2013. május 9., csütörtök

Fairy Tale

Régóta dédelgetett álmom volt végre kijutni Tündér-sziklára és megismételni Soos Tomi "Fairy Tale" nevű highline-ját. Május első hétvégéjét pénz és idő szűke miatt belföldön töltve, adott is volt a szombat.
A januári izomszakadás miatt, több mint 3 hónapja nem slackline-oztam rendesen, ezért csütörtökön kimentünk a Margit-szigetre kifeszíteni egy 70 m-es távot, ahol elvert a vihar, bár minket ez nem zavart nagyon.

(Erről bővebben az új blogon lehet olvasni, amit azért csináltam, hogy a slackline/longline/highline bejegyzések idővel ne lepjék el a BHSK-t (ide csak a lényegesebbek kerülnek majd fel) és úgy éreztem megérdemel a téma egy külön felületet.)

Szombat elég lassan indult. Ébredés 10-kor, cuccokat gyorsan kiválogatva indulás 11-kor. Úgy mozgunk, mint a zombik. Kaját nem raktunk, sebaj majd a Móriczon. Gábor egy sört és egy sütit, én egy kiló almát veszek. Bőven utazunk a 61-esen, mikor eszünkbe jut, hogy nem hoztunk szigszalagot a biztonsági és fő heveder összekötözéséhez. Bejárjuk a Déli-pályaudvar  majd a Moszkva tér és Mammut környékét is mire végre másfél órás bolyongás után, mint két fing a ködben, sikerül a Media Marktban találni. Furcsa módon nem  vagyunk idegesek, inkább örülünk a menő szalagunknak, ami megy a kék hevederünkhöz. Szép piros, pont ez kell nekünk! 
 
Normafáról szeretnénk átgyalogolni, mert úgy csak lefelé kell menni, tehát 21-es a busz szám. Kapunk bétát az állomás helyére. Nem mintha nagyon el lenne dugva, de most kellett. A busz még a Déli előtt fékez egy hatalmasat. Ahogy tehetetlenül előre lendülök, egy hatalmas nevetés szakad ki belőlem konstatálva, hogy az összes nittet, csavart otthon hagytuk. A fogót meg át se hoztam a Bercsényiből... Akkor haza. Ezen a ponton fontolgatunk egy Margit-sziget longline-t, de erősek vagyunk és maradunk a tervnél.
13:28-kor lépünk be ismét a lakásba. Gábor ebédel, én a fogóért megyek el, majd én is bekapok pár falatot. Sötétedésig leszünk, fejlámpát ne felejtsem el!
14:28-kor hagyjuk el másodjára az albit, természetesen fejlámpa nélkül. Innentől kezdve megállíthatatlanok vagyunk. Sikerül csont nélkül elvillamosozni a Déliig és már hegynek felfelé tartani a 21A-n. A sofőr szórakoztatja az utasokat, jó a hangulatunk. A tündérre vezető utat ismerem, simán áttalálunk.
Először vagyunk itt a felszereléssel. A 2,5 centis, 120 m-es heveder két végét használjuk fő és biztosító szárnak; új rendszer új helyen. Eddig a 3 centis, 30 m-essel toltuk, plusz kötél biztosításnak. A felszerelés többi része erős és biztonságos, de elég szedett-vedett. Pluszba leejtem az avarba az acélrudat, ami a heveder befogásához kell. Fél óra keresés után sincs meg, mással pótoljuk.




A sok kirakózás után 19:18-kor áll készen a line. Gábor kezd. Már reggel sem érezte az erőt, így inkább pisszenti a sörét. Átöltözök és hangolódok. A fák miatt kb. 4 méterrel beljebb ülőstarttal kezdek, nincs kedvem felnyársalni magam. Folyamatosan figyelek a lassú légzésre, igyekszem mindent kizárni, csak az adott mozdulatra koncentrálni. Emlékeim nincsenek arról mi történt a testemmel, csak arról a néhány gondolatról aminek sikerült betolakodnia a tudatomba. Ez mindössze pár tized-századmásodperc, de bőven elég ahhoz hogy emiatt kibillenhessek. Hamar elnyomom/elengedem ezeket és ismét az alkonyzónában vagyok. Vagyis nem "vagyok", mivel ott nem létezik az "ÉN". Tökéletes FLOW. Légzésem lassú ritmusát érzékelem pusztán, azt is homályosan.Meglepődve szemlélem ahogy hirtelen hatalmas üvöltés szakad fel belőlem. Vége. Átértem! SIKERÜLT!
 

Kezd visszaszivárogni az "ÉN" és vele együtt a növekvő boldogság, megkönnyebbülés és értetlenség, hogy újra stabil sziklán állok. On-sight Fairy Tale. De most akkor nem is estem bele? Legyőztem egy kis időre a genetikailag belém plántált félelmeket? Lehetséges ez? Még napokig nem fogom felfogni igazán.
Most látom, hogy lentről futók figyelték a "produkciót" és fogadom a gratulációt. A túloldalon sörrel és mate teával nyugtatom az idegeimet. 
Valamivel később a második próbám is sikeres. Muszáj legalább egyszer belesnem, nem úszhatom meg ilyeen olcsón! Ezért visszafelé sétálva kb. 8-10 m-nél úgy döntök "szörfözöm", annak úgyis csak egy vége lehet. Ami a csövön kifér, jól belengetem és már zuhanok is, esélyem nincs elkapni a hevedert. A rendszer erős, megtart. Egy turista pár aki felvette az egészet, megígéri elküldi e-mailen a videót. (Sajnos még nem küldték el). Legközelebb feltöltött kamerával megyünk, a videó jobban visszaadja.
Sötétedik, bontjuk a linet. Egy fél almát még elmajszolunk a város fényeit nézve és hazaindulunk. Valahogy minden embert olyan szépnek látok a villamoson. Szombat este vagy bennem változott meg valami? Valószínűleg utóbbi.
Fantasztikus nap volt! Sajnos a töredékét sem lehet visszadni, szóban, képen, videón annak amit ott kap az ember. Ki kell próbálni!
Köszönet Soos Tomiéknak a csavarokért!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A bőrszínű póló miatt olyan mintha meztelen felső testtel és kivarrt felkarokkal mentél volna :)

Üdv.: Kolumbán

Izer Bálint írta...

robi számára valszeg ez is a jövő... :) mikor lesz ez szolózva robi?

trobertino írta...

Tipikus gettósport, a tetkó elengedhetetlen :D
Solo? Majd ha zen-mester leszek...