2012. szeptember 24., hétfő

Big names big game

Van hogy Nalle elmegy bulizni.
 Van hogy Guntam Jöerg-el szakndereznek. 
De ez a bejegyzés most nem Guntam Jöergről fog szólni. Hanem aaa 

Big names Big game
Volt a 7C+ blogos srácoknak Barninak, Nándinak és Petinek egy hirtelen jött de mély felindulása miszerint egy meghívásos boulderversenyt fognak szervezni Budapesten Nándiék udvarában, éjszakába nyúlóan egy oltári bulival fűszerezve. Amikor megláttam a tevékenységekre való invitálást, na már akkor oltári nagy szimpátia fogott el, s még nem is gondoltam a következő gesztusra. Másnap látom csak hogy Nándi meghívott a Big Names Big Game versenyre mint Versenyző-t!
Miiit??Miiii?Micsodaaaa?
Meghiivást nyertem a Big names’ Big game versenyzői közé????
IGEN! Jól látod a helyzetet.Szeretettel várunk szeptember 22-én a 7C+ crew által megrendezésre kerülő boulder versenyre, mmint versenyző. GET SYKED és hozd magaddal a maximumodat!

 Innentől kezdve, minden kis edzésem, vagy mozdulatom hátterében az ált, mennyi időm van még a versenyig, lehetőleg egy jó formát szeretnék kihozni magamból. Aztán a péntek éjszaka kicsit zűrösre sikeredett. Teljesen ágynak estem, hidegrázás, izzadás, minden ami kell egészen majdnem 39-es lázig. Torkom fel akart robbani, izmaimban fájdalmat éreztem. Pont most, pont most?!
 Áron és Törpe
 a 7C+ csapata
Papír a selejtező egyik kunsztjában
Másnap reggel már egy kicsit jobban voltam, úgy voltam vele hogy ha Gábort rá tudom venni hogy elinduljon bármilyen rosszul leszek én is ringbe szállok. Bár Gábor 2 hete a lakáskulcs elfordításánál durvább mozdulatot nem hajtott végre, mégis lakozik benne valami látens ősi erő ami néha a felszínre tud törni gigantikus erejének formájában. Nándiék udvarában délben még nem voltak sokan, pár versenyző, illetve Dándi anyukája sürgött-forgott jobbra-balra, ahol éppen kellett segíteni. (Maximálrespekt a családnak) Főtt a bográcsos étek, volt muzsika a fülnek, boulder a kéznek, spanok a szívnek. Ahogy telt múlt a délután egyre többen lettek, estére már legalább hatvanan nézték a döntőt, és összesen olyan 25 körül lehetett a meghívott versenyzők száma- de ne ugorjunk ennyire előre. Az ország minden pontjából érkeztek a rajthozállók: Szegedről, Veszprémből, Érd, Százhalombatta, de persze a célközönség leginkább Budapesti volt.
Az elő csoportba kértem magam a selejtezőben, jót tesz a léleknek ha nem kell végig stresszelnie úgy hogy nézi a többieket. Így még nem volt fölállítva szint, csak ki kellett hozni mindenkinek a maximumát. 9 kunszt volt felrakva Nándi falálra, plusz egy még a ház melletti gerendázaton. Másfél óránk volt a 9 útra, 5 fős csoportokban. Ez nagyon jó, s bár az elején még volt némi tolakodás, rájöttünk hogy idő mint a tenger és nem kell kapkodni. Szépen alakultak ki a béták, tisztultak le a dolgok, és egyre csak akadtak be a boulderek. A második TOPom után éreztem egy kis mélypontot, de végül hamar sikerült kizökkenni belőle és megparancsolni az ujjaknak, hogy Tartsatok faterok! 
 Atecck, Serényi Balázs, Robi
 Patkány és az ő "babérkoszorúja"
 A legkészebb mászó!
 ezt már lefőzted
 a hal bekapja a csalit
 simontex a döntőben
szemeim kiesnek
Néhány bouldernél bizononyos testgeometriai előnyöket élveztem, igazából rohadtul élveztem az utakat. Mindenemet átmozgatták, volt út amit ülőstartal kezdtem, volt amire felugrani kellett és lefelé mászva jutottál el a Top-hoz. Őrületes volt. A kis csapat a szövetségi fogásokból a mennyországot varázsolta másfél órában a falra. Amikor letelt a másfél óra kiderült, hogy Tamáska, Scharniczki Ádám, Simontex és én mindannyian 6 bouldert toltunk Nándi faláról, s mint később kiderült ez elég a döntőbe jutáshoz. Patkány volt az egyetlen aki 7 Topot tudott megmászni a selejtezőben.
 Bence pólóján sem véletlen a felirat...!!!
 Döntős csapat
 Barniék építenek
 Bence az utolsó boulderben, mászik a harmadik helyért
 ...és elhiszi!

Egy jó bogrács
A döntőre szépen összegyűltünk, felveszem a lyukas Scarpát miközben Bendi egy megoldást kínál: 41,5 Solution. Fogfályásra, deriválásra, alvászavarra; mindenre ez a megoldás. Szóval megvettem. :) (9 év mászás és 6 elkoptatott mászócipő után vége megérdemlem a világ tán legjobb cipőjét. :)
A döntőben 3 kunsztot kellett teljesíteni, nem akarom túlragozni, beszéljenek a képek. Igazából, nehéz volt rájönni a jó bétára némelyiknél, és ujjerő hiányt véltem felfedezni magamon. A boulderezéshez is kell egyfajta állóképesség.., nem elég hogy délben keményen csapod, kell hogy maradjon estére is a zaccból. Én lefőztem magam, ez most a 6. helyre volt elég. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, már csak azért is mert Gábort utoljára boulder versenyen 2008-ban tudtam lemászni, a többi pedig csak talán az élet tanárnőjének "láttamozásából" egy kunkor miszerint igen: jó úton járok! Képek beszélnek Kocsis Ricsitől!

Nincsenek megjegyzések: