2013. április 18., csütörtök

Ez az Ezüst aranyat ér!

Felhívtam délután a Szájmont, és kicsit szomorú voltam amikor azt mondta, ő már nem biztos hogy kimenne ezüstre, véget ért a szezon. Próbáltam kirekeszteni ezeket a szavakat és motiválni magam, s Árpádot. Amikor beszálltunk a Szuzkóba éreztem ez uazaz lesz. Aztán a Moszkva térnél megjelentek az első esőcseppek az autó szélvédőjén. Betyárosan mondhatnám az Isten buha..csuha..megfele. De nem foglalkoztunk vele, nem járhatunk úgy mint múltkor. A felfelé menet csak úgy elröppent, a jó témák mindig a hátukon viszik az időt. A bányába érve megmutatom Árpinak a Terrakotta falánál Bence útjait, de ezeket legközelebbre hagyjuk. A Mester él-től jobbra lévő bouldert szemeljük ki, balos reibung, jobb kezes nagy felcsapás, mindezt gyér lépéskínálattal.
Az útnak se híre se hamva, még neve se,- kutat emlékei közt Áron, mikor felhívom. Bence is azt mondta elszórakozott vele, és tényleg senki nem ismeri. Ha azt kérné tőlem a Jóúisten keltsd életre ezt az utat, azt mondanám hogy 6C+ és Titkok kamrája. Mivel ilyet senki nem mondott ezért én sem mondok semmit, elkönyvelem hogy az egyik legzsírabb "könnyű" boulder ezüstön, magas is, kilátás is, orbitális. Árpi is lenyomja, miközben lement a nap, Budapest fényei a távolból a jutalom.
A Kalahári falon aztán minden töréténik mi szem szájnak ingere. Gyönyörködök a Tortúra nevű "patkány őrületben" és a tőle jobbra lévő fejemben egyszerűen csak úgy hívott: "-Zsoltika kész van már az a..." szintén érthetetlen boulderben.
 
Kacsaminátor - 7B
A Kacsaminátor lesz ma az amire a voksunk esik, szépen sorjában állnak össze a mozdulatok. Bár Árpi az elején hitetlen kissé, a végére minden mozdulatot megcsinál, a hideggel mintha mi is egyre csak erősödnénk. Nagyon sok éles próbát dobok a kacsára, két részletben sem mondom azt hogy sima... de bízom benne hogy ha majd ott leszek, a hüvelyk ujjam tényleg megtalálja azt a kis rücsköt, amivel képes vagyok áthúzni testem egész súlyát. A szikla kicsit meggyalázza a bőrömet, a próbák elmém metszik. Nagyon sok próba után sem sikerül végrehajtani a koreográfiát.
Sokáig kint vagyunk, nem sietünk sehová. Van hogy csak a sötétben ülünk és nézzük a főváros fényeit, kikapcsolt fejlámpákkal. Csillagos az ég, már a lehelet is látszik. A le-úton összefutunk a sorompó mellett lakó vadásszal, aki büszkén mutatja a kocsi hátuljában lőtt 100kg vaddisznót, illetve felhívja a figyelmet az ilyen éjszakai mászások veszélyére. Az arc igen jó fej, és szerintem a mászókról alkotott képét is pozitívra sikerült csiszolni. Otthon Sharma Rampage filmje, gulyásleves, halrudak, fokhagyma és zsírszalonna a juss... építve be az erőt a Noé-hoz. Mer kelleni fog, úgy vélem.
 A kulcsrész utáni könnyű kivezető...-Árpi arcán látható mily könnyű

Nincsenek megjegyzések: