjel lefelé lógva; pont mint a denevérek melyek cirpelve repkednek néha fél méterre a fejünk körül.

Nagyon motiváló a hely, pláne hogy a  Remete-style 11 mozdulatos projektem nem ment rosszul. Az első rész után egy kicsit "sötétben tapogatózunk". Patkány ugyan elmondta a bétát, de nagyon nem akaródzott elhinni neki, és nagyon is sajátot kerestünk; hibásan megint.
Felváltva toljuk Árpival, 15-20 perces váltásokkal. Necces-fullos mozdulatok ezek plafonban, mérnöki pontosságot igényelve. Ha csak centikkel is odébb rakja az ember a sarkát, vagy adott esetben a lábfejét, már nem fognak tartani. Egyik mozdulat sem "csak kezes", meg kell tanulni majdnem kéz-ként használni lábunkat. Tolni-húzni-akasztani, ez aztán a jó gyakorló terep. Több mint három óra kísérletezgetés után sikerült a kérdőjeleket felkiáltó jelekre változtatni, és két részletben meg tudtam mászni az utat.
Ez most már csak egyet jelenthet. Legközelebbi megmászást.
 
 A Fantom, és mögötte a Kávéfőző eleje
A barlang nagysága, balos része a kisplafonnal és a kijárat
butába, bűnözőbe

Nincsenek megjegyzések: