2013. május 24., péntek

A Brid Klina átka

Harmadszorra indultunk már el úgy Flaska Petivel Paklenicába, hogy na most aztán megmásszuk a Brid Klina-t az Anicán, és hát most se jött össze. Tavaly novemberben az eső áztatott el mindent, de nagyon durván, idén márciusban Érdig jutottunk a havazásban, most pedig az autó szívatott meg minket. Miskó Robi hozta a kocsit, direkt olajat cseréltetett a túra előtt, hogy ne legyen gond, és persze ebből lett a gond. A szervizben a a felesleges olajat elvezető kartercsövet nem rakták rendesen vissza. Menet közben meglazult és lecsúszott a helyéről, a motor teret pedig telenyomta olajjal. Persze ez elsőre nem volt ennyire világos, annyit érzékeltünk az egészből, hogy amikor Balatonfűzfőn megálltunk füst szállt fel a motortérből. Minden olajos volt, azt se láttuk honnan folyik. Szerencsére Soma szabadidejében hobbi autó építő, így gyorsan rájött, hogy mi a gond, de így is este 10 lett mire elkészültünk. Későn, vagy inkább baromi korán értünk volna le, így a szombat mászás szempontjából bukó. Nem érdemes kialvatlanul, fáradtan egy ilyen nehéz útba beszállni. Vasárnapra nem mondtak stabil időt, a hétfői napot meg rövidnek ítéltük. Szóval elment a kedvünk az egésztől, helyette kitaláltuk, hogy menjünk ki a szeretett Höllentalba. 
Minden télen a kalauzokat és a netet bújom potenciális utak után kutatva, így bárhol kiraknának Európán belül, tuti tudnék mondani pár utat, ami rajta van a kívánságlistámon. Szombaton az Emperor(7a, 220m) került sorra a Stadelwand-on. Tiszteletet parancsoló kötélvezetés és nehézség, és néhol kétségeket és félszet ébresztő nitt távok. Thomas Behm első útja a falon, kézjegyének minden jellegzetességét magán viseli: baromi nehéz, trükkös reibungos tábla kunsztok, függőleges betétek és ügyes travik kötik össze a mászható részeket. A nittelés kicsit ritkásabb a szokottnál, pár közepes méretű friend jó szolgálatot tud tenni és bátorságból is kicsit többel kell készülni. Évek óta nézegettem már az utat, de még sose mertem megpróbálni, de a tavaszi sportmászó sikerek után elérkezettnek láttam az időt. Szerencsére nem kellett csalódnom, már ez első kötélhosszban elkapott a flow és elmaradt a kellemetlen bénázás. Egymás után szeltük a métereket, míg végül már az út végét jelentő fenyőre dobtam a standhevedert. Onsight, ha lehet ilyet mondani, váltott mászásnál, nem tudom erre mit mond a 8a.nu etika :) Örömittas ereszkedés, még öröm ittasabb sörözés, majd főzős volt a program. Éjjel a jól megérdemelt bivak, a csillagos ég alatt.
Vasárnap még magasabbra tettük a lécet és a Gosses Höllental völgy egyik eldugott falát kerestük fel: Klobenwand. Egy út vezet a falon a Neue Generation(7b+, 190m), amit több éves Csipkerózsika álmából ébresztettek pár éve, amikor is újra nittelték az utat. Látszik, hogy a kutya se mássza, ugyanis ösvény sem vezetett a falhoz, az erdőn és morénán direktbe kellett átvágni. A beszállónál fölénk tornyosul a közel 200 méteres fal, már-már zinne feelinget kölcsönözve neki.Talán a  piszkosul, mocskosul kemény a megfelelő jelző az út nehézségére. A kezdés alattomosan, enyhén áthajlik, aztán fogástalan táblák következnek, ahol minden fogás lefele lejt, majd karos piazok jönnek, és ez még csak az út felel volt, a könnyebbik fele. Na itt toltam be egy energia gélt, éreztem, hogy mindent be kell dobni. Aztán gyerünk tovább függőleges tábla, legalább 7a boulder kunszttal, majd 6m runout, tovább a kis fogásokon, már nem is olyan nehéz, de durransz kegyetlenül és persze majdnem minden stand függőstand, szóval esélyed sincs kipihenni magadat. Az utolsó előtti hossz után úgy voltunk, hogy leereszkedünk szép volt, de köszönjük nekünk elég. Aztán eszembe jutott, hogy nem fogom még egyszer felszenvedni magam, csak, hogy befejezzem az utat, már pedig ebbe a falkönyvbe be akartam vésni a nevem. Megmakacsoltam magam és nyomtam tovább és jött az utolsó akasztás és egy hatalmas pofon. Milyen az már, hogy mászol egy végig nehéz és hosszú utat, ahol a legnehezebb kötélhossz az utolsó és abban is a kunszt az utolsó nittnél van, amikor a standot már majdnem eléred. Pár próbát dobtam rá, de kevés voltam, így végül A0-lal fejeztem be a végső két métert. A fal könyv sajnos nem volt sehol, de így is büszkén, bamba vigyorral biztosítottam fel Petit. Nem sokat örömködtünk, csak lefele vágytunk, ahol a lábunkon állhatunk, le lehet ülni, és a hideg sör kezeli  a testedet kívül, belül. Azt kell mondjam, hogy eddigi legkeményebb mászásom a völgyben, végül az utolsó métereket leszámítva végig szabadon, max 10 üléssel sikerült feljutni. Kemény srácok lehettek osztrák barátaink, hogy azt anno 1988/89-ben kiépítették és megmászták. Minden tiszteletem, jó, hogy vannak ilyen emberek, köszönet az útért, az élményért. Aztán jöttek sörök a Weichtal Haus-ban, majd az elmaradhatatlan spagetti. 
Hétfőn általános fáradtság, izomláz bujkált minden porcikámban. De nem akartunk puhányok lenni, ezért a Blechmauer fal jobb oldalán néztünk ki egy tavaly nyitott utat Blechmauerenpopgo(250m, 7). A kalauz dicséri, mi az első 4 kth. láttuk belőle, ami tényleg szép volt, mert onnan eső miatt leereszkedtünk, de nem is bántam, így is tökéletes hétvégét zártunk. A Brid Klina meg elmehet a búsba, egyszer úgy is kijutok és megpróbálom.

2 megjegyzés:

gábor írta...

Ez az Emperor jól hangzik ;)

Tomcsi írta...

Nagyon szép út! Kedvcsinálónak:
http://thamer.at/gallerie/v/Felsklettern/Rax_Schneeberg/emperorflo/