2012. december 24., hétfő

II. Hangár Bejgli Boulder Kupa

 Tősgyökeres batta- (Pósz Pali Képeivel)
Egy versenynek ilyen nevet sem más tud adni mint a hallucinogén Százhalombattai mászó csapat. Sajnos még soha életemben nem voltam battán, igazán régi és komoly adósság ez, sikerült kihúznom a bakancslistámról. És örömmel jelentem, nem hogy sikerült kihúzni, fel is került az éves rendszeresen látogatandó események listájára!
 az újonnan megnyitott rész egyik fele
Miről is van szó? A Battai mászócsapat (mely Budapest után talán a legnagyobb mászóközösség az országban) egy igen különleges mászóversenyre invitálta a tömegeket, egyedi szabályok, egy kis battai életérzéssel megfűszerezve. Én sosem értettem miért példálózik mindenki a battaiakkal, de ebben a kis közösségben olyan erők áramlanak, szemem-szám tátva. Róth Barni, Drusza, Pjulinka professzor, Gyuszkó bá és természetesen Krisz a battai csapat szíve-lelke volt, a már említett verseny motorja. 2 héttel a verseny előtt leszedték az összes fogást és elkezdték kitalálni a versenyutakat. A hangár egy új boulderrésszel is bővült, őrületesen jók a falak. De miért is volt ez oly egyedi? A versenyen 40 bouldert kellett mászni, és erre 8 óránk volt!!! Már a Facebook csoportban felcsigáztak minket a rendezvényre, az emberek pedig szépen sorban jelezték vissza hogy indulnak. Több mint száz versenyző jött össze, szóval lassan már nem is tudtam hogy versenyre vagy mászótalálkozóra megyünk-e?!
Bobi egy piros boulderban. Jó nehéz volt kezet cserélve,
de keresztbe ugorva is!!! Egy battai legény.
Budapestről indulva; Gabika, Gábor és én. Később csatlakozott Tóta, Árpi, Márk és a labor tiszteletbeli női tagja Bobi. :-) Párszor eltévedtünk battán, de odaérve hihetetlen fogadtatásban részesültünk. Mosolygós mászók, VIP öltöző, gyönyörű utak minden mennyiségben. Reibungok, peremek, lyukak, plafon, áthajló...egyszerűen minden ami ízületnek-ujjbegynek ingere. A regisztrációnál, A4-es lapot kaptunk rajta feltüntetve mind a 40 bouldert, névvel, az út készítőjével ellátva, utalva a nehézségére, az út színére, esetleges tiltásokra (pl. ajtó).
 
 Drusza az egyik megmászatlan spártai plafonoson.
11 után kezdtük el a mászást. Árpival és Gáborral egyszerre kezdtük de teljesen külön másztunk, mindenki a saját tempójának megfelelően. 10 könnyű, 10 közepes, 10 nehéz és 10 spártai boulder volt.
A könnyű utakkal kezdtem, flash másztam mind a 10 fejéret. Rárontottam pár feketére, de még nem éreztem a "csí to comes"-t, úgyhogy elmentem pihenni. Fél óra múlva elkezdtem mászni a pirosakat, imádtam őket. Egy volt amihez 3 próba kellett, párat két próbából másztam, a többit flash. Nagy pihenő, kajálások, bejglik, dumálgatások.

 Janka egy egyensúlyozósban küzd a Top-ért.
Igyekeztem sokat beszélgetni a kedves kollégákkal; Gabó-val aki kimegy másfél évre Ázsiába, vagy itt van ez az árja gyerek, a Barni Sparchen-ből, Németországból. Ritkán látom, de a stílusa még napokkal később is ott van a véremben, valahogy megváltoztatja szájízemet, valahogy mindig ráhangolódok a hullámhosszára, és itt hagy magából valamit, valami jót, lazát, bátorítót.
A szünet után a kék bouldereknek esek neki, ezek is hamar megvannak, szinte mind elsőre. 30 boulderen vagyok túl, tíz hiányzik még. A tíz legnehezebb. Nagyot pihenek és olyan 3 óra körül neki is látok az utolsó 10 projektelésének. Heroikus küzdelem alakul ki a boulderek és én köztem. Többször lecsücsülök gondolkodni, hogy mibe tegyem bele az erőmet, mihez van egyáltalán még elég. Van számomra 3-4 feka boulder amit lehetetlennek látok, a többiben elkezdtek mozgolódni. Vannak egész jó próbáim de itt-ott hiányzik valami. Ekkor elkezdődik a csapatósdi. Benke Balázstól nagyon jó bétákat kapok, és sikerül letolni az első feketémet.
 Tóta koptatja a Miura Vs-t. Piros boulder.
Róth Barni repül az egyik aszem megmászatlan spártai-n...

Aztán pont elkapom, ahogy Balogh Axel -a fehérváriak legjattosabb tagja- leküldi az egyik plafonon átmenő 10 nagy, fesztávos mozdulatosat. Kitalálom a nekem megfelelő bétát, és harmadik próbára sikerül is lenyomni. Aztán egy őrült maxerős utat nézek ki, 2 megmászója lett az egész verseny alatt. Simán meglett részletekben szóval nekiállok egyben. Vagy 10 próba után tudom megfogni a piros színű zóna fogást, de butába vagyok nem fogok mellé és nem tudom áthúzni a következőig magam. Bizony, fontos tudni hogy hol vannak a határaid, főleg ha fáradsz... kicsit szomorkásan veszem le a cipőt; mára ennyi volt. Sétálgatok, a fekete hard boulderek között, de már nem látok potenciált semmire.
De valami nem hagy nyugodni. Volt egy fekete amit sikerült a Top-ig leflashelnem, de nem tudtam leduplázni három próba alatt se!!! Tamáska megmutatta az ő bétáját, egy szép térdéket tud csinálni az egyik elemen és nem hogy leduplázza, no hand-ba tud beállni belőle. Na ez meghozza a kedvem!
Patkány azon a feketén amin kiestem a zóna után. (A kunszt talán a rücsis két piros fogás leduplázása volt, majd egy bazi nagy mozdulat egy perkóra.) Dájesd!
Újra nekilátok tisztítani a reibungos rettenetet. Márkkal kezdjük csapatni, bemondják -Még 10 perc!, -Még 5 perc! Gabikáékkal beszélek, és a Bölény família motivációt ad, továbbá kis tömeg alakul ki a hátunk mögött. A semmiből 7 óra boulderezés után, az egyik legszorítósabb reibis utat küldöm. Megvan a kunszt mozdulat, már a tüdőmből jön az ordítás, zia koptatta fájó torkom csak úgy sajog. Jobb kéz a Top-on. Próbálok térdéket, lábcserét, de semmi se adja be, végül eszembe jut délután hogy mászta ki Papír az utat. Elkezdem a szétdurrant bal kezem alá becsavarni a lábam, de nem fér oda. Helyet kell csinálni neki, de csak a jó lélek tartja még ott azt a balost. Ekkor már hallom hogy a tömeg is kiabál, én is ordítok, mint a fába szorult féreg, két kezem a Toppon, testem kicsavarodva, lábam letekerve. Harmincharmadik!
 Tomika, Komjáti, Balogh Axel, Papír, Izer, Nándi
Az utolsó percekben is ki tudtam hozni magamból a max-ot, óriási mentális viadalon érzem túl magam. Jó döntések, szerencse is. Persze mindig marad benn pár dolog ami meglehetett volna, talán még két boulderen éreztem volna azt hogy vállalható számomra, a többit egyelőre biztosan nem. Az eredményhirdetésen nagy boldogságok vannak, Bölény kedvese fent áll a dobogón a seniorban, ahogy csak Bobi a nyílt nőiben. Nagyon örvendek, amikor hallom az 5. helyezésemet. Abszolút boldog vagyok, mert amikor idejöttem reggel azt mondtam hogy 33 bouldert szeretnék megmászni, és benne lenni az első 7-ben. Legjobb eredményem eddig boulder versenyen, (2010-ben a Zsombói országoson ahol Márk nyert, a 8. lettem, 2011-ban a Nagyvázsonyi országoson a 7. helyet szereztem meg, aztán ősszel a Big Names Big Names-en lettem 6., most pedig egy bizonyítványban is helytálló ötös...) jövőre már muszáj lesz dobogóra állnom! :-)

 csoportterápiába?
Az eredményhirdetés után átmentünk az Ebatta étterem mellett lévő kulturális komplexumba, gulyás leves, barátok, piákok. A kedves beszélgetések után, hamar már mindenkinek csillogott a szeme, zavart tekintetek, mosolyra csillogó fogsorok. Pár szállóige és a sokadik üvegek után, Payer Kornél kötött pulcsiban, Tamáska félmeztelenül, de mindenki élvezi a bulit a maga ízlése és módja szerint. Ahogy Gábor fogalmazott egyszer: "Már ahhoz ritmusérzék kell, hogy átmenj a tömegen." Volt itt pogo, könnyek, búcsúzások. Gabótól elbúcsúztunk, egy ajtó csukódott most be, és egy új fog kinyílni. Gyuszkónál lett elszállásolva a banda, reggeli kávék, teák, szendvicsek. Hála égnek egy tökéletes vajazó emberünk volt, nagyon jó visszagondolni erre a kis összetartó mászócsapatra, sokkal többet adott ez a verseny mint eddig bármelyik a 9 évem alatt...
 Kulacsba csajozósba?!
Az egyetlen hiányom, hogy Szájmon bí nem jelent meg, de előző nap Ezüst-hegyen leverette a Kalahári-traverzt szóval egye-kukac elnézzük. ;-)
 
 durva megalvások...

 gilisztába?!
 KMG facebook-képbe?
Múltba-jelenbe?!
 vajazni németül?
teázgatások...
Fehérbe, karácsonyba...
Búcsúzóul a Karácsonyi Batta bejgli recept, enyhén búza gyanús...:)

Nincsenek megjegyzések: