2013. április 22., hétfő

Itt a tavasz, dagad az alkar!

Végre idén is eljött a jó idő, a szezon kezdete. Sajna múlt  hétvégére nem sikerült négy embert összerántani egy Misja túrához, így Várgesztesen "vigasztalódtunk". De nem is volt ez vigasztalódás, mert a  végén nagyon  pöpec mászó napokat zártunk. Korábban összesen egy napot másztam Gesztesen, kb. négy évvel ezelőtt, akkor kicsit meglepett az utak nehézsége és stílusa, de azóta sok minden változott és idén full motiváltan vártam, hogy nekiugorhassak a nehezebb utaknak. A szombatot a Kristály-falnak szenteltük, az utak nagy részét érintettük. Egészen megkedveltem, ezt a zegzugos, technikás mászást követelő falacskát. Született pár szép onsight: Pszicé, Dietmar Proske, Szürkebarát. A Bőrerőrt kicsit flegmán másztam, elnéztem az irányt így ugrott az OS, pedig simán meglehetett volna. A napom nagy részében a Patyomkimot(8+) ostromoltam. Az első pár próba nem volt biztató, csak nehezen állt össze az alsó kunszt, de meglett a jó béta és a végével nem volt gondom. Talán 4 vagy 5 próbából sikerült a PP, de a tolódzkodást kihagytam és egy jobbos oldalhúzót használtam a harmadik akasztás alatt. Utólag megpróbáltam a tolódzkodást, de az izzadt tenyerem lepattant, a már kicsit síkos tevepúpról és elég rondán lefejeltem a falat, na akkor hangos anyázás mellett abbahagytam a próbálkozásokat.
Vasárnapra a hírhedt Tojás-falat szemeltük ki. Elsőre nem volt túl biztató a magasan elhelyezett első nittek és a glettelt fal látványa. Balról szépen elkezdtük bevenni az utakat, nem is volt semmi gond míg a Cápához(8+) nem értünk. Ez az út aztán megakasztott kicsit, érdekes volt keresgélni a rejtett két ujjas lyukakat, mini peremeket, talán fogható reibungokat. Végül összeállt a kép, már csak a megmászás maradt hátra, ami igen csak megtréfált. Tudtam, hogy stabilan tudok mindent tartani, mégis minden próbát elcsesztem valahol, nem kaptam el a reibit, mellékaptam az oldalhúzónak. Végül Miskó Robi szépen beadta az utat, így nekem is bizonyítanom kellett, a végén talán hatodikra lett meg. Továbbléptünk a Rájára(8+/9-), amit toprope próbáltunk, ötleteltünk a kunszton, végül Ravadics Kornél(az út egyik építője) adta meg a megfejtéshez  a kulcsot. Viszonylag rövid idő után stabilan ment már minden mozdult, így végül első éles kísérletre beakadt. Nagyon szép mozgása van az útnak, élveztem a pici oldott lyukakat, a végén pedig a reibungokon való ügyeskedést, mindenképp megéri mászni. Zárásképpen még átmozogtam felsővel a Mayát, illetve ránéztünk a Molyoló Manolóra, de az éles, vágós peremek hallatán inába szállt a bátorságom. Majd máskor, kicsit több bőrrel, pihenten. 
Összeségében király hely Várgesztes, mindenképp visszamegyek még a többi útért, a Tojás-falat, különösen a szívembe zártam !

Nincsenek megjegyzések: