2012. november 19., hétfő

Paklenica az új Arco

Legalábbis nekünk az volt a második hosszú hétvégére. Hiába született meg az ötlet már augusztusban egy többnapos Arco-ról, a felhők állásából a Pakó szót olvastuk ki. Tomcsi, Bulcsú, Ferincz Geri, Flaska Peti és  én. Nov. 1-én kora reggel indultunk és aznapra Kalnikon mondtak "kevés esőt", ezért útba ejtettük. Ez nem jött be, elázva elég gettó volt a hely. Körbenéztünk, egy kávéra beültünk a helyi panzióba és jobb idő reményében továbbálltunk.
Ez volt az első túrám ehhez a tengerparti gyöngyszemhez. Maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Olcsó és komfortos szállás, kitűnő minőségű szikla és relatív kis alapterület, amitől nagyon barátságos volt az egész völgy. Saját élményeimmel és mászásainkkal, Bullal és Gerivel, hamarosan bővítem a bejegyzést. Addig is Tomcsi beszámolója mászásaikról:

Az időjárás kicsit keresztbe tett a 4 napos hétvégénknek, de két szuper napot még így is sikerült eltölteni Paklenica pengeéles szikláin. Pénteken már az Anica kukra készültünk, de egy tenyérinyi száraz folt se volt a falon. A Stup-on már majdnem beszálltunk egy útba, mikor ismét esni kezdett. Kicsit csalódottan mentünk le a sport szektorba, másztunk pár utat köztük egy gyönyörű 6c+-t a Shoogot-ot.
Szombaton újra az Anica volt a terv, de a fal még mindig vizes volt, ezért próbáltuk megtalálni a legszárazabb falrészt, így esett a választásunk a Jenjavi-ra. Nem szeretem az olyan utakat, amik rögtön nehéz részekkel kezdődnek, hiszen kihűlt izmokkal küzd az ember, tuti, hogy már a hossz felénél acél keménységűre dagad az alkarom, és az esetleges hidegtől élettelen húsnak érzem az ujjaimat. A Jenjavi 8, 8+, 8- részekkel indít, hát nem egy ideális kezdés. Végül kemény küzdés után sikerült OS másznom az első részt. A biztosítottság a lehető legjobb, így bátran lehet a határon mászni. Peti küldte le a kulcshosszt a hideg és vizes részek ellenére két pihenéssel sikerült neki. Kegyetlenül kihűltem a standban, így én is estem egyet, de a harmadik hossz tartogatta csak az igazi meglepetéseket. Végig egy repedés mellett kellett mászni, amiből csöpögött a víz. Próbáltam a lehető legtöbb ujj és kézkulcsot használni, hogy az éles peremű repedésbe beakadjanak az ízületeim és bőröm. Nem kis fájdalomtűrés kell az ilyen fajta mászáshoz, de Paklenica kőzete tökéletesen alkalmas erre. A közteseim is elfogytak a stand előtt, ezért vissza kellett másznom, de aztán esés nélkül értem el a harmadik standot. Kifejezetten büszke vagyok erre az OS-re hiszen az ideálistól nagyon távol voltak a körülmények. Peti is felküzdötte magát, de a további részek is vizesnek tűntek, ezért a leereszkedés mellett döntöttünk. Ezt az utat még meg kell egyszer mászni, mert amit eddig láttunk belőle, az szuper volt.
Lesétáltunk a sport szektor végében lévő Debeli Kuk-hoz és a Johnny-ba(8+; 200m) szálltunk be. Minden szempontból "isten király" ez az út: üveg keménységű éles kőzet, tökéletes biztosítottság, hihetetlen oldott formák. Én már másztam Domival az utat három évvel ezelőtt így voltak emlékfoszlányaim, így topo nélkül is könnyen eltaláltunk a falon. Végig váltva másztunk minden hosszt esés, vagy pihenés nélkül sikerült abszolválni, a kulcshosszt Peti mászta előre. A fal tetejéről a BWSC-n keresztül ereszkedtünk le, kb. fél óra alatt értük el a fal alját.
Este királyi lakomát rendeztünk: csevapot grilleztünk, aminek málna pálinkával ágyaztunk meg és hideg sörrel öblítettünk le. Vasárnap elég macskásan ment a mászás az első hosszban. Lehet, hogy kicsit sok volt a jóból előző este. Aztán hirtelen fel kellett ébrednünk, mert a Drugi Program-ban(8+/9-; 200m) nem lehet csak úgy álmosan mászogatni. Minden rész pontos koncentrációt igényel, a pengeéles fogások miatt féltem, hogy lecsúszik a lábam és esetleg odalesz valamelyik ujjam. A kalauz szerint S2-es a biztosítottság(ezt a skálát általában az olasz kalauzokban használják és ez jó nittelést jelent), na ezzel kicsit vitatkoznék, a kulcshossz rendesen volt fúrva, de a fal teteje felé közeledve nem ritkák az 5 méteres nitt-távok a 7+os részeken sem. Rám jutott a legnehezebb rész, ami inkább erőkitartásos volt, mint boulderes, baromi pici, éles peremeken kellett küzdeni. Ez a rész jól van nittelve, de nem lehet A0-ni. Végül egy eséssel sikerült kimászni(eldurranás miatt estem le), amire büszke vagyok, hiszen ez elég jónak számít egy 7b-s út esetén. Peti a másodmászók nyugalmával szépen egyben megmászta, gratula neki. Na ekkor megnyugodtunk, hogy a nehezén már túl vagyunk, hiszen innen már csak max 8- , de igazából csak ekkor kezdődött a fekete leves. A következő standból egész egyszerűen nem tudtunk elindulni, konkrétan nem tudtuk mindkét lábunkat elemelni a párkányról, nem tudtunk beszállni a falba. A nittek egyértelműen kijelölték az irányt, de egy vakolt falrész előtt álltunk, derékmagasságban volt pár tyúkszarnyi lépés, de ehhez csak negyed ujjperces, egyujjas cseppoldotta lyukak tartoztak. Ekkor a nagyfalas mászás, átment boulderezésbe. Egy viszonylag kényelemes párkányon álltunk és eszeveszett elméleteket gyártottunk a lehetséges megoldásokról, persze egyiket se tudtuk kivitelezni, nem tudtunk beleállni beszálló fogásokba. Fél óráig próbálgattuk felváltva, majd felbasztam az agyam és A0-la legyűrtem ezt az első két métert, innentől minden ment rendben. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy nem volt nálunk topo, mivel egyértelműnek gondoltuk a vonalvezetést, utólag megnéztem és a rajz jelzi, hogy ennél a résznél a nittektől balra kell mászni. Visszagondolva volt is ott egy repedés, de akkor elvetettük ezt a lehetőséget, hiszen kimásznánk az útból. Jaj istenem, kezdek megfertőződni, ezzel a rohadt sportmászó gondolkodásmóddal. Az útban végig keményen kell nyomni, nincs könnyű, vagy sétálós rész, ráadásul ahogy ritkulnak a nittek, úgy nő a "para beülő" súlya. A fal tetején olyan éles szikla pikkelyek vannak, amikkel még Paklenicán is ritkán találkozik az ember, komolyan mondom attól féltem, hogy egy esés esetén a megfeszülő kötelet simán el tudná vágni egy kés élességű perem. Összességében egy igen király út, komolyan oda kell tennie magát az embernek erőben és agyban is. A fogáskészlet "halálosan" éles, szóval csak óvatosan a kapkodós mászással és odafigyelni a lépésekre. Természetesen a ereszkedéskor egy helyen fent akadt a kötelünk, de nem is gondoltam komolyan, hogy kétszer egymás után gond nélkül le tudunk jönni, ilyen pikkelyekkel díszített falon. Paklenica jó hely, aki még nem volt, annak jövőre kötelező!

Nincsenek megjegyzések: