2013. április 25., csütörtök

Holdfényes manóvár

A tündérek és manók, Törpök és hobbitok jöttünkre bújtak csak el az erdei ösvényről. Ketten, újra, ketten kint. Nem olyan jó kiszállni a kocsiból és erőt venni magunkon, nemsokára a legkisebb fogások széles választékát masszírozhatjuk. Tündérsziklát- mintha csak valami nagy reflektor lenne- világítja meg a telihold. Lekapcsolt fejlámpákkal sétálunk, a látvány valami eszméletlen.
 hardest boulder I've ever tried - La Platán de Shiva
 Margit-szigeti őrületek
Bemelegítésnek Áronék traviját toljuk, 8 minusz. Örülök, hogy a zh-szezon előtt még egyszer ki tudtunk jönni. Árpi az Aladin és a skodalámpára esküszik, de szép boulder is az! Pont egy éve másztam meg, talán kevés is mit adtam rá. Hát amit Áron bátya, na az méginkább! :-)
Én a faterpapszli ülőstartjával akarok foglalkozni, melegítésnek az állóstarttal nyomom. Megvan minden mozdulat, jöhetnek az élesek! Az első próba nem lesz valami fényes, nem tudom feltenni a bal lábam a térdletekeréshez. Mintha nem engedné a testem megcsinálni azt ami múltkor sima volt. Olyan szar érzés volt, mint amikor az ember éjszaka arra ébred fel, hogy a lábát vagy kezét elfeküdte és nem is érzi. Mozgatod de nem funkcionál, egészen durva feelingje ez az életnek, mintha tudnál valami kódot az élet számítógépes játékához és megérdemled az aktiválást. Persze sokan háborognak, kiabálnak emiatt; Még ez is!!! - békébe Buddhába. Gabikától szerintem lassan már a fél budapesti mászótársadalom tanulja a "lazábban" életérzést, teszem hozzá ráfért ez a speed-barát népünkre.

Sebesség, gyorsaság a pékségben, rohannak az egyetemisták, rohan ez a világ. Ha a sex-ben is ezt tolják, akkor valami ott el van baszva.- gondolom. Árpira rendszerint rá kell szólnom ha sétálunk át a Petőfi-hídon, annyira gyors a tempója...na most vagy az én vérkeringésemmel, szívbillentyűimmel, vagy tüdőmmel van para, de inkább menjünk csak lassabban.

Sziklánál is lassan kezdem el a melegedést, de aztán hamar megszoktam érezni hogy átforrósodik  testem. A leginkább bevált módszert toljuk, felváltva 10-15 perc aztán cserélünk. Ezt muszáj is így csinálnunk, mert a 35 fokos talajon folyamatosan elcsúsznának a pad-ek ha valaki nem tartaná lábból.
Motiváltságot látok Árp próbáiban, ehhez a boulderhez kell is. Nagyon jó lépésbétákat kell kitalálni hozzá, head-boulder ez! Most nem adja ki neki a kunsztmozdulat, de legközelebb simán benne van!

Nagyon sok hitet próbálok meríteni a nem létező tarsolyból, egyszerűen csak elhiszem hogy Most sikerülni fog! Nagyon határon sikerül megmásznom, a Topra-csapásnál nem hiszem el hogy ottmaradt a kezem. A lépéseken igazítani kellet, némelyik fogáson vagy ötször! Nekem fekszik ez a boulder, de szerintem picit így is nehezebb mint az Illuminátor. 7B+ mondok- benchmark hiszem.

Gratulálok Szájmonnak amiért megküzdött az elemekkel, elég dzsáfár lehetett. (Mátrix 8b)
Nektek is feltűnt hogy a Tick-list piramisa egy szoknyás nőre hasonlít. Csajt neki!!!
Töltöttem fel pár képet régebbi eseményekhez érdemes lejjebb tekerni.

2013. április 23., kedd

I say Hello, she says goodbye

Este 8 körül érek haza a Babcsán Gábor új könyvének átadójáról, első ízben voltam ilyen rendezvényen, de bizton nem utoljára! Kicsit fáradt vagyok, a tavaszi fáradtságra gyanakszom de lehet hogy a két pohárka borocska ment kicsit a fejembe a melegben. Aztán Árpi egyszer csak azt mondja odahaza már hatalmas az eső, és másnap Pestre is mondják a záporok, zivatarok kialakulását. Gondolkodom, de gyorsan megszületika  fejemben a megoldás: akkor nem holnap hanem MA megyünk tündérsziklára! Fél 10-kor nekiállok egy szalonnás, kolbászos rántottát készíteni míg Árpi a francia szavakat tanulja. Aztán persze kávé és a kék Suzuki. Szokásos forgatókönyv, egészen a szívemhez nőtt ez a sorrend. 11 is elmúlt mikor felsétálunk a Manóvárhoz és megkezdjük a bemelegítést. Árpi először hitetlen a próbákat illetően, de én tisztában vagyok vele, hogy tündérre nagyon rá kell melegedni.
Az Eric Hörstnek és Udo Neumann-nak elküldött campus szabály, aminek minden teremben kint kellene lennie.

Az első jeles esemény, hogy Árpinak sikerül elhinni és leküldeni a Faterpapszlit, Áron boulderét melyet mi neveztünk el. 7A atomtechnika, atomöröm. Én vagyok; az Iluminátorban. Egy korrekt 7B+, Törpétől kezdve minden kicsit Tündért megjárt mászó termése. Régebben néha próbáltam, de sosem tudtam beszálni.
Ma este a 12°C körüli hőmérséklet, és a motiváltság tetőfoka ott tartották a jobb kezemet. Pár próba után rájöttem, hogy nem a leduplázás lesz számomra a kunszt hanem az elugrás. Vagy 10 sikertelen top-ra csapás következtében a legbölcsebb dolog volt leülni és gondolkodni. Kitaláltam pár új dolgot, amiből az enyhe testáthelyezés és a balos hüvelykujj kihasználása aranyat ért.
A megmászás annyira gyorsan eljött, nem is éreztem azt az örömöt amit akartam. Sebaj majd újramászom ősszel a kamerának. :-)

Árpi a Morgó nevű egy mozdulatos, dinamikus 6C -t nézegeti, régi Soós boulder. Szokásához híven az idő csiszolja ki Árpi technikáját, végül a megmászás sima, laza. Jöhet a keményebb verzió, a Tudor. Nézegetjük a lehetőségeket és nagyon sajnáljuk, hogy a télen nem voltunk itt többet. Nem is értem most hirtelen mi volt ez a hiba. A faterpapszli ülőstartját akarom megmászni, kigondolom a bétát, ránézésre 7B mondok és egy flash-t küldök rá. Egy szép hanyattesés majd vagy 45 perc próba után fogalmazódik meg bennem hogy talán a legkeményebb boulderem egyike áll most ott előttem, teljes valójában. 5 mozdulat hihetetlen lábletekerések, térdejtések teszik lehetővé hogy a falban maradjak. Imádom a bouldert, a mozgását, a firss levegőt. Hajnali 3-kor érünk vissza az albérletbe, fáradtan de egy igen tartalamas éjszaka zárása után. Most hirtelen elöntenek az érzések, kellene de mennyit kellene mászni, de újabb 2 hét seggelős időszak előtt állok, leporolgatva teszem el a Solutiont- várnod kell még fiam.


2013. április 22., hétfő

Itt a tavasz, dagad az alkar!

Végre idén is eljött a jó idő, a szezon kezdete. Sajna múlt  hétvégére nem sikerült négy embert összerántani egy Misja túrához, így Várgesztesen "vigasztalódtunk". De nem is volt ez vigasztalódás, mert a  végén nagyon  pöpec mászó napokat zártunk. Korábban összesen egy napot másztam Gesztesen, kb. négy évvel ezelőtt, akkor kicsit meglepett az utak nehézsége és stílusa, de azóta sok minden változott és idén full motiváltan vártam, hogy nekiugorhassak a nehezebb utaknak. A szombatot a Kristály-falnak szenteltük, az utak nagy részét érintettük. Egészen megkedveltem, ezt a zegzugos, technikás mászást követelő falacskát. Született pár szép onsight: Pszicé, Dietmar Proske, Szürkebarát. A Bőrerőrt kicsit flegmán másztam, elnéztem az irányt így ugrott az OS, pedig simán meglehetett volna. A napom nagy részében a Patyomkimot(8+) ostromoltam. Az első pár próba nem volt biztató, csak nehezen állt össze az alsó kunszt, de meglett a jó béta és a végével nem volt gondom. Talán 4 vagy 5 próbából sikerült a PP, de a tolódzkodást kihagytam és egy jobbos oldalhúzót használtam a harmadik akasztás alatt. Utólag megpróbáltam a tolódzkodást, de az izzadt tenyerem lepattant, a már kicsit síkos tevepúpról és elég rondán lefejeltem a falat, na akkor hangos anyázás mellett abbahagytam a próbálkozásokat.
Vasárnapra a hírhedt Tojás-falat szemeltük ki. Elsőre nem volt túl biztató a magasan elhelyezett első nittek és a glettelt fal látványa. Balról szépen elkezdtük bevenni az utakat, nem is volt semmi gond míg a Cápához(8+) nem értünk. Ez az út aztán megakasztott kicsit, érdekes volt keresgélni a rejtett két ujjas lyukakat, mini peremeket, talán fogható reibungokat. Végül összeállt a kép, már csak a megmászás maradt hátra, ami igen csak megtréfált. Tudtam, hogy stabilan tudok mindent tartani, mégis minden próbát elcsesztem valahol, nem kaptam el a reibit, mellékaptam az oldalhúzónak. Végül Miskó Robi szépen beadta az utat, így nekem is bizonyítanom kellett, a végén talán hatodikra lett meg. Továbbléptünk a Rájára(8+/9-), amit toprope próbáltunk, ötleteltünk a kunszton, végül Ravadics Kornél(az út egyik építője) adta meg a megfejtéshez  a kulcsot. Viszonylag rövid idő után stabilan ment már minden mozdult, így végül első éles kísérletre beakadt. Nagyon szép mozgása van az útnak, élveztem a pici oldott lyukakat, a végén pedig a reibungokon való ügyeskedést, mindenképp megéri mászni. Zárásképpen még átmozogtam felsővel a Mayát, illetve ránéztünk a Molyoló Manolóra, de az éles, vágós peremek hallatán inába szállt a bátorságom. Majd máskor, kicsit több bőrrel, pihenten. 
Összeségében király hely Várgesztes, mindenképp visszamegyek még a többi útért, a Tojás-falat, különösen a szívembe zártam !

2013. április 21., vasárnap

Noé bárkája

A Harminckettesek terénél szállok le a 4-6-os villamosról. Baross utcán sétálok be, itt van az egyetemem egyik legnagyobb előadója. Amint reggel 7:50kor sétálgatok a faterom Rayban napszemüvegében egyszer csak azon kapom magam hogy olyan vagyok mint egy főhős a filmekből. Süt a nap, az emberek ellépnek előlem az utcán, szerintem félnek tőlem amúgy nem értem miért?! Már lassan zavar is, mi lesz itt az izomtrikós szezonban?
a régi szép idők
a régi rossz idők
 Ha "nem" ismerjük történelmünk, ha "nem" ismerjük gyökereink, lényegtelen hogy itt élünk-e, vagy 1000km-el odébb, nem fogjuk magunkat sem megismerni sem elfogadni. Aki büszkén elfogadta a múltját annak nem számít a távolság a szülővárosától, szülőhazájától,  ...hiszen a kőrisfa magja sem a gyökeréhez esik, hanem kicsiny szárnya miatt spirálisan pörögve kel új életre a fuvallatokon, akár messze atyjától. Mégis ez a kis mag már magkorában mindent tud, amit a Kőrisnek tudni illik, mert ez az élet rendje. 

Ott tartottam hogy sétálok a napsütésben jobbra látom országunk legjobb középiskoláját a Fazekast és arra gondolok, vajon Tamáska most éppen mi a rákomat csinálhat a gimiben. Simán elképzelem ahogy talajgyakorlatokat kell csinálnia, bordásfalon lábfelemelés meg bukfenc meg ilyenek. Ezen röhögök, aztán beérek a statisztikára és szépen lassan a fejfájás apró de bizton sűrűsödő jeleit fedezem fel.
Egy óra után lelépek a suliból és kicsit pihenve átalszom a napot. Úgy érzem most nagyon pihentetnem kell a testemet, tudom mi vár rám a szombati békkállától. S bár Ákos és Rádai versmester rendesbe vannak, mégis már reggel látszik hogy álom a délutáni 6-os pesti visszaérkezés, úgyhogy kimaradok a Tamáska féle fél-évszázad buliból. Bánom.
Meditáló, jógázó, kiránduló emberek százait vonzza a tavaszi idő, mászók miért ketten vagyunk?
11 után érkezünk meg Szentbékkállára, ahol rendesen hűvös fogad. Most mohóbb vagyok mint múltkor és bemelegítés nélkül, (!) zia nélkül mászom meg az ACID sd-t. Furcsa egy 7B ez, bár az bizton elmondható hogy nekem fekszik. :-) John Travolta és Omlette du fromagge a bemelegítő boulderek, illetve születik egy új gyöngyszem, az Itt járt Jézus kr.e. 3. - neve a kőre firkálásból származik. Szilvi menekülve az árnyék elől, napon tanulgat, fejcsóválással díjazva istenkáromlásaimat.

Amikor már mindketten bemelegedtünk átmegyünk a Ladikhoz, itt vannak a mai nap főbb célpontjai. Árpinak az Alkali, nekem pedig a Noé bárkája. Nincs kecmec elkezdjük a kiabálást, tisztogatást, agyalást és úgy ámblokk az egész matekolást ami a boulderrel jár. Az árnyékban rendesen hideg van, úgyhogy sokszor mi is kihúzódunk Árpival a Ladik adta árnyék alól. Árpi szerintem még életében nem húzott ennyit peremen, de végül sikerül megmásznia a 7B projectjét, nem kis megkönnyebbülést látok az arcán. Én is eszeveszettül csapom. Hamar megtalálom a kirakó utolsó szemét, amit múltkor nem sikerült a helyére illesztenem, most már megvan az összes mozdulat. Még ez után is relative sok idő kell ahhoz, hogy a mozdulatok, memorizálódjanak és finomodjanak. Aztán először sikerül végigmenni az alján egyben, de az ugrást elrontom; teljesen butába voltam nem néztem meg a kimászást, holott az Izer-féle első törvény azt mondja ki, egy bouldert mindig a végétől rakunk az eleje felé. (ha ez lehetséges persze[highball], de ez úgy általában az életre is igaz: -könnyebbtől megyünk a nehezebb felé)
 Gábor által elnevezett 4+ felmászás; Yellow Subarine
Utálom azokat a pillanatokat, amikor túl vagyok a nehezén, de a könnyű részt elflegmáztam és ott esek bele. Sok kemény próbát teszek bele, mindig csiszolódik valami a koreográfiámon. Még egy hangjegy, még egy szün, még egy légzés, még egy gyors rázás. Egy igazi szimfóniaként áll össze fejemben ez a játék, nem is értem teljesen. Pozitív falon lépkedünk, de 2centivel odébb téve a lábat néha lekönnyül egy mozdulat nehézsége, a hüvelykujjal kicsit másképp szorítva betarthatóvá válik ami addig nem. Megköveteli a pontosságot, és a gyorsaságot. No hand és rázás nincs sok, nincs idő ilyen köteles mászós butaságokra...(remélem most mosolyogsz Márk) :-)
 wtf?

Aztán ott vagyok megint a végén. Kezem teljesen rommá pukkant, hátam kicsit begörcsölve, de megfogom a Kapálódzá ugró fogását. Szorítok nem gondolkodom és ugrok. A kezem tartja a tartani valót, de kaszáspók lábaimmal hatalmas forgatónyomaték képződik, bal kezem picit megcsúszik a reibungon és lepördülök. Az ordítozásom számomra is félelmetes, a megvetést látom a nyugdíjas néni arcán aki odajön érdeklődni nem sérült-e meg valaki. Sosem fogom elfelejteni az arcát. Biztos az ő életében is volt valami fontos dolog, amikor ordított, ha más nem a gyerekszülés...mondjuk.
Persze ez a legmagasabb rendű és legszebb dolog ebben a világban ami történhetik, mégis éppen ezért úgy látom jogosan kiabálhatok; most én is szülök éppen valamit. Az Árpi fejében létrejövő magzat, melyet átteleportát a kommunikáció által az én fejembe, végül az én testem izomrángásain, és végtagjaim elszántságán születik meg. Ez a megmászás, avagy ahogy Bence mondaná FA-lopás, mert hogy ezt teszem, teszem hozzá büszkén... de ez a szavaimon is átjön, gondolom.
 A fogáskészlet
az alulhúzó, és támasztó
 Az utolsó próbámban valahogy könnyebben megy mint addig, lehet csak most csinálom a legprecízebben? Árpi -aki egyébként az út kitalálója- biztat és folyamatos légzésre buzdít, talán ennek is köszönhetem részben a sikert, hogy nem savasodtam el a végére. Az ugrásnál olyan koncentrálásban van részem, amit én igen ritkán tudok csak megélni a mászásban. Teljesen uralom a helyzetet, betartom a peremet és kimászok a tömb tetejére. Boldogság, felemelt karok, felemelt érzés. Én lennék az első Homo Sapiens sapiens aki végigment így ezen a koreográfián? Meglehet. First Ascent? Meglehet. Aztán a fokozatról is kell beszélni. Agyaltunk Árpival, a saját véleményem szerint nehezebb mint a Remete Style, talán olyan nehéz is van mint a Fortissimo, de könnyebb a Nagy durranásnál. Ezek a viszonyítási alapjaim, egy fb. 7C javaslok. Meglessük még a Szablya a parancsnoktól 7B+, de hideg kell hozzá korrekt és szép. Ősz várlak!!!


Ez a mi két alkalmas Szentbékkálla videónk, nyomjátok fel HD-re és jó szórakozást hozzá! Jah és idén elkészül a bhsk-kaller!!! Nah az Duhajesd lesz! :)
 Szablya a parancsnoktól 7B+
 Kékkút

2013. április 18., csütörtök

Ez az Ezüst aranyat ér!

Felhívtam délután a Szájmont, és kicsit szomorú voltam amikor azt mondta, ő már nem biztos hogy kimenne ezüstre, véget ért a szezon. Próbáltam kirekeszteni ezeket a szavakat és motiválni magam, s Árpádot. Amikor beszálltunk a Szuzkóba éreztem ez uazaz lesz. Aztán a Moszkva térnél megjelentek az első esőcseppek az autó szélvédőjén. Betyárosan mondhatnám az Isten buha..csuha..megfele. De nem foglalkoztunk vele, nem járhatunk úgy mint múltkor. A felfelé menet csak úgy elröppent, a jó témák mindig a hátukon viszik az időt. A bányába érve megmutatom Árpinak a Terrakotta falánál Bence útjait, de ezeket legközelebbre hagyjuk. A Mester él-től jobbra lévő bouldert szemeljük ki, balos reibung, jobb kezes nagy felcsapás, mindezt gyér lépéskínálattal.
Az útnak se híre se hamva, még neve se,- kutat emlékei közt Áron, mikor felhívom. Bence is azt mondta elszórakozott vele, és tényleg senki nem ismeri. Ha azt kérné tőlem a Jóúisten keltsd életre ezt az utat, azt mondanám hogy 6C+ és Titkok kamrája. Mivel ilyet senki nem mondott ezért én sem mondok semmit, elkönyvelem hogy az egyik legzsírabb "könnyű" boulder ezüstön, magas is, kilátás is, orbitális. Árpi is lenyomja, miközben lement a nap, Budapest fényei a távolból a jutalom.
A Kalahári falon aztán minden töréténik mi szem szájnak ingere. Gyönyörködök a Tortúra nevű "patkány őrületben" és a tőle jobbra lévő fejemben egyszerűen csak úgy hívott: "-Zsoltika kész van már az a..." szintén érthetetlen boulderben.
 
Kacsaminátor - 7B
A Kacsaminátor lesz ma az amire a voksunk esik, szépen sorjában állnak össze a mozdulatok. Bár Árpi az elején hitetlen kissé, a végére minden mozdulatot megcsinál, a hideggel mintha mi is egyre csak erősödnénk. Nagyon sok éles próbát dobok a kacsára, két részletben sem mondom azt hogy sima... de bízom benne hogy ha majd ott leszek, a hüvelyk ujjam tényleg megtalálja azt a kis rücsköt, amivel képes vagyok áthúzni testem egész súlyát. A szikla kicsit meggyalázza a bőrömet, a próbák elmém metszik. Nagyon sok próba után sem sikerül végrehajtani a koreográfiát.
Sokáig kint vagyunk, nem sietünk sehová. Van hogy csak a sötétben ülünk és nézzük a főváros fényeit, kikapcsolt fejlámpákkal. Csillagos az ég, már a lehelet is látszik. A le-úton összefutunk a sorompó mellett lakó vadásszal, aki büszkén mutatja a kocsi hátuljában lőtt 100kg vaddisznót, illetve felhívja a figyelmet az ilyen éjszakai mászások veszélyére. Az arc igen jó fej, és szerintem a mászókról alkotott képét is pozitívra sikerült csiszolni. Otthon Sharma Rampage filmje, gulyásleves, halrudak, fokhagyma és zsírszalonna a juss... építve be az erőt a Noé-hoz. Mer kelleni fog, úgy vélem.
 A kulcsrész utáni könnyű kivezető...-Árpi arcán látható mily könnyű

2013. április 17., szerda

Letüdőztem a friss, üde, tavaszi levegőt

Egy agrár garázsa...
Csűrhetném-csavarhatnám a szavak fonalát le a gombócról, melyet már lassan ujjnyi por fed le, mint ahogy a sziklázásra használt La Sportiva-t is. 6 zh után végre hétvége, pihenés, felüdülés, nyugalom és béke. Pénteken Árpival Ezüst-hegyre akartunk kimenni lezavarni a Kalahárit, de mire a felhajtóhoz értünk zuhogott az eső. Nagyon szomorú voltam, pedig egész nap pozitív gondolataim voltak, be akartam vonzani mindig a jobbat és jobbat...mégis majdnem elütött egy kocsi, ceka lett egy zh és bézölt bézöl követett. 8-kor a Boráros téren agyaltunk mi a rák legyen; egy ilyen szituációban mit ír a Tesa-kódex? Szólt a kobra? Most nem. 
Árpi felveti, hogy mi lenne ha megnéznénk az Excelsior-t. Totál őrült, mit őrült egyenesen sokk... a hideg ráz és borsódzik a hátam a szó hallatán. 
A helységbe belépve mintha az idő megállását tapasztaltam volna meg. A cickós ötvenes csaposnéni ugyanúgy megkenve a zsírosdeszkák őrölt piros paprikával, mint hajdanán évekkel ezelőtt. Ráírom a nevem a jelenléti lapra, látom hogy 5. mászó vagyok a nap folyamán, majd a nyitva-tartás felől érdeklődök. "-Hát van hogy egyig is nyitva vagyunk, de ne aggódj addig úgy sem maradtok." -szája szélén mosoly.
Mint akiket "halálba oltottak" lépünk be az öltözőbe. Híres nevek, a jó öreg fingerboard és egy François Legrand poszter. A terem több meglepetést okoz nekünk mint arra számítottunk. Hihetetlen motivációs hullámok jöttek-mentek, és talán életem legjobb edzése volt teremben. Maybe the best! Örömmel láttam hogy Árpi egyre többet tanul, a kitartása a sikertelen próbák növeltével nem hanyatlik és bár a combra csapkodás megmaradt, nem demotiválja a kudarc. Ellenkezőleg! Szerintem a boudler titka ebben rejlik. De magamon is vettem észre nem egy s más érdekes dolgot.
excelsior from Izer Bálint on Vimeo.

Igazából nem is tudom hová tenni... Sokszor van, hogy elkezdtem egy kunsztot mászni, akár sziklán akár teremben és nagyon sok próba után is azt éreztem, hogy nagyon nehéz, közel ahhoz amire dave azt mondaná maybe impossible. És ha valaki megmássza az utat előttem, utána kb azonnal meg tudom mászni én is. Ez mi? Pedig fullon van bennem hit, és nagyon sok akarat. De valamit mégiscsak rosszul csinálok, ebben most már biztos vagyok, talán nem hiszek magamban? Én aki sokszor a nagyképűség mintaszobra lehetnék, bennem nincs elég hit?  Talán a Judo Jam-nak is ez lesz a titka. hmm
Eszti reggeli fél hetes kedves smse 3 főre redukálta a pesti válogatottat. Szakállsűrűség szerinti sorrendben: Benke Balázs, Zsigmond Árpád, Ádám Tóta. Korán kelés és vágta. 9 után már Veszprémben vannak nálunk, minden pad a kocsiban, szűkösen de boldogan repülünk a hőn szeretett Szentbékkálla felé. Az odaúton a Balaton tájában gyönyörködünk, nyílnak a virágok, még picit féltünk is hogy nehogy túl meleg legyen a szikláknál.
Kávé és egy csapat ahol nincs cigaretta
Kávé a szokásos békkállai kocsmában, gondolataink gerjesztett hullámait egy fázisra kapcsoljuk. A szikláknál a szokásos 10 perccel kezdődik minden. Körberohanok, mintha attól félnék hogy valaki ellopta valamelyik bouldert. Lassan kezdünk, mindenki mással. Meg is lepődök amikor melegítés nélkül második próbára dorkóban megmászom az ACID sd-t. A nap elkezd finoman égetni igazi tavaszi dzsemelős az idő. S bár Árpi szemében horrorként látom megtestesülni a Kämpfen gegen das Krokogyil-t, Tóta és Balázs motiváltan teszik alá a pad-et. Nincs cicózás, hamar rájönnek a srácok a jó bétára és orbitális SENDelés veszi kezdetét. Nem veszem el a poén-t, majd a videó megmondja a frankót. Szintén Judo Jam delight. 7A-t ér állítólag az út, kíváncsian várjuk a fejleményeket. Dobok egy flasht, de rossz a béta és nem is értem mit kell csinálni?
 ACID
Benke Balázs gegen das Krokodil 7A
Árpi lesz problémánk megoldója, nincs segítség ki kell ugrani látatlanban a zsebet. Imádom! Folyamatos kamerázás, az idő elcseszett jó. Árpinak megmutatom egy szintén ősrégi 7A boulderemet a Tapadj rá!!!-t (2008-as), 6C+adunk most neki, Árpinak flash sikerül lecsapnia.
Megmásszuk még a Leánykérést a standardok közül, bekalibrálásra kerül a Desert eagle 0.50 is. 6C lett a korrekt fokozat, ezt mindegyikünknek sikerült megmászni. Így tudtommal már legalább 5 megmászása van a bouldernek. Árpi kitalálta hogy mi lenne ha csapatnánk acid álló startos csak kezes verziót, sikerült letolnom másodikra és az Alkali (lug) nevet kapta 7B-ért. Balázs lecsűrte a Kapálódzá-t, Ádám is kérkedni kezdett a 7B fokozattal. Szegény Ádika demotivált lett, de szerintem nincs oka panaszra, a technika finomodik és ezzel az erővel amivel ő rendelkezik, előbb utóbb ki fog emelkedni... nem csak bicepsz méretével!
A tisztogató bunkósbot
 "Die wichtigste Muskel beim Klettern ist das Gehirn." Wolfgang Güllich
(A legfontosabb izom a mászásban az agy.)
Mindenki a csúcson akar lenni, pedig a boldogság a meredély megmászásában rejlik. 
 Judo Jam delight
Mindenkin cipő, mindenki ötletel, hogy kellene megmászni?
 Balázs a Kapálódzára készül.
 Noé bárkája első mozdulat, the big, ultimate projekt.
 ...és létezik.
 Rozmár 7A
 ujjerő.com
Vivaldi: Spring
Számomra egyértelműen a megaprojo összerakása jelentette a nap fénypontját. Bele se akartam menni, pff Árpi biztos kitalált valami flashelhető szutykot, áhh inkább a Szablya a parancsnoktól flash-re tartom a bőrt, de Nem!
Először a Titanic nevet akartuk neki adni, végül Noé Bárkája lett. Az Acid-tól jobbra ülőstaros beszálló, majd csak az él alján lévő allulhúzókat fogva végigveretés és a Kapálódzán való kimászás. Iszonyat szép, álomboulder. Akárhogy akartam, egy mozdulatot nem is tudtam megcsinálni, sajnáltam otthagyni.

De sebaj hisz még vár a Rozmár!!! Ez a gyönyörű 7A, talán az egyik legszebb technikájú boulder békkállán. Balázs megmutatta nekünk hogyan kell igazán jól sarkazni, bár részéről megmászás csak legközelebb lesz. Sikert sikerre halmozva, boldogan mentünk haza, ahol anyu hatalmas fazék babgulyása várt ránk. Még tettünk egy kitérőt a Betekints völgybe is, bár Árpin kívül nagyon már nem történt itt mászás. A régi 2008-as 7A Sündisznónak lett meg a harmadik megmászója, illetve az általam nem rég nyitott Gauss elimináció 6B első ismétlése. El is felejtettem ezt a videót, a sors fintora hogy mint Árpi most, akkor én voltam a szalagsérült, 2011 tavaszán másztam meg, ezért hívom a rehabilitációs megmászásnak. Nice!
Sündisznó from Izer Bálint on Vimeo.

A mostani mászás nagyon sokat adott, végleg kezdi elhagyni testem a kamasz mohóságot ezt érzem (persze ez nem azt jelenti hogy a túlzott motiváció vagy a hebehurgyaság tűnik el), kinyílt sok tekintetben a szemem, sokkal jobban értékelem azt hogy kint lehetek a friss levegőn a barátokkal mint azelőtt valaha. A csend, a napfény, a madarak, a szellő, vagy éppen a hideg, a ropogó hó, a kietlen üresség. Amikor télen mentünk Ördögbe és csaptattunk fölfelé Travis egyszer csak leült az egyik padre a hóba, mi tovább mentünk. Nem látszott sem fáradtnak, nem értettem miért teszi. Ma már világosan értem.

A költő is ilyen, e légi princnek párja,

Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Charles Baudelaire: Az albatrosz

két videó érkezik a hét végéig!!!

2013. április 9., kedd

Elátkozott tavasz

A "szopás" az első szó, ami az eszembe jut, ha az idei, nem létező mászószezonra gondolok. Csak sajnos jelenleg a rosszabbik oldalon állok. Idén még nem érintettem sziklát, pedig atom motivált vagyok és ez a tény lassan az agyamra megy. Természetesen március 15-én mi is a városban ragadtunk a havazás miatt, azóta meg rendületlenül esik az eső, bekaphatná, aki az idei időjárásáért felelős! Na most hétvégére jó időt mondanak, most meg az emberek lustálkodnak. Nem lesz ez így jó, mi lesz így a projektekkel? Ráuntam már a műfogások tapintására, a szálló zia porra, a tömegre. Napsütést akarok, madarak csiripelését, magányt, 20 mozdulatnál hosszab utakat, éles lyukakat, ín szaggató peremeket, fenyők illatát, egyszóval mindent ami a mászással jár, újra át akarom élni a nagybetűs MÁSZÁS élményét. Szükségem van rá, kell, hogy egy kicsit már a "dark passanger" elhalgasson... De még várta magára az élmény, még jobban feszíti az idegeimet...
Addig is következzen pár kép Göteborgból:
Kilátás a szobámból I

Kilátás a szobámból II


A legkomolyabb edző sarok, amit valaha láttam

Lehet edzeni, mindenféle méretű peremre, és reibungra

Van hangboard és campus board

Lehet edzeni áthajlásra, legalább 10 féle fogás típussal

Van Bachar létra

System board fából

A boulderek pedig királyak, nehezek és végeláthatatlanok

2013. április 3., szerda

Á. ZS.

A húsvéti nyuszi egy szekszárdi borospincében való campus boardozást hozott, illetve ezt:

Árpád élete from Izer Bálint on Vimeo.