2012. október 6., szombat

BHSK+7C+ , avagy a középmagyarországi regionális blogtalálkozó

Számos osztrák megmászásunk előtti utolsó előkészületek.

Leszögeznék valamit! Jó képeket és atom leírásokat itt fogtok találni, alább csak a naplószerűség mostan.

Érdekesen indult a hét. Ausztriát akartunk Árpival, de a jelentkezők száma nagyon a nullához közelített a szokásos csapatból. Egyértelművé vált számunkra, hogy nagyon gyorsan össze kell rántani egy csapatot, különben itthon csücsülés lesz a vége. Zh-k és kemény időszak előtt, ez az utolsó aránylag jó hétvége. Hála a Facebookos mászó csoportnak, Farkas Tomika, Nagy Ferdinánd, Palotás Péter találtak meg minket. Vagyis mi őket. A susuki mérnökei azért terveztek kicsi kocsit, mert a japók és az öreg Dai Koyamada nem kommunikáltak, nem esett szó a padek méreteiről. Így Nándiék kocsijával verettük, egy hatalmas Petro-hardot látott utánfutóval. Pénteken egész sokáig főztünk, mert a tapasztalatok szerint általában mindig melléfogunk a kajamennyiségnek, most az egyszer úgy akartam nekimenni a túrának, hogy tele legyen a táskánk. Szombat reggeli indulás. Néha eltévedünk az odaúton, de végül csak elkezdődik a mászás. Atom nagy meleg. (erős 25 fok!)

Amikor megláttam a B-szektor szárazságát, egész melegség töltötte el a szívemet. Elkezdjük a melegítést és a csapatást. A melegítés után, gyakorlatilag az első éles próbára Árpi, Tomika és én is megmásszuk a Die Schöne 7C -t. Nagy az öröm, Árpival ezt a projektet nagyon akartuk. A srácok a Der Hüpfer 7A-t másszák, majd felmennek az A szektorba, mi Árpival a B-ben maradunk. Árpi a Down Rodeo 7A+ projekteli, én a Muggenmanic 7B+ bouldert próbálom. 
Videó! hamarosan!

Felmegyünk a srácokhoz, ahol egy bécsi tag enyhén szólva átformálja az itteni boulderekről alkotott véleményünket, képünket. Nándi egy 8A-t veret, én egy 7C-nek esek az utolsó mozdulatából. Siker nincs, second go, second home. Míg a fiatalság elmegy vacsizni, a C szektort látogatjuk meg. Cél a korábban oly sokszor lehetetlennek tűnő Flatline 7B, kaller csak annyit ír: (morpho 7C).
Nekem ez a magasság már kicsit High Ballnak számít, koromsötét van. Nagyon nagy érzés amikor az ember kiesik, lenéz de csak a sötétséget látja maga alatt ahogy zuhan lefelé. Vagy három top minuszolás -és vagy húsz sikertelen try után sikerül ledupláznom, irtóra megjön a boldogság; 2009-ben próbáltam először ezt a bouldert.
 röppentyűű a C szektorban
Ismeretlen megmászó, a Top duplázása előtt.
Lemegyünk vacsizni, srácok már nyugiban népzenésbe tolják, de csakhamar mi is megkóstoljuk az Egri bikavért, amit még elbírt a táska. Reggel Königshölébe megyünk, Nándi nagyon rápörgött a helyre, aminek nagyon örülök. Megjött a hidegfront, bár csak picit csöpörög az eső, amikor megyünk felfelé. Bemelegítés után szinte mindenbe belenézünk a könnyebbek közül. Nemsoká le is teszem a pad-et egy névtelen 7B+ alá, amikor Barni múltkor letolta, láttam hogy "szkindipendent" boulderrel van dolgunk... úgyhogy most minél hamarabb akarom megnézni, amíg még van elég ujjerő és elegendő bőr.
Egy két-három mozdulatos boulderről van szó, szerintem elég nagy maxerőt kívánva. Mindegyikünk nekiesik, mint Tóth az anyjának, végül ez a boulder lett a hétvége egyetlene, amit tényleg mind az ötünk meg is mászott. Hatalmas esők jönnek, orkános széllökésekkel, sajna sok minden elázik. Eztán még jött ugrós 7A, peremes 7B, technikás 7B, 7A+ traverz Tamáskának.

Nagyon későre sikeredett a hazaérkezés, részemről kétségek közt ülve de nagyon jókat beszélgetve értünk Budapestre éjfél után. Számomra a legsikeresebb osztrák túra volt a 35 V pont szerint, Árpika pedig rendesen odavágott beelőzve 37-re, 5 7A feletti megmászásával, melyből egy 7B második kísérletre. A legjobb osztrák bouldertúrámnak mondhatom, s bár Barnival sem volt kutya, a csapat is, a forma is... minden belefért most a flow-mba. Soha rosszabbat faterpapszlik!


Nincsenek megjegyzések: