2012. október 29., hétfő

Numero uno

bk from Izer Bálint on Vimeo.

2012. október 28., vasárnap

Veszprémi Universitas Beszámoló

Gábortól, nem is olyan régen egy egészen platinás cikket olvashattunk; mily komoly edzésmunka, szerencse és a csillagok állása is kellett hozzá, hogy végül a fent említett ifjú "ledöngölje" az összes nagy ellenfelét, a Széll-tesókat is beleértve és a dobogó legfelső fokára felállhasson.

Eddig segédkeztem már -e versenysorozat korábbi fordulóján, és el is indultam egyszer már Győrben, de a versenyzéstől egy Bercsényi háziversenyen való kudarc megtörte kedvemet. Akkor szembesülhettem, hogy az a vonal amit az én mászásom próbál képviselni az mennyire más, mint ez a termes-versenyzős dolog. De egy dologban egyezik, ez pedig az on-sight. Nem tudok igazán jól os mászni és ez a sziklázásomban is egy hiba volt, mármint az hogy nem fektettem elég időt és energiát ezen terület fejlesztésére. Persze az ember mindig okosabb.
Szóval megfogadtam, hogy mindegyik Universitas versenyre el fogok menni ebben a szezonban, tapasztalat szerzés céljából, no meg a társaság és az utánuk való bulik is eléggé invitálóak. Megkérdezte anyukám a verseny előtt; mire számítasz Bálint? Én akkor azt mondtam eléggé nagyképűen: Nem tudnak enyhén áthajló falakon olyan utat építeni amit ne tudnék megmászni első kísérletre!
Anya csak azt mondta szálljak le a földre, de én komolyan azt gondolom, hogy nem egyujjas fogásokból kevés olyan verseny út lehet amiből kipottyannék a mostani felkészültségemmel, ezen a hazai pályán. (Szerintem mindenkinek megvan az a terület amiben sokkal jobb. Sziklán is így van ez. Valamiért a nagy áthajlásokat nem igen bírom, túl nagy a terhelés az ujjaimnak is, viszont a kb 10-30 fokban hajló falakat nagyon kellemesnek érzem.) Viszont reálisan látom a plafonban a gyengeségeim; nem tudom használni a sarkam, a lábfejem; és összességében is nagyon nehezen látom át egy plafonos útnak a bétáját, sajnos nagyon hiányzik a tapasztalat. Így tudtam, hogy ezen versenyen is minden a vízszintes plafonon fog eldőlni. Biztos ebben is jelentősen lehetne fejlődni, hogy az ember jól óeselje ezt a horizontális ágat, de azok a sziklák, amikről én álmodozom, vagy amiket szeretnék megmászni azok nem sok ilyet tartogatnak. (És már is kevesebb vagyok, és beskatulyázom magam.(-: )

Tomcsi születésnapi bulija után, hajnalban fél 7 körül indultunk el Pestről. Julcsi, Anett, Domi, Fecó és én. (Csak zárójelben esetleg mivel sokan nem olvassák a facebookot és bejegyzés sem lesz róla; Pozsi Anett megmászta az első 6c+, UIAA 8- nehézségű útját, Kotecniken. Jó előjel.)

Még a nevezés előtt sikerült leérni, Szegedi, Győri, Pesti, Veszprémi egyetemisták, még a munkanap ellenére is elég szép számú tömeg gyűlt össze. Felhangzott a harsona és kezdetét vehette a verseny. A legkissebb sorszámot húztam a sorsolásban, így nekem kellett kezdenem a mászást. Sajnos elég hideg volt a teremben, nagyon nehezen tudtam melegedni. Sokat ettem, hogy legyen testhő és energia, de az ujjaim katasztrofálisan hidegek voltak, még a beszálláskor is. Szerencsére nem peremes volt az első út, egy gyönyörű reibungos utat építettek, szorítani kellett mint a barom! A plafon előtt volt az első igazán jó fogás, mély zseb: hatalmas pihenő. Már amikor megfogtam éreztem az alkaromban lévő hatalmas elpukkanást, láttam szomorú jövőmet mely nem fog top-ig tartani. Mindent beleadtam Top minuszra sikerült mászni az első selejtező útját.

Ezután nagy szünet következett, majd 3 körül sor került a második útra is. Egy hatalmas focimeccsel melegítettünk be előtte, s bár én 10 perc után kiálltam; fejberúgások, Fecó vérhólyagos talpa és sérült ujjakig tartott a játék. Számomra kiderült, hogy Agócs Tomiék és az ujjerős srácok focit is oktathatnának.

Kis peremek, jó letekerések. Plafonon mint disznó a jégen. Csak lépni tudtam a topot megérinteni nem, de szerencsére ez így is elég volt hogy első helyen jussak be a döntőbe. Anett második helyen jut be.

A döntő előtt pizza a vacsi, inkább másszak tele hassal mint éhezve. Egy kis plusz súly, na de ki tud ellenállni a csirkés kukoricásnak... gondoltuk Rogerrel. A döntő hermetikus izolációját nagyon régen élhettem át ilyen formában. Ez egy nagyon érdekes feeling, amiért megérte az egész versenyzés. Ugyan nem mondom, hogy ez egy nagyon jó érzés. Folyamatosan fogynak el mellőled az emberek, nem látsz semmit de a szurkolást és a tapsot igen. Ez nagyon idegölő tud lenni. Aztán kijössz és te is bemutathatod a gyakorlatod. A döntő út, jobb oldalon alul kezdődött egy áttravizással, majd az áthajló falon egyenesen fel, és a plafonon teljesen végig. Az elejét nagyon simán tudtam mászni, még az áthajló részeken sem volt semmi elgondolkodtató, mindent úgy sikerült megcsinálnom, ahogy az ki lett találva. Aztán jött a rémálmom; a plafon. El is voltam már fáradva egy kicsit, akasztottam egyet, ziáztam egyet és indulás. 4 mozdulat után fogyott el a kraft; jóízűen estem bele érezve hogy totálisan mindent kiadtam magamból. Ha ülhetnék a plafon előtt negyed órát a kötélben, akkor sem biztos hogy meg tudnám csinálni egyben végig, pláne nem elsőre!

"Kihozni magamból a legjobbat, ez a cél, majd meglátjuk, hogy mire elég.
A versenyzés eredményessége nem a kemény erőkifejtéstől bizonyult függeni, hanem az addig összegyűjtött erő felszínre hozásának képességétől." Ezek voltak Gábor mottói az utolsó versenye előtt, és mily igazak. Nemsokára kiderült, hogy bizony lesz ok meginni este az ágyast, megnyertem a Top kategóriát! A felejthetetlen dajdajozás felejthetőre sikerült, másnap mindenki rakosgatja a hiányzó elemeket. November 17.-én címvédésre hajtok, remélem Borbély Gáborral az oldalamon! :-)
Kriszta a döntőben
Rádai G. a Top férfi döntőben
A döntő kezdetén.
jöhet a kötelező rész
egy dinamikus kunszt

Rádai Gergő és Gyömrei Máté

képek Rogertől később!

2012. október 27., szombat

Álom és valóság


Ahogyan Neo, úgy mi is bevettük a piros kapszulát hétvégére és célba vettük Hohe Wandot. Szombat hajnal 6 óra pity-pitykor, álom és ébrenlét határán hajtottunk ki az alsó-gallai Rapp birtok kapuján: R.és B. Gábor, a Zelena gyerekek és jómagam.


Egész hétvégére jó időt mondtak, de lent a parkolóban 11-kor még minden ködbe burkolózott, elfedve előlünk a falakat. A magas nyomású légtömegek az egész túra alatt a talaj közelében tartották a felhőket, ezzel megalapozva a szürreális hangulatot.

Gáborral nem terveztünk semmi durva mászást, így szombatra a "Traum und Wirklichkeit" 6+ és az "Espresso Doppio" 7 utak lettek kinézve. Az előbbi beszállójánál nagy volt a tumultus, ezért inkább a "Tristan Express" 6+/7- útra nyergeltünk át. Toponk nem volt, de pár osztrák arc megmutatta az elejét. Az első két egybemászott kulcshossz hideg izmainknak és ízületeinknek nem esett jól, onnan viszont már kiértünk a napsütésre. Egy-két helyen nem volt egyértelmű az irány, így kis útbaigazítással de kényelmesen felértünk a tetejére. A legszebb része a végén lévő 40 m-es tábla volt, ahol apró peremek sorozatán kellet feltáncolni.

Fent vajkaramellát majszoltunk és az alattunk elterülő tájtól épp finoman a nadrágunkba ejakuláltunk, amikor egy 60 év körüli osztrák fickó szólózott fel mellénk. Egy pillanatra visszanézett az útra amin feljött majd tovább is állt, miközben az oldalára kötve ide-oda himbálózott a papucsa.


Kabbe gyíkok leléptem!
Második útnak a  "Traum und Wirklichkeit"-ot választva elnapoltuk a "Dupla Kávét" és ismét a Draschgraton indultunk el. Az első 105 méter kompakt, konstans 5+ volt, amit hirtelen felindulásból szinkronban másztunk ki, nem kicsit belekerülve a FLOW élménybe.

17-ből még így is maradt 5 köztesem, de az út vonalvezetése és az enyhén áthajló első kunsztrész miatt inkább standoltam. Meglepetésemre egy sisak nélküli francia csávó bújt elő az egyik szikla mögül, mintha csak épp a kert végébe ment volna ki kötéllel. Majdnem olyan szakadtan volt felöltözve mint mi (ami nem kis szó).

A maradék négy kötélhosszt kettőből kimásztuk. A harmadik volt a kulcshossz., gyönyörű függőleges mászás egy átlépős kunszttal, ahol jókor tartott meg a cipő csőre. Kéjes nyögésekkel lefejtettük a cipőt megdagadt lábainkról, és egy utolsót gyönyörködtünk az őszi fényekben..

 Lefelé a  Skywalk-nál összefutottunk az éppen ereszkedő Zsomborral, aki invitált minket is. Enyhén gúnyos nevetéssel visszautasítottuk az ajánlatot, így a parkolóból néztük másfél órát fejlámpáik fényét az esti falon. Kellett nekik ereszkedni...
Mesélj még arról a kunsztról! ;)
  A lenti kempingben Rapp uramék hozott pörköltjét kivégeztük, majd lassan mindenki eltette magát. Az éjszaka furcsa álmokat hozott.


 A karmának valahol mégiscsak működnie kell. Amikor nyáron Höllentalban a parkőrök lebontatták velünk a patak feletti highline-t, másnap a táborhoz közeli hídnál belebotlottunk két osztrák highline-osba. Pótolhattuk az előző napi hiányosságot és megtudtuk, hogy Hohe Wandon van potenciál. Na, azóta dédelgettük a tervet.
 
 

Vasárnap míg a többiek a mi tegnapi utunkat mászták, a kinézett helyen kifeszítettük a hevederünket a szakadék felett.

"Gatyába durranós, nem pite"
A biztonság kedvéért
Az 50 méteres mélység alattunk és a 24 méter hosszú line megtette a hatását. Zakózással kezdtünk be, szerezve néhány fincsi kis karcolást.

Az elején nem sok mindent lehetett látni a köd/felhő miatt, de tudtuk hogy semmi sincs a seggünk alatt. A mezítelen talpunkra kicsapódó vízcseppek miatt pedig pláne olyan volt, mintha a fellegekben járnánk.
 
 
Igazi látványosság voltunk a turistáknak és mászóknak, akik közül most senki se hívta ki ránk a szerveket :) Zebráék már az útból hallottak, láttak minket. Idővel ők is felértek.

Az idegre rágyúrtunk csokival, vajkaramellával és egy magyar teával (vörös, fehér és zöld tea egybe). Bár Gábor az esés után nem volt biztos a további próbákban az ujjai miatt, egy kis bandázs, kesztyű, hangulatmódosító csoki/tea és a ráhangolódás megtette a hatását. VIDEÓ!!!

Én is dobtam még pár próbát, de az a fajta fizikai és idegi terhelés amit ez a tevékenység okoz (főleg az egyik oldalon csak combvastagságú mozgó fával)teljesen leszívja az embert. Sajnos nem sok alkalmunk van gyakorolni ilyen helyeken.

 A magasság, a viszonyítási pontok hiánya, és semmiben lebegés érzete nem gyakorolható a parkban. Több százezer év evolúciós beidegződés ellen kell harcolni, hogy egyáltalán fel merjen állni az ember Hihetetlen intenzív, szex-vivalens érzés... Nem is. Inkább JOBB!
Ezt kő'csiná'ni e?!

A szembe lévő fa long-time project
Este 6 óra pity-pitykor ismét csapódott a kocsi ajtaja és véget ért az álom?/valóság? Nehéz volt eldönteni, mivel hazafelé 100km-en át ködben jöttünk, néhol !egy! csíkot se látva a sávelválasztóból.


Vajon a tényleg a piros kapszulát vettük be a kék helyett? Már egyáltalán nem vagyok benne biztos.

A képeket Rapp Gábor Nikon D80 tükörreflexes és Borbély Gábor Casio kompakt gépével csináltuk. (Rapp, Borbély, Tóth)

2012. október 22., hétfő

Almát eszem ropog a fogam alatt...



Egész hét tanulással telt, még csak nem is fingereztem, kíváncsi voltam, milyen lehet a Remete ha kihagyok két napot teljesen. Ilyenkor a bicóm helyén mindig levegőt érzek, most olyan is volt. A petőfi hídon átsétálva összetalálkozok Klembala Zsomborral, és szót szót követve 4 mondat után le is szerveződik az utam a szombati Ördög-árok tripre. Na ezt már szeretem!

Remetében a Fantom-ot próbljuk Árpival. Plafonban hatalmas reibungok nyitottra fogva, elfáradok. Átértékelem magamban az elmúlt hónapban itt eltöltött időt, és szerintem kihoztam amit ki kellett. Nem szabad leragadni egy helyen. Jöhetnek a Tündéres kunsztok, Ezüst-hegy, vagy Leány-ka. Az egyetlen út a Testcsel lenne amire látok némi sanszot, hogy idővel meglehet, de ez hogy a térdemet a letekeréssel ennyire gajra vágja, ez már zavaró. Mindenesetre egy Fortissimo megmászás régebbről.
Fortissimo megmászás from Izer Bálint on Vimeo.
dilicsapat :)
Zsombor lábatlankodik
Reggel gázosan indult, elaludtam. Nem nagyon szokott olyan lenni, hogy Izer Bálint nem ér oda egy megbeszélt találkozás időpontjára, ezt a bunkóságot a "pesti" mászók hozták be a divatba, elfogadottá is vált már náluk. Sajnáltam hogy így esett, kárpótoltam a srácokat három pad-el. Mivel mindenki most akart haza- és vagy üdülni menni oltári nagy fogalom volt Veszprémig. Aztán irány Ördög-árok. Sajnos amikor kiérek érzem hogy az idő nem a legjobb, olyan 17-18 fok lehet az árokban, és maximális páratartalom. Bár a projektek a felejtő fiókba csúsztak, azért egész szép kis mászást hoztunk össze. A régebbi mászásaim közül újramásztam a Susogós mackókat 6C+, majd számos új utat és lehetőséget megnéztem, megvizsgáltam, van pár ígéretes új boulder.
 Susogós mackók 6C+
 top-on érzem magam
Nézz le rám, ó Istenem, nézz le rám segíts nekem!
Nagyom rá vagyok most kattanva egyre, melynek szeretném az Elöl deszka hátul léc nevet adni. Ez a kis általános iskolai lányokra való káromlás megállja a helyét erre az útra, tökéletesen sima falak. Egyensúlyozós technika és bazi nagy ujjerő biztosan kell, no meg egy hegyes orrú cipő. Egy oltári reibungos fal, a devils masquarede 3mm perkóival teletöltve. Lépésnek is, fogásnak is. Mindegyik mozdulata határos, no meg szkindipendet is egy picit.. :)
 kunszt egy- háttérben Zsombor a beszállásnál
 fellépni
 segítő
 segítő kettő- álmaim boulderében (bal láb 5mm lépésen)
A végső legkönnyebb béta még nem kristályosodott le bennem teljes mértékben, de mint a képek mutatják, statikus betartások a szörnyű kis peremeken, és nagy dinamikus mozdulatok homály lépésekből atom reibungokra. Ördög-árok talán bencsmárk útja lesz. Kb. 10 mozdulat után 10 fok alatt majd minden kiderül. :-)
 őszi sanzon
-Utánozós majom!
Geofizikusok között...

2012. október 21., vasárnap

Szülinapi ajándék

Szakadó esőben érkeztünk meg a Kaiserbrunn-i "kemping"-be, kicsit csalódott voltam hiszen az előrejelzés jó időt mondott egész hétvégére, de szombat reggel a száraz falaka láttán elszállt minden kétségem. Kényelmes készülődés után Fecóval úgy döntöttünk, hogy a stílszerűen a Gelber Oktober(375m, 7+) nevű utat választjuk a Belchmauer falon. Először a Mászóka blogon olvastam erről az útról, ahol Gabóék a hőség, a kiszáradás, a fal és önmaguk ellen folytatott heroikus küzdelemről számoltak be. Ekkor tetszett meg ez az út, de igyekeztem a többiek hibáiból tanulni, ezért vártunk őszig a mászással. Nagyon jól döntöttünk, csodás napot töltöttünk a falon. Kellemesen eldumáltunk, élveztük a mozgást, az őszi táj ezer szinét. Érdemes mászni ezt a utat a 7+os hosszok is csak mérsékelten nehezek, jól van biztosítva, stabil a kőzet és van benne néhány különösen szép rész. A hatodik kötélhosszban van egy traverz, ahol végig egy alsós repedést fogva lehet óvatosan oldalazni, miközben végig egy reibungtáblát lépsz, vagy a nyolcadik hosszban lévő piazrepedés is tud pár kellemes percet szerezni.Kb 4 és fél óra alatt másztuk meg az utat, végig váltva mászva. Nekem sikerült OS, illetve flash teljesíteni mindent hosszt és Fecó is csak két helyen csúszott meg némi figyelmetlenség miatt. Eközben Győrffy Ákos és Miskó Robi a Vordere Klobenwand-on lévő Zwidawruzn(200m, 8-) nevű utat küzdötték le.

Gelber Oktober

Ezerszínű ősz

Magány a völgyben

A Höllental madártávlatból
Vasárnap a létező legszebb őszi idő köszöntöt minket már a reggeli órákban is. Ezt kihasználva felsétáltunk a Stadelwand legelejéhez, ahol számos nehéz út kanyarog a meredek, kompakt mészkőtáblákon. Pár éve már másztuk itt a Schwarze Bruder-t, de akkor a nyári hőség kikészített minket, alig ment a mászás, a Holly Headwall-on lévő utolsó három hosszt akkor ki is hagytuk. A mostani terv a Nebula Frost(200m, 8) + Schwarze Bruder vége kombináció volt. Kellemes melegben, minimál felszereléssel indultunk neki a tábláknak. Az első 5 métert leszámítva, nem volt könnyű a mászás, odafigyelős, táblás kunsztokat kellett végig megoldani. Kívánni se lehetne szebb kőzetet, csodás oldott formák, minden rész tartogatott valami meglepetést. Egyik ámulatból, a másikba estünk, folyamatosan rangsoroltuk a hosszokat szépség alapján,de majd minden rész után felül kellett bírálni az addig kialakított rangsort. A második kötélhosszban egy áthajló hasat kellett leküzdeni, szar lépésekkel és láthatatlan fogásokkal, nem is sikerült elsőre, mert félrevezettek az oldott lyukak, de egy kis pihenés után meglett a jó irány és béta is. A has után egy reibung táblán topogva szorítottam egy apró peremet, mely éreztem, hogy megroppant a terhelés hatására, de még kitartott. Szegény Fecó már nem volt ilyen szerencsén neki pont az óvatoskodós felállás közben tört ki. Az út kulcshelye a negyedik hossz eleje, ahol egy valószerűtlen táblás kunsztot kell megoldani. Sokáig nézegettem, próbálgattam, szidtam szegény Thomas Behm-t, de pozitív értelemeben, mert irigykedtem a mászótudására. Végül egy teljesen badarságnak tűnő ötlet vezetett eredményre, sikerül OS-t mászni. Biztosan az általam mászott legnehezebb reibungok közé tartozik ez a rész. Fecót is felszurkoltam rajta, majd megnyugodva, hogy a nehezén már túl vagyunk felmásztunk a Schwarze Bruder legtetejéig, begyűjtve a múltkor kihagyott headwall-t. Ez a rész is fantasztikus, sokszor fogás nélkül, a táblákra tapadva lehet csak felállni. Végül kevesebb, mint egy óra alatt leereszkedtünk a fal tövéig, ismét bebizonyosodott, hogy a dupla 60as kötéllel lehet csak igazán haladni. Érdemes mászni ezt a kombinációt, de magabiztosa mászótudásra van szükség a nyolcas fokozatban, mert néhol nagyok a nittek közötti távolságok. Szuper hétvégét töltöttünk a völgyben, nem is kaphattam volna szebb ajándékot a 27. szülinapomra. Újra visszanyertem kissé megtépázott motivációmat a Höllentallal kapcsolatban, jövőre lesz itt még mit csinálni.
Van ennél szebb időszaka az évnek?

A Nebula Frost a fal közepén halad