2013. április 21., vasárnap

Noé bárkája

A Harminckettesek terénél szállok le a 4-6-os villamosról. Baross utcán sétálok be, itt van az egyetemem egyik legnagyobb előadója. Amint reggel 7:50kor sétálgatok a faterom Rayban napszemüvegében egyszer csak azon kapom magam hogy olyan vagyok mint egy főhős a filmekből. Süt a nap, az emberek ellépnek előlem az utcán, szerintem félnek tőlem amúgy nem értem miért?! Már lassan zavar is, mi lesz itt az izomtrikós szezonban?
a régi szép idők
a régi rossz idők
 Ha "nem" ismerjük történelmünk, ha "nem" ismerjük gyökereink, lényegtelen hogy itt élünk-e, vagy 1000km-el odébb, nem fogjuk magunkat sem megismerni sem elfogadni. Aki büszkén elfogadta a múltját annak nem számít a távolság a szülővárosától, szülőhazájától,  ...hiszen a kőrisfa magja sem a gyökeréhez esik, hanem kicsiny szárnya miatt spirálisan pörögve kel új életre a fuvallatokon, akár messze atyjától. Mégis ez a kis mag már magkorában mindent tud, amit a Kőrisnek tudni illik, mert ez az élet rendje. 

Ott tartottam hogy sétálok a napsütésben jobbra látom országunk legjobb középiskoláját a Fazekast és arra gondolok, vajon Tamáska most éppen mi a rákomat csinálhat a gimiben. Simán elképzelem ahogy talajgyakorlatokat kell csinálnia, bordásfalon lábfelemelés meg bukfenc meg ilyenek. Ezen röhögök, aztán beérek a statisztikára és szépen lassan a fejfájás apró de bizton sűrűsödő jeleit fedezem fel.
Egy óra után lelépek a suliból és kicsit pihenve átalszom a napot. Úgy érzem most nagyon pihentetnem kell a testemet, tudom mi vár rám a szombati békkállától. S bár Ákos és Rádai versmester rendesbe vannak, mégis már reggel látszik hogy álom a délutáni 6-os pesti visszaérkezés, úgyhogy kimaradok a Tamáska féle fél-évszázad buliból. Bánom.
Meditáló, jógázó, kiránduló emberek százait vonzza a tavaszi idő, mászók miért ketten vagyunk?
11 után érkezünk meg Szentbékkállára, ahol rendesen hűvös fogad. Most mohóbb vagyok mint múltkor és bemelegítés nélkül, (!) zia nélkül mászom meg az ACID sd-t. Furcsa egy 7B ez, bár az bizton elmondható hogy nekem fekszik. :-) John Travolta és Omlette du fromagge a bemelegítő boulderek, illetve születik egy új gyöngyszem, az Itt járt Jézus kr.e. 3. - neve a kőre firkálásból származik. Szilvi menekülve az árnyék elől, napon tanulgat, fejcsóválással díjazva istenkáromlásaimat.

Amikor már mindketten bemelegedtünk átmegyünk a Ladikhoz, itt vannak a mai nap főbb célpontjai. Árpinak az Alkali, nekem pedig a Noé bárkája. Nincs kecmec elkezdjük a kiabálást, tisztogatást, agyalást és úgy ámblokk az egész matekolást ami a boulderrel jár. Az árnyékban rendesen hideg van, úgyhogy sokszor mi is kihúzódunk Árpival a Ladik adta árnyék alól. Árpi szerintem még életében nem húzott ennyit peremen, de végül sikerül megmásznia a 7B projectjét, nem kis megkönnyebbülést látok az arcán. Én is eszeveszettül csapom. Hamar megtalálom a kirakó utolsó szemét, amit múltkor nem sikerült a helyére illesztenem, most már megvan az összes mozdulat. Még ez után is relative sok idő kell ahhoz, hogy a mozdulatok, memorizálódjanak és finomodjanak. Aztán először sikerül végigmenni az alján egyben, de az ugrást elrontom; teljesen butába voltam nem néztem meg a kimászást, holott az Izer-féle első törvény azt mondja ki, egy bouldert mindig a végétől rakunk az eleje felé. (ha ez lehetséges persze[highball], de ez úgy általában az életre is igaz: -könnyebbtől megyünk a nehezebb felé)
 Gábor által elnevezett 4+ felmászás; Yellow Subarine
Utálom azokat a pillanatokat, amikor túl vagyok a nehezén, de a könnyű részt elflegmáztam és ott esek bele. Sok kemény próbát teszek bele, mindig csiszolódik valami a koreográfiámon. Még egy hangjegy, még egy szün, még egy légzés, még egy gyors rázás. Egy igazi szimfóniaként áll össze fejemben ez a játék, nem is értem teljesen. Pozitív falon lépkedünk, de 2centivel odébb téve a lábat néha lekönnyül egy mozdulat nehézsége, a hüvelykujjal kicsit másképp szorítva betarthatóvá válik ami addig nem. Megköveteli a pontosságot, és a gyorsaságot. No hand és rázás nincs sok, nincs idő ilyen köteles mászós butaságokra...(remélem most mosolyogsz Márk) :-)
 wtf?

Aztán ott vagyok megint a végén. Kezem teljesen rommá pukkant, hátam kicsit begörcsölve, de megfogom a Kapálódzá ugró fogását. Szorítok nem gondolkodom és ugrok. A kezem tartja a tartani valót, de kaszáspók lábaimmal hatalmas forgatónyomaték képződik, bal kezem picit megcsúszik a reibungon és lepördülök. Az ordítozásom számomra is félelmetes, a megvetést látom a nyugdíjas néni arcán aki odajön érdeklődni nem sérült-e meg valaki. Sosem fogom elfelejteni az arcát. Biztos az ő életében is volt valami fontos dolog, amikor ordított, ha más nem a gyerekszülés...mondjuk.
Persze ez a legmagasabb rendű és legszebb dolog ebben a világban ami történhetik, mégis éppen ezért úgy látom jogosan kiabálhatok; most én is szülök éppen valamit. Az Árpi fejében létrejövő magzat, melyet átteleportát a kommunikáció által az én fejembe, végül az én testem izomrángásain, és végtagjaim elszántságán születik meg. Ez a megmászás, avagy ahogy Bence mondaná FA-lopás, mert hogy ezt teszem, teszem hozzá büszkén... de ez a szavaimon is átjön, gondolom.
 A fogáskészlet
az alulhúzó, és támasztó
 Az utolsó próbámban valahogy könnyebben megy mint addig, lehet csak most csinálom a legprecízebben? Árpi -aki egyébként az út kitalálója- biztat és folyamatos légzésre buzdít, talán ennek is köszönhetem részben a sikert, hogy nem savasodtam el a végére. Az ugrásnál olyan koncentrálásban van részem, amit én igen ritkán tudok csak megélni a mászásban. Teljesen uralom a helyzetet, betartom a peremet és kimászok a tömb tetejére. Boldogság, felemelt karok, felemelt érzés. Én lennék az első Homo Sapiens sapiens aki végigment így ezen a koreográfián? Meglehet. First Ascent? Meglehet. Aztán a fokozatról is kell beszélni. Agyaltunk Árpival, a saját véleményem szerint nehezebb mint a Remete Style, talán olyan nehéz is van mint a Fortissimo, de könnyebb a Nagy durranásnál. Ezek a viszonyítási alapjaim, egy fb. 7C javaslok. Meglessük még a Szablya a parancsnoktól 7B+, de hideg kell hozzá korrekt és szép. Ősz várlak!!!


Ez a mi két alkalmas Szentbékkálla videónk, nyomjátok fel HD-re és jó szórakozást hozzá! Jah és idén elkészül a bhsk-kaller!!! Nah az Duhajesd lesz! :)
 Szablya a parancsnoktól 7B+
 Kékkút

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

király a szöveg, király a videó, csak így tovább!
megyek főzök 1 kv-t :D
t

Izer Bálint írta...

na majd ha hazajössz legközelebb papi én főzöm azt a kávét neked!! :)