2013. március 4., hétfő

Az első napsugarak árnyékában

Már régóta terveztem egy szoláriumozást, de sosem volt annyi plusz lóvém az elmúlt hetekben hogy be is menjek egy ilyes szalonba. Mindig kikészít a tél, a "hideg és a tartós fogások" jó dolog ugyan, de a sok latyak, szürke felhők és a napsütésmentes napok egyszerűen kifacsarják belőlem az életet. Pont ilyenkor februárban non-stop hallgatom IZ- Over the Rainbow-ját, de sokszor már ez sem segít visszahozni. Aztán március első hétvégéje verőfényességgel kezdődött. Csak tartson ki vasárnapig gondoltam, amikor a kávét kevergetve kinéztem a konyhaablakon a Bakonyra. A hely értem kiállt úgyhogy kimegyek az udvarra hogy érezzem az Északról jövő szelet az arcomon. Ördög-árok, Kő-árok útjai, vagy Dudari potenciálok igen fantázia mozgató szavak a számomra. 15 éves koromban megtettem hogy 3 óráig sétáltam a szobámban fel-le és azon gondolkodtam mennyi mindent megmászok a világon. Aztán ezt váltotta le az a korszak hogy az álmodozás nem segít csak a húzódzkodás, ma már tudom egyik sem volt jó út, persze utóbbi a jobbik rossz, ha szabad így fogalmazni. Mászni kell és kellett volna, minél többet, nyilván van amit meg is tettem képességeimhez mérten, de hát mindig elégedetlenek vagyunk, még ha azt is mondom mondjuk ez igen. 
Most nincs lehetőség messze menni, de gondoltam a szeretett árok mindig is itt volt 10 percre a lakásunktól gyalog. Nosztalgikus gondolatok törnek fel, ahogy megnézem a régi videóinkat itthon, csak azért is lemegyek, hogy bebizonyítsam -leginkább magamnak- korántsem nőttem még ki a helyet.
Szólok a 17 éves Marcinak csapassunk egy kis Betekints-völgyet, a srác egy év Amerika előtt áll, nem engedhetem ki veszprémi lévén úgy hogy nem tol addig V4 bouldereket. (bemelegítés nélkül kiérve egy zseben kesztyűben nyújtottból meghúzza az egykezest....)
Volt pár tervem erre a napra, pár kiszemelt projekt befejezése, illetve a legfontosabb; újra meg akartam mászni a Fekete Jánost első 7C boulderemet. 16 éves voltam amikor 2008 áprilisában meglett, van is róla egy kis írás, amolyan összecsapott tinis mohósággal.
(Paramétereim nem kicsik, és ez az ugrása a Fekete Jánosnak! Balos egy rücsök...)
Kicsit hideg van, ahogy kiérünk Marcival az árokba, a túloldalon emberek sütkéreznek a napon, mi árnyékban didergünk. Sweinsteiger nevű 6A a melegítő, Marci is összerakja pár próbából. Amíg itt a pad, eszembe jut az ősszel kitalált ugrás, a szürkületben vettem észre hogy kiadja magát a giganagy zsebről a fenti kis peremre való röppentyű. Sikerült is megnyitni pár próbából a Gauss elimináció nevet kapta és 6B ugrásnak megfelelő fokozatot. Vicces lett a hangulat és kitaláltuk milyen lehet falat tiporva megcsinálni ezt az ugrást, a zseb nagyon nagy, lehet elég nagyot rántani kézből viszont így poénabb a betartás mert a lábak biza eljönnek. Rámentem erre a verzióra és a lököttsége de mégis stílusos megléte miatt kapta a Byealex nevet és 6C+ ugrás fokozatot. (picit könnyebb az Ezüst-hegyi Eleven hús bugyrai ugrásnál..)
A fogvicsoroktatós lyuksi, ami meglepő módon így tartott nekem a legtöbbet. (kicsi erőkarok..)

Sokáig nem lehetett húzni az időt, jött a fenevad fekete jános képében. Másodikra meglett az ugrás, és még három földről start kellett a megmászáshoz. 5.re aznap, hmm nem is rossz, bizakodom. Volt régen egy boulderem, amit Gáborral másztunk annó, a jó öreg Chris Shanta. Emlékszem hogy nagyon keményen toltuk, bár nem lett meg egy nap alatt. Gábor igen közel jutott de nem tudta betartani, pár évvel később Pistike sem tudta megcsinálni a dinamikus verziót csak statikusan átmászva. Így a kunszt ismételetlen máig(!).
( A Sánta tán legnehezebb mozdulata)
Nem kicsit foglalkoztatott- milyen király lehet erre felverni az ülőt, de miután vagy negyed órányi sikertelenség volt csak az utolsó mozdulatra már a "feladás ördöge" kerülgetett. Azért össze akartam rakni az alját, és bár kunszt (most már lassan minden az a völgyben) hihetetlen mód bejött az első mozdulat. Két kis peremből vad mozdulat a Jenci jobbos lyukjába -(gyűrűs és kisujj), majd tovább a videóból már jól ismert ugróperemekre. Remélem jól ismert a videó... ;-)

Kicsit tapasztalt fejjel, pláne belemérve azt hogy nekem mennek az ugrások, de ezzel igencsak meggyűlik a bajom, azt mondanám hogy az originál állóstartos verzió is megérdemelné a 7A+/B? fokozatot. Már a hazamenésen agyalunk amikor sikerül megcsinálni az utolsó mozdulatot, megérezve újra a csípőfeltolás-balláb_elrúgás-jobbkéz atomszorít kombót. Beakadt az első két mozdulat is, úgyhogy nem volt más hátra: küldeni az éleseket. Egy ilyen szép napsütötte nap nem végződhet "csehül"-mondaná Ondra, boldogan megyünk haza egy újabb boulder megnyitása után.
Chris Shanta SD - 7B+




Papírtigris 7A+ from Izer Bálint on Vimeo.

Variációk egy témára 7c , Cseszneken 2009-ben. from Izer Bálint on Vimeo.

Nincsenek megjegyzések: