2012. november 5., hétfő

Minden szent nek

Ezüst nyír kinyír...
A szombati Ezüst-hegyi turnén, melyre a jegyek hamar elfogytak a Suzukiba, csak ketten vettünk részt. Árpi-t egész pénteken nyüstöltem, hogy éjszaka menjünk a hidegben mászni, 10 fok fölött már nem érzem jól magam... :) Aztán kompromisszumot kötöttünk, hogy ha reggel 6 kor gőzölgő kávéval fogad, akkor kimehetnünk délelőtt boulderezni és sztornó a tanulás. Így is történt. Árpi a legjobb házvezetőnői képességekkel felvértezve fröcsöntötte a reggelinket, majd kotyogtatta a kávénkat. Kőbányáról szereztünk Pad-et, és irány Darány! Vagyis Üröm, ha pontos akarok lenni, egy kurva és egy lakókocsi a pontos tájékozódási pontjaink.
 
szálka
A nap további részleteibe nem szeretnék belemenni, totálisan ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Szinte minden létező útba belemozogtunk, a Kalahári traverztól, az Ezüst nyírig. A Szedermotor és Gyíkvér utak kérték el leginkább bőrünk felületét, de ha tízszer egyszer sem másztuk még az Él-boy-t, mely a legszebb boulderek között van amit itthon próbáltam. Egy álom ez a mozgás.
Zárthelyi kötéllétrából, Kettes (elégséges) from Izer Bálint on Vimeo.

Siker vagy kudarc, vagy tanulás ahogy akarjuk. Aztán másnap a Borárosról átfutottunk Márkhoz. Rég kötéllétráztunk már, és a papszlival meg kellett dumálni egyet s mást. Sok mindenre jó volt ez az átjövetel. Például hogy Árpi életében először megtanulta mit jelent az hogy rázárni valamire, én pedig első ismétlője vagyok a Márkos kettes kötéllétrának. Szóval mégis van fejlődés nyugtázom. Boldogan. Ennek meg lesz a hozadéka, szombati sziklázáson portya lesz!
 Árpi megtanulta a rázárást...

Nincsenek megjegyzések: