2012. szeptember 26., szerda

Börjentő fb. 7B+

Avagy IX+/X- ahogy a régi Magyarország szikláin-ban szerepelt volna. Egyeztettem az órarendekkel, édesanyámmal, a Jóistennel és a fix álláspont a kedd-csütörtök hétvége mászás lett részemről, persze néha edzésekkel fűszerezve majd év közben. Árpival 7 körül értünk ki a Remete-barlangba, Nándi fél órával később. Kazah barátom fényképezőgépét sikerült kölcsönkérnem, így bár nem a világ legjobb gépbe, mégis a zsebkameránknál végre jobb képek is készülhetnek.
 Árpi spanol a beszállóval; Szeva vidéki vagy?
 Meg is simogatja hogy jobban összemelegedjenek.
 Remete Style 7C, első mozdulat (a Top Nándi fejétől balra található)
 "muszáj lesz egy Solutiont vennem ezekhez..."
 Remete Style
 Nes delight, 7A Nánditól mezitláb. /Szabad stílus/
 Ez a Remete Style topja, tőle balra pedig a Fortissimo-é.

Bemelegítettünk a függőleges kunsztokon, majd Nándi mutatott egy nagyon kis király technikás bouldert. Hamar rájöttem, hogy full butába vagyok, felkészülésem azonnali egyest érdemel. A kaja téren elég rossz. Egész napi étkezésem nem állt többől mint 4 db virsli reggelire parival, zsemlével és délben 2 palacsinta mézzel és kakaóval. A nagy tanulásban elfeletkeztem az evésről és kábé a kocsibaüléskor tudatosult hogy semmi energiám, rejtett tartalékom NINCS! A benzinkúton vettem egy Snickerst, Árpi adott némi banánt, egy mini sportszeletet, ettem egy zsemlét, egy paprikát Sörsonkával.

Ez egy nagy nulla!

Nem is ez a helyes táplálkozás, pláne nem ez lesz a megfelelő üzemanyag majd az izmaimnak. Olyan mintha a Titanic gőzösét a tüzelők alul nem faszénnel akarnál fűteni hanem 5-6 száraz falevelet dobnának a "kohóba".  Remete-barlang pont ilyen. Kevés kajával egyszerűen nem lehet mit csinálni, az izmok bedobják a törölközőt. Éreztem, hogy a vércukrom alacsony és fáradt is vagyok, ami mondjuk nem csoda a tegnapi több mint 15 kötéllétra után.

Szóval ilyesmit éreztem a bemelegítő után, de nagyon el akartam hinni hogy "fejben tényleg ottvagyok". Az első próbám nem volt jó, bemelegítésnek bele-bele álogattam a mozdulatokba, hmm.
És eljött az első éles try. Magam is meglepődtem, de nagyon simán beakadt az első mozdulat és a második is!
 Beszálló és az első mozdulat, ballal a 3 ujjas lyuksiba!
 És megvan a második mozdulat is, "egy jó" oldalhúzó.
Most koncentráltam és ugrottam; Megvan a lyuk, de őrületesen folyok ki belőlük. Először sikerült egyben az első három mozdulat, mely a legnehezebb; kell a lélekjelentlét: Gyerünk! Meg tudom csinálni, nem adom fel!!!
 Megvan a lyuk, jöhet az átfordulás!
Ez aaaaz! Bent van a sarok, már kezdi levenni a súlyt a szétdurrant alkaromról. Gyorsan beteszem a jobb kezem is a lábam és a szikla közé, a kéj bugyraiban úszkálva átfordulok olyan gyönyörű ez a rész! És eljött az utolsó mozdulat, nagy dinamó fentre. Szinte érzem ahogy az agyamban lévő hajszálerek is elsavasodnak az agyalástól, és meghozzák a rossz döntést. Just do it! A következő pillanatokban minden összetörik. A center leomlik, a nagyfalon átkelnek a hsziungnúk, a hajó elsüllyed. Én pedig zuhanok és becsapódok. Kicsit ideges vagyok, letépem a trikót magamról, az agyamban megkattant valami.
Fela ruhákat pihenés következik. Árpi a Börjentő mozdulatait próbálgatja, néha vitatgatjuk a fokozatokat, Nándi pedig a Testcselt nyomja. Sikerül neki a beszálló, kétszer egymás után is, és megy a színjáték. Én rendezem át a színpadot, pad-eket leteszem Árpi pedig adja a maximálspotot. Elég veszélyes boulder ez, mert ahogy forgolódsz hátrafelé hagyatt vagy mögötted a talaj egyre messzebb és oltári nagy hátasokat (vagy rosszabbat) lehet dobni. Mindenesetre Nándi megmássza a Testcselt, első ismétlés!!! 7C+/8A amin gondolkodik, valószínűleg nehezebb c+nál egyébként, nem CSAK Nándi erejére alapozva, hanem a többiekhez hasonlítva is.

Mesélek Nándinak még a projektemről, a Börjentő eleje a Remete Style ex-ig. Ez is 11-12 mozdulat a plafonban, a vége kicsit keményebb mint a Remete Style-nak, az eleje pedig jócskán nehezebb! Nándinak sikerül megmászni ezt is, neve Fortissimo nehézsége 7C+ lett. Fortissimo egy olasz szó, jelentése nagyon erősen, nagyon hangosan. A képek magukért beszélnek.
Így néz ki a beszálló, jobb láb is föl sarok be.
Nándi lábai a "kenyéren" egy korrekt toohook köözbeen.
És irány a plafon! Jihhá.
Top-on a jobb kéz
És a bal is! First Ascent, Fortissimo
TF, informatika ZH-ig, 10 óra hátra. Tanulás időtartama= zero.
Nándi még próbálta a Sámsont, megmászta az Osztálykirándulás 7B-t. Árpi megcsinálta az első mozdulatát is a Börjentőnek, ha tanul az én hibáimból akkor biztosan legközelebb megmássza. Egész este tolom a Börikét, de nem tudom megcsinálni az első mozdulatot. Már éjfél is elmúlt amikor leveszem a cipőm és azt mondom felőlem hazamehetünk. De azt veszem észre, ahogy nézem a többieket, valamiért nem veszem fel az utcai cipőmet. Valahogy én hiszek magamban. A folyamatos sikertelenség után, mai 39. alkalommal újra megfogom a beszálló fogást. Nehéz megmondani, hogy mi történik, hallom ahogy ordítanak a fiúk, de mintha nem jutna el a tudatomhoz. Nagyon messziről hallom őket. Mintha ott sem lennének, csak a Szikla, a Padek és én. Mintha angyalok tartanának, hogy ne essek le, őrületes. Nem csúszik a kezem, lépéseim mm-pontosak. Pihekönnyűnek érzem magam, sarok bentvan és tudom hogy ez most sikerül. Lejövök a topról, vissza a valós világba a narancssárga V12 padre. E-nélkül nagyon rossz lett volna most hazamenni, hálát adok valami felsőbb erőnek aki most rám tekintett. Hazamehetünk. Megvannak a céljaim és a terveim és tudom mi kell hozzá. Kangyal András mondatával búcsúznék:
"Könnyűnek érzem magam, mintha az egész Öreg-szirtet levették volna a hátamról. Aztán az első eufória után jön az a bizonyos üresség. Kell a lelkünkben a hely a következőnek. És ha ott a lelkünkben a hely akkor kell a következő is. Hát így van ez, kedves kétkedők."

Bálint

Nincsenek megjegyzések: