2012. november 18., vasárnap

Universitas II. Pesti forduló

Pár szóban a versenyről egy versenyző szemszögéből.
A veszprémi forduló után, tudtam hogy kő keményen kell edzeni a címvédéshez. Motivált is a verseny, teljesíteni is akartam. Edzettem. Nyerni akartam. Figyeltem a motivációkat.



Sokat jelentettek. Nem a versenyzésről szól ez az egész nálam, nem mások vagy önmagam legyőzése a cél. Egyszerűen a ki-ki törni akaró testemet akarom betörni, kordában tartani, és leláncolni, megmutatni hogy a gondolataim a főnökök. Ezért bármennyire is csábító volt egy békkállai boulder, inkább az oxigénhiányos termet választottam. Ez volt az én választásom. Márai Sándor azt tanítja, hogy néha kicsit sanyargatni kell a testünket, nem jó ha túlontúl megszokjuk a jót. Vegyél két édességet is, amit nagyon imádsz. Edd meg az egyiket olyankor amikor bazira éhes vagy. Legyen nálad a másik, de nem nyúlhatsz hozzá. Ha kell még három óráig nem nyúlsz hozzá hiába vagy rohadtul éhes. Hazamész megeszed az ebédedet és ha jóllakottan is kívánod még, akkor edd meg lassan és élvezd. Önfegyelem. Ne a mohóság legyen az úr a háznál. Sokkal jobban esik a falat, ha tudod hogy az éléskamra teli tele van, mint hogyha tudod ez lesz az utolsó főtt krumpli. (Anna Frank naplójából idéztem.)
Nem kell ezt félre értelmezni, nem vagyok gyökér hogy kedvtelésből megvonom magamtól a sziklákat, de bármennyire is nem ez a kedvenc mulatságom, elmegyek az összes egyetemi versenyre, mint azt már korábban megfogalmaztam. Nem szabad engedni az ilyen kacsingató visszahúzó hívásoknak, melyek eltérítenek a kitűzött céltól. Bevezetőnek ennyi.
 Taught Róbert
 Él-terem
 Fecó vereti
"10 perc és argentínai Petzl Roc Trip"
Számos mászó épített már versenyen utakat, csak ezen mászók tudják mekkora munka egy verseny összehozása, milyen nehéz is elkezdeni és betartani az időkorlátokat. Robiék csapata egészen jól megoldott minden nehézséget, ami BIZTOSAN nem volt kevés.Számomra kicsit széttartó volt a verseny dolog, valaki a lelátóról szurkolt, valaki a teremből az emberek szétszéledtek. A terem adottságai. A köztes távolságok nagyon jók, a fogások szintén. Az utak jól megszórták a mezőnyt, nem nagyon volt két ugyan olyan eredmény.
Első selejtező
Két selejtező és egy döntő. 3 mászás volt melyre fókuszálnom kellett. Az első mászásomban őrületes izgalom volt rajtam, felette voltam az útnak, de mindent túlszorítottam, rosszul pihentem, rosszból akasztottam. A tapasztalat és a "butaerő" volt ami felvitt a plafonig, a harmadik legjobb mászást produkálva ezzel a selejtező útján. Top-ot senki sem tudott mászni. A második út volt a rémálmom, bíztam talán nem fogok vele találkozni. Egy függőleges fal, lépés nagyságú fogásokkal, testsúly áthelyezgetés. Benke Balázs bétájára álltunk rá, szinte mindenki top-ot mászott, pár sziklás csókával olyan 6c/+ ra lőttük be a nehézségét. Hatalmas volt rajtam a stressz, mint disznó a jégen őrület nagyot küzdöttem de sikerült megfogni a Top-ot.  

 
 Döntőben, Derék Laci, én
 sármosba, anyaszomorítósba
A döntőbe harmadik helyen kerültem, a már komoly eredményeket felmutató Szél Csabi, és az idén 4 8a-t mászó Barabás Gábor mögött. A döntő sejtettem, hogy hármunk közt fog eldőlni, de nagyon meg akartam fogni a Top-fogást. Ma valahogy semmi sem tartott úgy, az összeszedettségem is romokban. Nagy nehezen sikerült megcsapnom a top előtti utolsó fogást, de ez most csak a harmadik helyhez volt elég. Csabi és Gábor is mindketten Top-ot másztak, a selejtező döntött közöttük. Elégedett vagyok, mert a döntőben nem hibáztam magamhoz képest, de elszomorít látni hogy a komolyabb eredményekhez komolyabb csapat és komolyabb edzésmunka lenne szükséges. Kételyeimet némi italozással oszlattuk szerte, Isten éltessen Fecó papa!

Nincsenek megjegyzések: