2013. április 23., kedd

I say Hello, she says goodbye

Este 8 körül érek haza a Babcsán Gábor új könyvének átadójáról, első ízben voltam ilyen rendezvényen, de bizton nem utoljára! Kicsit fáradt vagyok, a tavaszi fáradtságra gyanakszom de lehet hogy a két pohárka borocska ment kicsit a fejembe a melegben. Aztán Árpi egyszer csak azt mondja odahaza már hatalmas az eső, és másnap Pestre is mondják a záporok, zivatarok kialakulását. Gondolkodom, de gyorsan megszületika  fejemben a megoldás: akkor nem holnap hanem MA megyünk tündérsziklára! Fél 10-kor nekiállok egy szalonnás, kolbászos rántottát készíteni míg Árpi a francia szavakat tanulja. Aztán persze kávé és a kék Suzuki. Szokásos forgatókönyv, egészen a szívemhez nőtt ez a sorrend. 11 is elmúlt mikor felsétálunk a Manóvárhoz és megkezdjük a bemelegítést. Árpi először hitetlen a próbákat illetően, de én tisztában vagyok vele, hogy tündérre nagyon rá kell melegedni.
Az Eric Hörstnek és Udo Neumann-nak elküldött campus szabály, aminek minden teremben kint kellene lennie.

Az első jeles esemény, hogy Árpinak sikerül elhinni és leküldeni a Faterpapszlit, Áron boulderét melyet mi neveztünk el. 7A atomtechnika, atomöröm. Én vagyok; az Iluminátorban. Egy korrekt 7B+, Törpétől kezdve minden kicsit Tündért megjárt mászó termése. Régebben néha próbáltam, de sosem tudtam beszálni.
Ma este a 12°C körüli hőmérséklet, és a motiváltság tetőfoka ott tartották a jobb kezemet. Pár próba után rájöttem, hogy nem a leduplázás lesz számomra a kunszt hanem az elugrás. Vagy 10 sikertelen top-ra csapás következtében a legbölcsebb dolog volt leülni és gondolkodni. Kitaláltam pár új dolgot, amiből az enyhe testáthelyezés és a balos hüvelykujj kihasználása aranyat ért.
A megmászás annyira gyorsan eljött, nem is éreztem azt az örömöt amit akartam. Sebaj majd újramászom ősszel a kamerának. :-)

Árpi a Morgó nevű egy mozdulatos, dinamikus 6C -t nézegeti, régi Soós boulder. Szokásához híven az idő csiszolja ki Árpi technikáját, végül a megmászás sima, laza. Jöhet a keményebb verzió, a Tudor. Nézegetjük a lehetőségeket és nagyon sajnáljuk, hogy a télen nem voltunk itt többet. Nem is értem most hirtelen mi volt ez a hiba. A faterpapszli ülőstartját akarom megmászni, kigondolom a bétát, ránézésre 7B mondok és egy flash-t küldök rá. Egy szép hanyattesés majd vagy 45 perc próba után fogalmazódik meg bennem hogy talán a legkeményebb boulderem egyike áll most ott előttem, teljes valójában. 5 mozdulat hihetetlen lábletekerések, térdejtések teszik lehetővé hogy a falban maradjak. Imádom a bouldert, a mozgását, a firss levegőt. Hajnali 3-kor érünk vissza az albérletbe, fáradtan de egy igen tartalamas éjszaka zárása után. Most hirtelen elöntenek az érzések, kellene de mennyit kellene mászni, de újabb 2 hét seggelős időszak előtt állok, leporolgatva teszem el a Solutiont- várnod kell még fiam.


Nincsenek megjegyzések: