2012. szeptember 15., szombat

Megérett a gyümölcs

Hallgatom Az éjkirálynő áriáját és a hideg szabályosan futkos a hátamon. Érzem ahogy telnek a könnycsatornáim. Persze Vivaldi Tavasza sem gyenge, de a szoprán tetején lévő hangok egyszerűen felfoghatatlanok számomra. A napokban sok kávé és tea mellett gondolkodtam a következőkön: mennyire elüszkösödött, elhermetizálódott válfaja a sziklamászásnak amit mi Árpival mostanában képviselünk. Talán még a legjobb barátaink, szeretteink is furcsán néznek ránk, éjszaka megyünk ki egy koromsötét barlangba -bohóckodni - gondolhatják mások. (Családom tagjai több ízben elmeintézetbe invitálnak) Másznánk egy ezer méteres gránitfalat, vagy egy sportutat mert ezek kézzel foghatók, de ezt mihez lehet hasonlítani - gondolkodtam.
 császármorzsa
Remete Style
Olyan ez mint a Zene. Mint egy Hegedűjáték. Egy /jól behangolt/ hegedű 4 húrja négy hangot tud kiadni. (végtagjaink) De ahhoz hogy az alapvető hangokon kívül bármilyen másik hang megszülessen, ehhez már a pontos helyeken oda kell hogy szorítsuk a húrt a fához. Bal kéz szorít, jobb kéz tartja a vonót és húzza, mozgatja. (beszállót vélem felfedezni) Ez a kettős művelet még mindig csak egy hang megszületésére elegendő, és nem teljes szonátáéra. (vissza is estünk a pad-re) Ahhoz rengeteg gyakorlás kell, talán némi érzék is. Ezért nagyon nehéz összehasonlítania egy "laikusnak" egy bizonyos nehézségi fokban történő mozdulatot, másik százezer mozdulattal. Nem kézzel fogható. Nem látható, csak valamiért bizonyos emberek, bizonyos pillanatokban egyel nagyobbat ordítanak és azt mondják... ez a teljesítőképességem határa.
Vagy legyen az ének:
5 évig skálázol hogy ki tudd énekelni a felső C-t, kevés ember képes rá. De egy kívülálló nem tudja megmondani most; Ez a C tiszta volt? Vagy már nem is C inkább csak egy H? Tán még a családom is értetlenkedik, ha annyit edzek ugyan már mért nem tudok megcsinálni egy nyavalyás mozdulatot? Ugyanazért az egy mozdulatért kell visszamennetek? Ez nem elég nagy pofon nektek, hogy ne menjetek oda többé? Ha nem megy minek csinálod? ... és akkor elmeséltem.
Képzeljétek, amikor kinéze az ablakon falevelek vannak a pocsolyákban melyek ringatóznak az aláhulló esőszemektől. Van bennem egy kis félsz a "húrjaim" szárazságára nézve, mondhatni ez egy kardinális kérdés. A "vonóm" (formám, izmaim, bőröm) tökéletesek, egy lószőrt sem vélek kibojtosodva felfedezni.
Árpi Bosch-os melója elhúzódott, mindent megtettem hogy gyorsaságunkat segítsem. Készítettem szendókat, teát főztem, lekváros császármorzsát, kávét Árpinak. Mindent bepakoltam a táskáinkba, először és talán utoljára, tökéletesbe.

Szerda este Márk és Kovács Tomi motivációjával toltuk a kötéllétrát. Úgy voltam vele, hogy megdögleni nem akarok, mégis sikerült megint bőrszakadásig nyomni. Sebaj gondoltam, a plafonboulderben úgy sincsen akkora fogás ami a tenyeremet elérhetné... :)
pakolás
Fél 8 lehetett amikor ötödik alkalommal ismét kiértünk a barlangba. A sziklák teljesen szárazok, boldogan nyugtázom, eddig egy-null nekünk. Nehezen megy a bemelegítés, de úgy tűnik mindegyikünk jó formában van. Találunk még pár új bétát és azokat tesztelhetjük, finomítjuk a régieket. 11 mozdulat , technika, testfeszítés megannyi apró kis attitűd ami ahhoz kell, hogy ne csapódj be a poros padakbe, mint egy krumplis zsák.

Beszéljünk egy kicsit arról a 11 mozdulatról. Elég érdekes, hogy a beszálló után belenyúlsz jobbal egy lyukba és bal kézzel lezavarsz 4 mozdulatot amíg jobbal még mindig ugyanabban vagy! De sokkal érdekesebb hogy mennyit kell lépni a 11 mozdulathoz. 18 lépés/lábcsere. Megnézem a boulder végét, majd az elejére nyomunk bemelegítőt Árpival. Tartok egy 20 perces szünetet, hogy összeszedjem magam, ezalatt Árpi nyomja. A következő beszállómnál összpontosítok egy keveset, fejben végig ott akarok lenni. Egy nagy levegő és rajta. Lyuk, perem, kenyér. Tovább csapás is megvan és tartanak a kezek. A topra nyúlás különös nagy koncentrációt igényel; mert ha nem húzol elég nagyot akkor nem éred el a top fogást, de ha túl nagyot húzol akkor pedig kijön a lábad az ékelésből. Remete Style 7C+ megmászva. Árpival beszéljük, hogy lehet hogy könnyű 7C+, lehet hogy kemény 7C. Mindenesetre nekünk nehéz, bármi is ez.
Árpin a sor. Egy nagyon jó próba után, tart egy hosszabb szünetet. Fekszünk a sötétben, a sprotni arcán merő nyugalmat látok, biztosan tudja ha nem most, legközelebb pontot tesz rá, semmi idegeskedés. Topra csapásból esik ki végül, és úgy megyünk haza hogy legközelebb tuti meglesz!!!

5 megjegyzés:

gábor írta...

grat a megmászáshoz, ne érdekeljen, hogy más mit mond!

http://vimeo.com/6048642?t=5m50s

Fidi írta...

Gratulálok (itt is)

Névtelen írta...

jó kis írások!!!!

Névtelen írta...

Gratulálok. Amúgy meg ne stresszeljetek, magatoknak másztok!

Üdv.: Kolumbán

Tomcsi írta...

Gratulálok, kemények vagytok!

Nem számít, hogy más nem érti, a lényeg, hogy Neked okozzon örömöt, motiváljon, legyenek sikerélmények, és összehozzon a mászós haverokkal. Nekem apukám 8 év mászás után is havonta megkérdezi, hogy mikor hagyom abba ezt a "baromságot" :))) Ő se érti, de ettől én még imádok mászni!!!