2012. szeptember 29., szombat

Fortissimo

Mennek a telefonok délután, leszerveződik a szituáció. Haza akartam menni, de annyira érzem az erőt, és annyira inkább mászni akarok mint bármi mást csinálni; maradok. Nándival fél 8 körül indulunk Remeteszőlősre, majdnem egyszerre érünk oda Patkánnyal és Papírral. Kemény a csapat veretni kell. Viszonylag lazább melegítés után, vállkörzéseket csinálok; már jócskán látni a leheletet úgyhogy fokozottabban kell odafigyelni a bemelegítésre. Sajnos nem csinálok túl sok nyújtást és leginkább a kezeimre koncentrálok, ennek később iszom meg a levét, lóbalzsam ide vagy oda.

Átmozgom a Fortissimo végét, és kialakul a saját legjobb bétám. Felhúzom a Solution-t, és megcsinálom a végét. Jó lesz. Az első éles próbánál sikerül megcsinálni a beszállást, de a második mozdulat valamiért nem adja. Tisztogatok, és végül második éles próbára le is tolom a Fortissimo 7C bouldert. Sokat agyaltam a nehézségén, mert régen a sima Remete Style is 7C+ akart lenni, most meg egy sokkal nehezebb beszállású változat, ami hosszabb is a végén 4 mozdulattal, simán 7C lenne? És a válasz igen lehet. Maxerősebb és technikásabb lenne a beszálló? Nem hiszem. Ráérzős igazán, bár egy picit nehezebb mint az eredeti eleje, itt mégsem zavarunk le annyi mozdulatot a lyukig mint a másikban, a vége pedig szintén könnyű. Rövidebb, picit nehezebb, az meg több mozdulat és szívatós, mert sokat lógsz a kezeiden a tohook közben- "mondhatni ami a réven, az a vámon". :) Papír megmássza (egy nap alatt) a Testcselt, igen összetett és gyönyörű bouldert. Valószínűleg könnyebb ez még mint a Kávéfőző vagy a Fantom, úgyhogy nekem is ez a "8A" a következő lépcső. Elkezdtem foglalkozni vele, de ha őszinte akarok lenni keserűséget érzek a számban. A vége, amitől nagyon fostam, meglett - ennek nagyon örülök, Patkányék rohadt jó maximálspotot tudnak adni benne. Ez a rész inkább technikás, mint nehéz szóval el kell kezdenem rohadt pontosan kivitelezni bizonyos dolgokat, mert itt a butaerővel nem sokra megyek. Jöhet az eleje. A beszállás utáni részt sikerül a lyukig megcsinálnom, de ott egy nagyon kemény lenyúlás jön, amit nem érzek igazán, bízom benne csak nem alakultam még eléggé az úthoz. Így a lyuk utáni mozdulat kérdőjel, és ez az aminek nem örülök. Mert azt tudom, hogy a beszálló nagyon nehéz lesz, és elég sok időmbe fog kerülni, de ez a rész azt gondoltam, ha nem is könnyű, de kivitelezhető. Amikor lentről jövök idáig fáradtabban, szarabbul elkapva a dolgokat... huuh. Egész Veszprémig ezen agyaltam a buszon, hova tegyem a súlypontot, a sarkamat másképp, biztos hogy van megoldás. A beszálló lesz nyilván a legnehezebb mozdulat az útban, erre azért számítottam, nem is sikerült még, bár nem is foglalkoztam vele olyan sokat, elfáradtam egy picit. Az egyik kürtőbe való kicsapás során meghúzódott a jobb térdem, és másnap is fájlalom kisséé. Egy újabb bizonyíték a kevés nyújtásom mellett, nagyon rá fogok erre állni. És azt hiszem sokkal többet kell agyalnom a mozdulatokon. Sokkal többet. Hajnali háromkor tesz ki Nándi a Boráros téren, fáradtan puta-ra másztam magam. Endlich.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezt a 8a-n találtam,mega like:


Extension to Börjentő. Idea: Bálint Ízer, hungarian climbing phenomenon :)

B