2013. január 18., péntek

Az a zöld, hagymás avokádó püré



de az elmélet szerint
te
Brélám lennél

haha
az az elmélet
hogy a Bélám szóból képezzük a neveket
Csanádi-ból lett Csélám
és akkor így lett
az izerből
I(s)zlám
te meg Brélám

09:31
faahhh
kemééény
de akkor én Beke vagyok
vágod Bekéből,Békám :D

Ilyes intelligenciahányadosú beszélgetések zajlottak az elmúlt héten, totál "megment" mindenki. A vizsgák és a folyamatos hó, mely szakad de látni nem látunk belőle semmit, olyan mint az erő amelyet érzel csak épp nem látszik. Megint rámentem a zöld boulderekre az ujjerőben, os-től az 5 próbáig- tartja a szabály szigorúan. 18-nál megint véget ért a nap. Erre jön a Bán Tomcsi és 24-el elkeni a szánkat...(persze titkon hónapok óta készül a megmérettetésre...)
The Moment Of True

Bár a hó szíve megolvad egy kis melegtől, minket az idokep.hu negatív fokos előrejelzése tesz acélos keménnyé. A fingerbordozáshoz egy kis met.hu, húzódzkodáshoz idokep.hu az ajánlott. Mindegyik mínuszt jelez, így duhajkodás lesz a hétvégén. Aztán drága édesanyám is felhív. Egy hang a kagyló végén mely az örök optimizmust és vidámságot sugallja, három mondat után szakadunk a nevetéstől. (Mondtam egy viccet, a hó azóta is szakad. Elég gagyi poén, de ilyen időben kihagyhatatlan.) Szülői telefonok áradata, okok miért nem szabad elmenni mászni. De a csapat téríthetetlen. Mindenki le akar beszélni az indulásról, holott hajnalra -16-ot mondanak...
Igazán tartani fognak a fogások, s máris a péntek délutáni főzés veszi kezdetét kitalálni a másnapi menüt. Mert kérem egy jó mászás alapja a jó étel és a kipihent szervezet. Démoni vérkeringés érhető el egy csipet fokhagymával, vagy fasírtos szendviccsel. +kecsöp!, alkalmazva a buteyko légzéstechnikát az állóképességünket máris köbre emeltük! Megvolt a beígért 200 húzódzkodás, volt konditerem, és futás is.
**majd elmegy onnan**
Aztán péntek délután Simonnal már csak azon aggódunk, ha mind meghalunk a hó miatt ki fogja feltölteni a 8a-ra a megmászásokat?!  Tudtam, hogy az utókor számára maradandót alkotunk, plusz másoknak is lehet motivációs löket, szerettem volna videóba foglalni a történteket.

Mert ha ezek az ország minden tájáról összekeveredett arcok, -7 fokban és 40 cm hó ellenére útnak indulnak Januárban boulderezni, na az Béláim bizony dájesd!!! :) Péntek este történt a kameráért való megmozdulás, egy HD-vel tértem vissza a Boráros térre, melyért a Gerecse SE-t kell respektálni.
A reggel egy kicsit mínusszal indult, ...eltűnt a termoszom. Kicsi mérgelődés után átadtam magam az eseményeknek, s nemsokára ott voltunk a Kármán parkolóban, a Márton, a Bence, meg az Árpád. Kocsi hatalmas, kényelem felsőfokú. Bár -mint mindig- igen mély pozitív erőt áramoltat a csapat, valahol mégis lappang a levegőben egy -Mi van ha?! Hisz Tóta Úr sem véletlen lépett vissza a túrától, a napokban az időjárás jelentések, "vörös iszap katasztrófa" tárgyalásának elnapolása, az út akadályok, és a Veszprém megyében, Bakonyban lévő 5-6 elérhetetlen falu, a pro-contra listánkon nem mellettünk álltak. Ennek ellenére autóba ült az ország talán legmotiváltabb krémjének néhány tagja.
Felmerült Dudar meglátogatása is, hisz évek óta egy fekete lyuk ez már a magyar boulderezésben, (eme fekete lyuk szűzességét csak Patkány és Nándi vették el eddig, Gangbang uazaz) de nem találtunk az út mellett frankó parkoló helyet, a hókotrók méteres kupacokat pakoltak.
Bakonyoszlopon volt egy kis matekolás az ideális parkolóhely megtalálásáról, mert a temető melletti terület most járhatatlan volt. A helyi arcok nagyon segítőkészek állapíthattuk meg; navigáltak, parkolóhelyet mutattak, respektálták az ..árki tevékenységeinket.

Aztán megnézem a srácok arcát. A kabátok maxra összehúzva, csak a kis szemek és görbe orrok figyelnek ki, s vörösödnek a -7 Celsius fokban. Eszembe jutnak a régi Messner könyvek, amint a nyolcezreseken taposnak a térdig érő hóban, s sorsot húznak ki menjen előre. A mi bétánk is hasonló, a 20cm havakat keressük, de a szél néhol fél méteres porhókupacokat is összerakott, ez jellemzően besüppedés után derül ki. Sosem volt még ilyen hosszú az árokba való bejutás, de erre számítottunk is: aláöltözet, váltógatyák, váltózoknik, gázfőző. Csak Szájmon követett el egy hibát azzal hogy a diszkóba járós bálozós cipőjében jött el, mely talán az első 100 méteren még derekasan helyt állt, de csakhamar megadta magát mint a Titanic.
A közös megegyezésünk a Lowrider tömb lett, itt mindenkinek van mit csinálni, talán melegíteni sem olyan rossz, és az áthajlása miatt valószínű hogy teljesen száraz és a hó sem lephette el. Nagyon lassan haladunk, már csak a magasodó fák keltik azt az érzést hogy tényleg nem valami magashegyen dzsáfárunk, Patagónia 3.5 ...
A Lowridernél életet lehelünk a már-már félholt szájmonba; új száraz nadrág, száraz zokni, száraz mászócipő. (még ha kicsi is) A gázfőző most bónuszt ér... visszahozza Bencét az életbe.
Még éppen pillegek a falak alól való hó kisöpréstől, mire Szájmon már a bemelegítő köröket nyomja. Az aksit rá se tudom tenni a kamerára, időm sincs, Bence már egy 7B+ Topján csüng. Respektáljuk. Sírból a mennyekbe- hívom így jelenséget, ezt Böszörményi Gyula sem fogalmazná meg szebben...
Talán nyilatkozhatok a többiek nevében is, pocsékul tudunk melegíteni. Árpi is, én is panaszkodok, kezek, lábak gyorsan hűlnek. Nagyon jó stratégia alakul ki: Árpi és Szájmon, majd Marci és én mászunk. Mindig csak kettő, ez azért jó mert így nem kell nyomorogni a padeken, és nincs sorban állás se az utakért. 5-10 perc után csere. Call of Chutulhu, Lowrider, Józsi barát, Sóhajok hídja. Mindenen megy a mozgolódás, felkiabálások, projektelések. Bár a begyalogláskor még némi nap is sütött, most csak a szűrt fény jön át a ma tömény fellegvárakon, ám mégis hihetetlenül chilles hangulat alakul ki.
A próbák között, veszem a srácokat, mindenki talál egy-egy mumust. Travissel az Autó egy szerpentinent toljuk, melyen Pistikén, Tamáskán és ma Bencét leszámítva senki sem ment végig. Árpi a Lowriderre fesszen rá, Bence pedig a Józsi barátot pedzegeti őrületesen. Mindegyikük totál más bétát csinál mint a megszokott, a te tested a te bétád- mondja Graham.

Délután 4 magasságában, mikor Travis szeme már kezdi érezni a szürkületet -már le is tudódnak a dolgok. Travisbe beépül, Bence felugrik, Árpi átnyúlja, én pedig túlszorítom.
Eredmény: Travis 16 megmászás a kutulun, Árpi sóhajt a hídon, Bence barát, én meg leverem a szerpentinent. Bár kicsit kihűltem azért még másznék egy keveset, és a sofőr illetve anyósüléses kollégák elnézőek a későbbi indulással. Ezt nagyon köszönöm, s míg ők elindulnak vissza a kocsihoz (dajesd túlélés), mi Árpival lecammogunk a Blitzkrieg tömbjéhez.
Elindulunk a Lowridertől
 Öröm hogy nem fújta be a havat! Jöhet a csapatás!
Sötétbe, butába, hegyoldalba. Nem is érdekel hogy hol mehet az ösvény, a térdig érő hóban úgy sincs sok sansz hogy megtalálnánk. Úgyhogy Istenek traverzét tolunk full Eiger feeling. :) Szárazon nem vállalnám be soha azt a hegyoldalt, de a mély hó nagyon jól tart minket. A tömbhöz leérve örömök fogadnak; minden száraz a szikla szabályosan tapaad uajesd!
Ahogy meg kellett hogy valahol írva legyen, elsöpörjük a havat és Árpit beleküldöm a Hansi végébe.
Totál mega projekt!
Totál full ötödik nap!
Totál hideg és sötét!
Első próbára megcsinálja a végét. Őrület Watson! Nem is értem hogy lehet, ennyire gyenge a jobb kezem. Neeeeem az nem lehet, hiszen a mellező-gép, meg a bicepszezések meg a.... nem Uraim. -Ide színtiszta technika kell! Őrület határon sikerül megcsinálnom az Árpi (Ágh) -féle verziót, de valamit megérzek odalenn a sötétségben. Mintha a pincében történt volna -ahol a felszolgálónőt megkuffantották-, ahová fény sem jut le..de a Solution valamiben megakadt. Azonnal lehajolok, s Petzl fejlámpával világosítom fel a történteket. A sziklán van egy borsószemnyi kiálló rücsök, amiben valahogy megakadt a lábam. Bejelölöm és gondolkodom. Az agyamban a sejtek országgyűlést tartanak, a hitetlenkedő jobb oldal ordít hogy -Menj haza több húzódzkodás!!- míg a művészek, mint csupa beborozott rasztahajú baloldaliak azt kiabálják: -"Figyeld a tested jelzéseit. Simulj rá és használd ki azt az istenverte végtagodat amit a jobb lábadnak hívnak, mert Biza abban rejlik a megoldás!"

Döntenem kell. Látom magam a bírói székben, fehér vállig érő parókával a fejemen és kalapáccsal a jobb kezemben. -Tisztelt tanú; Jobbláb! Állítja hogy az igazat csak is az igazat, a színtiszta igazat mondja, isten engem úgy segéljen? - Állítom. -Esküszik, hogy a "mű" surlódási tényezőt a gumi és a szikla között az önön lévő Solutionnal vitte véghez, és nem a karok izmai kellettek hozzá? -Igen!
Fúúúúj!! -ordítja az esküdtszék, csupa izmos rost és sejt.
-Csendet a tárgyaló teremben!!-csapkodok eszeveszetten, és épp ránéznék a jobb vállamra ahol az angyalka ül aki...
-Nyomjad papszli!- szól egyszer csak közbe Árpi, s felébredek a delíriumból. -A következő tryra megmászod!

Lélegzek pár mélyet, torkomon érzem a hűvös levegőt. Leülök a beszállóhoz, kitisztítom a fejem, s elkezdem a traverzet. A kunszt balos reibijéhez valahogy odatapad a kezem, és lent a jobb lábfejemet is érzem hogy tart. Lélegzek egy utolsó mélyet a top-ra nyúlás előtt, elnyújtva kicsit a mászás érzését. Látom a Pistike által rajzolt lefelé mutató nyilat, amint eltakarja a bal kezem. Sikerült. A boldogság hihetetlenül átjár, a hideget sem érzem.

Megcsináljuk a mélyinterjút, majd összepakolunk és elindulunk kifelé Árpival. Nem tudom mi történt, de lehetséges hogy életem egyik legjobb élményét éltem át itt a sötétben ezzel a papszlival. Azt hiszem üti az árokban töltött legjobb napomat, mikor a Por una Cabesa-t sikerült megmászni 2011-ben, amikor közösültünk fejben a Pistával. Az is egy durva este volt, ez a mostani pedig, a saját világom mesterévé tett. Piszok egy érzés...

Összepakolunk, Árpi gratulációja kellemes érzés, de neki is kijár most bőséggel. Ha nem segít a bétában nem tudom megmászni, ez ilyen igazi csapatmunkás megmászás. Összepakolja ő is a mozdulatokat, szerintem nem kell túl sok próba majd hogy átélje ugyanezt..
Elindulunk kifelé a faltól, 30-40cm hó, a mederben sétálva, csak a fejlámpa világítja meg a világot. Néhol állatok lábnyomai, vagy a fákról lehulló havak piciny kráterei a sima érintetlen hófelszínén. Ropog a hó, kifelé menet a hatalmas fehér mező..gyönyörű látvány. Bárcsak minden emberrel meg tudnám osztani akit méltónak tartanék egy ilyen pillanatra..., de hát erre még a fészbuk sem képes.

A kocsiban a Bélák jóllakottan melegednek, áldás lehet az a bizonyos ülésfűtés. Kitesznek otthon, elmesélem családomnak a történteket. De látom olyan furcsán néznek rám. Tán arra számítottak -jogosan?- egy ilyen nap után, hogy azt mondom befejeztem soha többet, vagy vihetnek tüdőgyuszival a kórházba? Csak mesélek, de egy idő után látom, hogy nem tudom úgy átadni, nem tudom úgy megosztani ahogy ezt én megéltem. Este az ágyban hamar álomba esem, s egy csoda-országban járok. Mesevilág a szeretteinkkel, a szeretett tevékenységeinkkel. Mint egy hippi világ, ahol nincs szmog, sem csúszós fogás, ahol minden nyugodt. Tiszta elképzelés. Azt hiszem megőrültem.

Izer Bálint

1 megjegyzés:

Barna írta...

Nem hiszem,hogy megőrültél Islám. Szerintem már így szüledtél. És hol az a HDDVGHNKJLOIU video? Mi?