2013. április 17., szerda

Letüdőztem a friss, üde, tavaszi levegőt

Egy agrár garázsa...
Csűrhetném-csavarhatnám a szavak fonalát le a gombócról, melyet már lassan ujjnyi por fed le, mint ahogy a sziklázásra használt La Sportiva-t is. 6 zh után végre hétvége, pihenés, felüdülés, nyugalom és béke. Pénteken Árpival Ezüst-hegyre akartunk kimenni lezavarni a Kalahárit, de mire a felhajtóhoz értünk zuhogott az eső. Nagyon szomorú voltam, pedig egész nap pozitív gondolataim voltak, be akartam vonzani mindig a jobbat és jobbat...mégis majdnem elütött egy kocsi, ceka lett egy zh és bézölt bézöl követett. 8-kor a Boráros téren agyaltunk mi a rák legyen; egy ilyen szituációban mit ír a Tesa-kódex? Szólt a kobra? Most nem. 
Árpi felveti, hogy mi lenne ha megnéznénk az Excelsior-t. Totál őrült, mit őrült egyenesen sokk... a hideg ráz és borsódzik a hátam a szó hallatán. 
A helységbe belépve mintha az idő megállását tapasztaltam volna meg. A cickós ötvenes csaposnéni ugyanúgy megkenve a zsírosdeszkák őrölt piros paprikával, mint hajdanán évekkel ezelőtt. Ráírom a nevem a jelenléti lapra, látom hogy 5. mászó vagyok a nap folyamán, majd a nyitva-tartás felől érdeklődök. "-Hát van hogy egyig is nyitva vagyunk, de ne aggódj addig úgy sem maradtok." -szája szélén mosoly.
Mint akiket "halálba oltottak" lépünk be az öltözőbe. Híres nevek, a jó öreg fingerboard és egy François Legrand poszter. A terem több meglepetést okoz nekünk mint arra számítottunk. Hihetetlen motivációs hullámok jöttek-mentek, és talán életem legjobb edzése volt teremben. Maybe the best! Örömmel láttam hogy Árpi egyre többet tanul, a kitartása a sikertelen próbák növeltével nem hanyatlik és bár a combra csapkodás megmaradt, nem demotiválja a kudarc. Ellenkezőleg! Szerintem a boudler titka ebben rejlik. De magamon is vettem észre nem egy s más érdekes dolgot.
excelsior from Izer Bálint on Vimeo.

Igazából nem is tudom hová tenni... Sokszor van, hogy elkezdtem egy kunsztot mászni, akár sziklán akár teremben és nagyon sok próba után is azt éreztem, hogy nagyon nehéz, közel ahhoz amire dave azt mondaná maybe impossible. És ha valaki megmássza az utat előttem, utána kb azonnal meg tudom mászni én is. Ez mi? Pedig fullon van bennem hit, és nagyon sok akarat. De valamit mégiscsak rosszul csinálok, ebben most már biztos vagyok, talán nem hiszek magamban? Én aki sokszor a nagyképűség mintaszobra lehetnék, bennem nincs elég hit?  Talán a Judo Jam-nak is ez lesz a titka. hmm
Eszti reggeli fél hetes kedves smse 3 főre redukálta a pesti válogatottat. Szakállsűrűség szerinti sorrendben: Benke Balázs, Zsigmond Árpád, Ádám Tóta. Korán kelés és vágta. 9 után már Veszprémben vannak nálunk, minden pad a kocsiban, szűkösen de boldogan repülünk a hőn szeretett Szentbékkálla felé. Az odaúton a Balaton tájában gyönyörködünk, nyílnak a virágok, még picit féltünk is hogy nehogy túl meleg legyen a szikláknál.
Kávé és egy csapat ahol nincs cigaretta
Kávé a szokásos békkállai kocsmában, gondolataink gerjesztett hullámait egy fázisra kapcsoljuk. A szikláknál a szokásos 10 perccel kezdődik minden. Körberohanok, mintha attól félnék hogy valaki ellopta valamelyik bouldert. Lassan kezdünk, mindenki mással. Meg is lepődök amikor melegítés nélkül második próbára dorkóban megmászom az ACID sd-t. A nap elkezd finoman égetni igazi tavaszi dzsemelős az idő. S bár Árpi szemében horrorként látom megtestesülni a Kämpfen gegen das Krokogyil-t, Tóta és Balázs motiváltan teszik alá a pad-et. Nincs cicózás, hamar rájönnek a srácok a jó bétára és orbitális SENDelés veszi kezdetét. Nem veszem el a poén-t, majd a videó megmondja a frankót. Szintén Judo Jam delight. 7A-t ér állítólag az út, kíváncsian várjuk a fejleményeket. Dobok egy flasht, de rossz a béta és nem is értem mit kell csinálni?
 ACID
Benke Balázs gegen das Krokodil 7A
Árpi lesz problémánk megoldója, nincs segítség ki kell ugrani látatlanban a zsebet. Imádom! Folyamatos kamerázás, az idő elcseszett jó. Árpinak megmutatom egy szintén ősrégi 7A boulderemet a Tapadj rá!!!-t (2008-as), 6C+adunk most neki, Árpinak flash sikerül lecsapnia.
Megmásszuk még a Leánykérést a standardok közül, bekalibrálásra kerül a Desert eagle 0.50 is. 6C lett a korrekt fokozat, ezt mindegyikünknek sikerült megmászni. Így tudtommal már legalább 5 megmászása van a bouldernek. Árpi kitalálta hogy mi lenne ha csapatnánk acid álló startos csak kezes verziót, sikerült letolnom másodikra és az Alkali (lug) nevet kapta 7B-ért. Balázs lecsűrte a Kapálódzá-t, Ádám is kérkedni kezdett a 7B fokozattal. Szegény Ádika demotivált lett, de szerintem nincs oka panaszra, a technika finomodik és ezzel az erővel amivel ő rendelkezik, előbb utóbb ki fog emelkedni... nem csak bicepsz méretével!
A tisztogató bunkósbot
 "Die wichtigste Muskel beim Klettern ist das Gehirn." Wolfgang Güllich
(A legfontosabb izom a mászásban az agy.)
Mindenki a csúcson akar lenni, pedig a boldogság a meredély megmászásában rejlik. 
 Judo Jam delight
Mindenkin cipő, mindenki ötletel, hogy kellene megmászni?
 Balázs a Kapálódzára készül.
 Noé bárkája első mozdulat, the big, ultimate projekt.
 ...és létezik.
 Rozmár 7A
 ujjerő.com
Vivaldi: Spring
Számomra egyértelműen a megaprojo összerakása jelentette a nap fénypontját. Bele se akartam menni, pff Árpi biztos kitalált valami flashelhető szutykot, áhh inkább a Szablya a parancsnoktól flash-re tartom a bőrt, de Nem!
Először a Titanic nevet akartuk neki adni, végül Noé Bárkája lett. Az Acid-tól jobbra ülőstaros beszálló, majd csak az él alján lévő allulhúzókat fogva végigveretés és a Kapálódzán való kimászás. Iszonyat szép, álomboulder. Akárhogy akartam, egy mozdulatot nem is tudtam megcsinálni, sajnáltam otthagyni.

De sebaj hisz még vár a Rozmár!!! Ez a gyönyörű 7A, talán az egyik legszebb technikájú boulder békkállán. Balázs megmutatta nekünk hogyan kell igazán jól sarkazni, bár részéről megmászás csak legközelebb lesz. Sikert sikerre halmozva, boldogan mentünk haza, ahol anyu hatalmas fazék babgulyása várt ránk. Még tettünk egy kitérőt a Betekints völgybe is, bár Árpin kívül nagyon már nem történt itt mászás. A régi 2008-as 7A Sündisznónak lett meg a harmadik megmászója, illetve az általam nem rég nyitott Gauss elimináció 6B első ismétlése. El is felejtettem ezt a videót, a sors fintora hogy mint Árpi most, akkor én voltam a szalagsérült, 2011 tavaszán másztam meg, ezért hívom a rehabilitációs megmászásnak. Nice!
Sündisznó from Izer Bálint on Vimeo.

A mostani mászás nagyon sokat adott, végleg kezdi elhagyni testem a kamasz mohóságot ezt érzem (persze ez nem azt jelenti hogy a túlzott motiváció vagy a hebehurgyaság tűnik el), kinyílt sok tekintetben a szemem, sokkal jobban értékelem azt hogy kint lehetek a friss levegőn a barátokkal mint azelőtt valaha. A csend, a napfény, a madarak, a szellő, vagy éppen a hideg, a ropogó hó, a kietlen üresség. Amikor télen mentünk Ördögbe és csaptattunk fölfelé Travis egyszer csak leült az egyik padre a hóba, mi tovább mentünk. Nem látszott sem fáradtnak, nem értettem miért teszi. Ma már világosan értem.

A költő is ilyen, e légi princnek párja,

Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Charles Baudelaire: Az albatrosz

két videó érkezik a hét végéig!!!

Nincsenek megjegyzések: