2013. február 3., vasárnap

Font-os bejegyzés, PART 4. Jó öreg Hjumiditi

(egy elpusztított vetélytárs- nem az én fényképem)
Avagy a hírhedt páratartalom. Mosolyunk lelohasztója, kedvünk csorbítója, ujjunk nedvesítője. Mohás talaj, vizes kövek.

"Kutyául kopott a karma,
Na ki az, ki hinni akar ma?"

Nem is az eső cseszett ki velünk leginkább, bár nagy szerepe van, hogy az álom-trip részben túlélőshow-á alakult, na nem akarok túlozni mindenesetre igen keveset tudunk mászni a tervezettekhez képest. A tíz fok körüli hőmérséklethez hatalmas páratartalom társult, nulla napsütéssel. Egy pénteki totál esős és pihenős nap után a szombat már csak jó kellett hogy legyen. Azt gondoltam hogy a 15mm eső után szombaton minden elázott, így minek menjünk ki korán? Csak dél körül hagytuk el a panziónkat, s indultunk a szokásos 20km kocsikázásra.
 nah itt vannak bajok
 orrszarvú orra
 hősbe
 Petit Boa szektor, egy bemelegítőt tisztogatok Árpiéknak.
 Zsombor csapatja, háttérben az Alfa
 Az lehet a béta!
 matróz
Briával elbánt a szikla. Vagy fordítva?
Árpi a sztenderd sofőrünk, vezetési stílusa, szellemi képességei szórakoztatnak, javítják az amúgy néha depresszív hangulatot. Pénteken tettünk egy kísérletet a La Puce megtekintésére, illetve meg akartuk keresni a Rainbow Rocket-et, de az esőben az erdő mélyén végül ránk esteledett és a félig lemerült 1db (!) fejlámpával inkább a kiutat kerestük meg. Este meglepően konstatáltam, hogy a másfél eurós rozé nem is olyan rossz, ellenben Árpi finnyás szekszárdi ízlésével, ami szerint férfiember csak vörösbort iszik. Az eső ellenére próbáltunk egész sok szektort bejárni, és bár eleinte voltak nehézségeink, immáron kijelenthetem (Simon Bence hegyezze füleit) ; nem tudok eltévedni a térkép segítségével. Néha a srácokat is ámulatba ejtem tökéletes navigálási képességeimmel, félek ezek elvesznek amint újra átlépjük a Francia határt. Nem hiába, csodaországban érzem magam sokszor. Pár kép ami a Petit Bois és a Franchard szektorokban készült:
 Keresztbe kell ezt bizony!
 De tart az a szutyok?
 valamit csak-csak
 milyen messze van a következő, és mégis közel
 Ha ezt butába, parasztra megfogom...
 bétaosztás
 azt ni
 Bizarre, Bizarre 7A+ ülőstart, Árpi szárnycsapkodásaival
 segéd
 dááájesd reibung
kell a gyurma
A szombati napon mint már írtam későn keltünk, bár lehet csak én voltam csigalassú szokás szerint a többiekhez. Inkább egy kis morgás nap végén, de a reggeli lazulásos felkelésekből nem engedek. Szeretek sokáig forgolódni az ágyban, pláne ha tudom hogy Árpi már főzi a kávém.
Én a vacsoráknál nyomom jobban, ő a reggelekben bitang kemény. Amikor kiértünk a Bas Cuvier szektorhoz nem hittem el a száraz tömbök látványát. Mi? De hisz tegnap egész nap és ma délelőtt is esett? Viszont a páratartalom nagyon alacsony és az idő hideg. A szentségit, kár hogy nem jöttünk előbb. Zsö puttá, szetőőőr! (Bár egész Párizson át kérdezgettük az embereket, nem derült fény egészen mostanáig Fred bácsi káromkodására, melyben bevallja túl nehéz neki...)
esős napok játéka fb. 5c
Nem akarok a csapat feje lenni, de ha kell külön is válnék, mert néha szeretném azt csinálni amiért jöttem, vagy legalább próbálni egészen sok utat és új helyeket látni. A többiek is egyet értettek abban, hogy lessünk meg egy új area-t, szóval a Rempart nevű szekcióba mentünk. Őrületes nagy boulderek vannak itt, nem egy a 8B vagy 8B+ os fokozatról, csak hogy pár híreset említsek: Gurmandise, Fatman, Sideway Daze, Khéophs assis, vagy nem kell a lehetetlen fokozatra gondolni, ott még a Tristesse vagy a Big Boss, sőt egy magyar nevű 7A az Attila - tán Áron keze lehet a dologban?
Szóval a szektor bazi nagy és tele van híresebbnél híresebb klasszikusokkal. Bár a mai nap hideg volt és tartott minden fogás, néha hózápor és hódara kényszerített szünetre minket. Aztán 5 perccel később ismét verőfényes napsütés. Az egész napi csapatás eredménye este 10-ig tartó mászás lett, megnéztük a Merveille szektort, illetve a Reconnaissance-t, mely kimondhatatlan nevét csak Recommended ascentnek becézem. Nagyon megtetszett ez a szektor, flash 6C és 7A+ amiket sikerül elhozni. Az utolsó napra azt kívánom bárcsak sose jönne el, nem is tudok dönteni hogy melyik szektorra essen a választás, de nem is akarok: tudom hogy úgyis elég sok időt el fogok még itt tölteni, olyan leszek mint az eső: nem sok bouldert hagyok szárazon. ;-)
 hódara készül
napsütés..
 a jó béta körvonalazódik pihenéskálváriám közepette
 Zsombor a 6C+ trav-ban
csoda a kőzet
video
Életem legkeményebb 6C+ traverze. (Magyarországon simán kapná a 7A+-t)

Nincsenek megjegyzések: