2013. május 24., péntek

Gasztropuccs három szögből

Ahogyan Bálint megjósolta előző bejegyzésében, ebből tényleg lett valami.

Lássuk most a történteket az én szemszögemből:
---------------------------------------------------
Az én Kotečnikem
Borbély Gábor

Másra sem vágytam. Péntek este nem volt más célom, csak hogy beüljek Fidi kocsijába. Ha ez sikerül, akkor már meg vagyok mentve. Nem számított semmi, csak hogy beüljek abba a kocsiba, ami arra a mászóhelyre ment, azokkal az emberekkel. Semmi másra nem vágytam.

De ha már ott volt egykét sör a kocsiban, hát megnéztem. Márkék nem különben, de ők egy egészen más akciót nyomtak.
úrba üvegpohárba, pont mint régen
Amikor megérkeztünk (Fidi, Márk, Tóta, Bálint és én), a másik kocsi már ott volt (Ádám, Orsi, Józsi és Dóra). Bálint konstatálta, hogy nincsen szalma, mivel lebetonozták a padlást. Ez mindenki számára sajnálatos volt, de így sem rossz. Amikor megérkeztünk Bacho fogadott minket.
a kicsi Bacho megnőtt 
Reggel korán keltem. Mint mindig, most is készen voltam már a reggelivel, mire a többiek felkeltek. Őrületes nyújtások, reggelizések, kávézások, jógázások mentek.
"Mindig vagy valahol"
Csak egészség legyen, meg térerő!
kutyázások
Szóval délután 1 körül elindultunk mászni. A Nos szektorban kezdtünk melegíteni, majd a kis áthajlásra mentünk rá, ahol közel két éve másztam a Zlata Streha-t. Józsival és Dórával másztam. A bemelegítés után Józsival a Srebrna Streha-t másztuk, Dóra pedig a Djihad-ot.



Az ezüst tető nagyon jó volt, rámentem flash-re, de nem lett meg. A pihenő utáni boulderes rész szerintem nehezen adható be elsőre, nem az az onsight-olhatós fajta. De másodikra meglett mindkettőnknek.

Mellettünk egy fiatal párocska lenyomott 2ndGo egy 7c-t: Črno beli blues. Mindkettőjük rontotta az első próbát, így csak másodikra lett meg neki. Mily tragédia.


Konkrétan 5-ször kötöttem be a kötelet a beülőmbe. Ez ugyan nem egy nagy szám, de aznapra elég volt. Jöhetett a kaja.

Amikor leértünk gyűjtöttünk egy kis tűzifát és Józsi elkezdte készíteni a lakomát...


Ádámnak szülinapjára a "torta" közepesen átsült marha bélszín volt.


Márknak csak egy pisztráng jutott:



Volt lepény, sült kolbász és borok és minden mi szemnek, szájnak ingere. Mondhatni ettünk halat, vadat, s mi jó falat. Az este folyamán átélt gasztronómiai élményeket kár is lenne taglalni, mert nincs a szavaknak, emlékeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést. Meg egyébként is vétek ez a lakoma a mi paraszt belünkbe, úgyhogy a többieknek maradt a rántotta.
 másnap én is ennyire tele voltam
A vasárnap reggel ha lehet még jobban indult, mint az előző. Megint 7-kor keltem, de most sikerült 11-re a falhoz vakarni magunkat. Józsi és Dóra 6-kor bekéredzkedtek a konyhába és saját croissant sütöttek nekünk, amit az ottaniaktól lestek el.
kuktáéknál
a fény gyermeke
Megint a kis áthajlásos szektorba mentünk Jociékkal. Most felszívtuk magunkat a Črno beli blues-ra.

Mondanom sem kell, nem lett meg sem OS, sem flash, sem 2ndGO, sem 3rdGO, de még négy-téhá-gó sem.
Egy szemkiugrós boulder kunszttal indul, majd további boulderes mozdulatok egy közepesen szar pihenőig, ahonnan pedig már csak egy boulderes rész van a toppig. Az út mozgásvilága a gyönyörű jelzőt érdemli, bár ezt mászás közben kevéssé érzed (inkább csak a gatyádba csinálsz).

Ekkor kóstoltam meg Józsi nitróját. Ketten nyomtunk egy fél adagot, több részletben, de így is érezted ahogyan összetódul a karodban meg a fejedben a vér. És ezennel szeretnék pár szót szólni a doppingszerek szerepéről a magyar sportmászásban (legális doppingszerekre gondolok).

Talán Bálint írt erről először, legalábbis nekem ez hívta fel a figyelmemet. Szóval azóta többektől (pl Márk) hallom az alábbi szavakat: aminósav, fehérje, kreatin. Én egyiket sem próbáltam (leszámítva hogy belekortyoltam Józsi nitrójába), ezért nem tudok ezek hatásáról szólni, de azt állíthatom, hogy a mászásnak egy fejlődést jelent ezen szerek használata. Nem tudom, hogy hol tart a nemzetközi mezőny, de lassan már magyar babér sem terem annak, aki lemegy hetente háromszor terembe meg egyszer hétvégén sziklára és mást ezen kívül nem csinál. Sajnos (vagy pont hogy végre) ez már nem elég. Edzeni többet jelent, mint a mászás tevékenységet rendszeresen űzni. Edzésterv, célok, erőnlét, technika, állóképesség és ezek specializált edzése, étrend, életforma. Mi sem ésszerűbb, mint átvenni a más sportokból már ismert technikákat.

Szóval nekem tetszett a nitró, nem tudom hogy mennyit segített az útban, de valamennyit biztosan. Végül is aznap nem másztuk meg a boulderes 7c-t, de összeraktuk.

Estére bejött egy kis eső, meg hatalmas kajálások: hamburger és pizza, na meg snaps.
A Joci féle burger csoda
ennyit láttam 
 nagy haverkodások
A hétfő kétségekkel indult, mert nem éreztem sok bőrt a kezemen, az pedig kell a Crno beli-hez.


 nitró előtt, nitró után
Reggel bemelegítettünk, beszereltük a projektet és nekem aznapi első próbára meglett.
 öröm
Kicsit furcsálltam, hogy meglett, mert nem éreztem reggel. Nem is akartam először belemenni, de Józsi rámotivált, meg hát ha nem is akad be, edzésnek mindig jó. Erre azt mondta Dóra, hogy valószínűleg ott volt az fejben, csak nem mondtam ki. Hát valahol ott kellett lennie, mert kijött. Ebből a kis lelki etűdből én arra következtettem, hogy fejben kevésbé vagyok ott, mint erőben (nem mintha abban nagyon toppon lennék, csak fejben még kevésbe). Ez persze lehet, hogy csak hipochondria, de való igaz, hogy egészen más dolgok vannak mostanában a fejemben, mint 4 éve (ha-ha). Reméljük még pár ilyen kotečniki kúra segíteni fog.

Józsinak végül nem lett meg. Bálinték meg feljöttek és Bálint is megpróbálta a Srebrna Streha-t. Flashra neki sem sikerült, azt mondta, hogy majd következő túrán lenyomja 2ndGO.
 eldurranáséknál
egy ilyen túra mindenkit közelebb hoz
levezető tábla 
 harmadik nap, elkeseredések...
...és örömök
A hazaút viszonylag eseménytelenül és kellemesen telt. Nem is értünk haza későn. 
Fidi szeme előtt csak a következő túra lebeg, motiváltba

---------------------------------------------------

Egy Buddha összefoglalója



 Nitro
 kunszt Sveta Eva 8+
akasztás barcikai módra


Az indulásról:
Az indulás este 9re volt megbeszélve. Én 7 kor már Márknál voltam, mivel az izzóim ki voltak égve a kocsiba, így indulás előtt célszerű volt kicserélni őket. Bíztam benne, hogy építőmérnöki végzettségével sikerül abszolválni a problémát, ha már én kevés vagyok ehhez. Sikerült is.
Gyors pakolás… kocsiból ki…kocsiba be. Elég zsúfoltan, de sikerül bepakolni… De hol van Bálint?! Ahelyett hogy itt lenne, még valahol meditál… Végül 10 kor sikerül elindulni a Bercsényi kolitól, úgy, hogy a késő emberünk cuccai már csak az ölében férnek el… A Bahnál még egy 30 perces „vesztegzár”…aztán már robogunk is a szeretett Kotechnikünk felé.
Hajnal 3 körül érkezünk meg… elfoglaljuk a helyünket a padláson, ahol tudtomon kívül még négy magyar is aludt…

Az estékről:
Egy estét emelnék ki… Az utolsót, mivel akkor egy kicsit elengedtük magunkat, hiszen mindenki pozitív napokat zárt.
A mászást követően egyből pattintottunk egy-két sört, valamint két snapsz is legurult, amit a házigazda árult. Újdonsült osztrák barátaink is megjelentek. Sajnos csak egyiknek tudom a nevét… Ő Martin, akivel megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot és keresni fogjuk egymást. Mentek a sztorik három nyelven három üveg bor társaságában… mindenki jól érezte magát. Majd az elfáradást követően elfeküdtünk aludni
J.

A mászásaimról:
Első nap Márkkal felmentünk az Oltar nevű szektorhoz, ahol a Super zajeda 6c nevű utat másztuk (flash). Aztán a Kraftweket próbáltam (7b+), de sajnos az éles(szerű) próbák már nagyon halványra sikerültek… elfáradtam.
A második napon a Sveta Eva (7a+) és a Hanta Yo (7b) utak voltak porondon. Elsőt nem sikerült aznap megmásznom, de a nehezebbnél sikerült standot akasztanom.
 Élővilág, Gáborosodjuk... :-)
7a-ban Ádám
A harmadik napon a Thaiföldről jól ismert bemelegítő projekt szellemében megmásztam a Sveta Evat, majd a Herkulesre (7a+) dobtam egy gyenge OS próbát. Így a végére teljesen elkészültem, többet nem is tudtam már mászni.
Összességében egy nagyon jó túrát zártam/zártunk. Nekem benne van a top 3 ban.  Remélem lesz még ilyen!!
---------------------------------------
Sickface Kotecniken - Bálint


A megőrülések határán voltam már a zárthelyikkel, random minden invitálásra nemet mondok az utóbbi időben, így esett hogy majdnem be ctrl+V –tem a szokásos választ: Nem! De aztán eszembe jutott, hogy héé hiszen véget ért a szorgalmi időszak, most már csak a vizsgák vannak hátra, bár sokat kell tanulni, de tágasabbak az időhatárok, nincs órákra bejárogatás, magam oszthatom be az időmet. Hát akkor mi a fene tartana vissza ettől, és ekkor láttam meg a neveket. A facebook csoportunkban, hamar mindenki igent mondott, hogy Gábort idézzem: -Ennyi álló fasz csak megy már valahová. Végül csakhamar megalakult a fb-csoport is az öt szerencséssel: Buddha, Márk, Borbély Gabi, Tota és én. Válogatott – világsztár önjelölt arcok, csakhamar kiderült ha a túra fele olyan jó lesz mint a facebook-csoportban szállingózó poénok, akkor is ez lesz minden idők legjobb Kotecnike. Erre a tényre még az is rátett egy lapáttal amikor reggel megláttam Duksa Jocit, bátran mondhatom életemben látott legjobb szakácsot- de ne rohanjunk ennyire előre. Péntek este, zuhogó eső, rohanok már késésben vagyok. A srácok kérdésekkel fogadnak, ijesztően soknak tűnik a cuccom, de hamarosan robogunk Gabika (Buddha becenevet is használom később) kocsijával. Az első benzinkúzon még pestet sem elhagyva Tóta és Márk ihletet kapnak az 1-et fizet 2-őt kap”-ra, csakhamar eltűnnek mint szürke szamár a ködben. Ezaaaz kezdődik a túra. J Hogy a whisky mámorától, vagy mert alföldi srácokról van valójában szó, de nem jönnek üres kézzel. (Hűek az általános csapatszellemhez!) Szóval meggysört kóstolgatunk nemsokára, majd jönnek a szimpla sörök is szépen. (Úrba, üvegpohárba!!!)
 kóma
Kotecnik mit sem változott 2011-óta, miiiicsoda olyan vizes blokk épült hogy még én is elgondolkodtam egyszer a fürdésen, nemhogy a többiek. 400km, hajnali 3.kor érkezünk. Szállásunk a mostmár szokásosnak mondható padláson van.
Reggel még 4 motiválttal egészül ki a Magyar válogatott, Scharniczky Ádám és barátnője, Joci és kedvese. 
 Izer-póz [bal kéz, jobb láb érinti a bal fület]
A mászópárok összeállnak Gábor-Joci, Márk-Buddha, Tóta-Izer a felállás. Ez nagyjából a hétvégén tartotta is magát, néha azonban összeértek a szálak. Ádámmal első napon egy KŐ-kemény 6a+ toltunk bemelegítőnek, ha tudom hogy ilyen bele se megyek. Utána a 6c+ On-sight már könnyedségnek tűnt. Bár volt egy kis eső Kotecniken, az utak nagy része teljesen száraz, dőzsölés van. Ádámmal a B-szektorba megyünk, ahol Ádám a Herkules 7a+ nehézségű utat próbálja, én mellette a Brid Klana 7b-t. Dobok egy os próbát, de kiesek a dinamikus kunsztmozdulatból, kicsit mérges vagyok, bár utána jönnek számomra csak az igazi gondok. Kiszerelek az útból Ádám leereszt. Egy „gyors” könnyítés után lentről egyszerűen megvilágosodnak számomra a fogások, béták rengetege árasztja el elmém. Jólvan, jó lesz az Second Go-ra is. Csak motiváltan.
Kő, papír, olló- hogy ki küldje először. Tota kő, én olló szóval most csorbulva fogom meg a grigrit. Hallom Ádám ordítását, de a keze tart mint a satu, és csakhamar bizony megakasztja a 8+ standját. Ez a történet csak jól végződhet…
Bár a kunszban a segítő jobbosról lepattan a kezem, (az előző fogás vizes volt) mégis megtartom a kilendülést és higgadtan átmászom a folytatást. Happy End-el végződik a nap, mindketten boldogok vagyunk, hogy abszolváltuk a projekteket. Gabikával és Márkkal megyünk le, CSN 8a+ azért egészen jó szerintem. Márk mászik egy új variánst a Ortok beszállástól a Kolomon pihijén át, a Katarzán fel útiránnyal. A megmászás a 7b+ kapja és talán a Divij Orto nevet. 
 Sütőnk, az étekeket nem kommentálom... (Gábor meg valahogy idekerült..)


 Reggeli kávékba
 Ha a Mennyországnak van íze, ... akkor ez lesz az!
 heee - nekem szóltál kicsi táska? Meg a befőtt elteszi a nagymamát?
 csajosan
 Joci a kőkemény kilencesben
Lent sütés, forgás, tűzrakás, parázscsinálás. Joci őrületes dolgokat művel, néhány izzó fadarab, és pár alapanyag segítségével. Argentin és brazil bélszín, vagy a citrommal töltött pisztráng, hogy ne kelljen tovább mondanom. Természetesen Úrba vannak és mindig megkínálnak minket is, amit legtöbbször a folytatás hiánya miatti keserűség követ. Ádámmal is tolatunk marhahúst, bár nem ér Jocié nyomába azért eléggé megkedveltem ezt a számomra ismeretlen íz világot.

2. nap lassuban indul, valamiért senki se éhes?! A szikláknál is folytatódik a bézöl, Ádámmal egy 6a-n vagyunk rajta, egészen érzem a második napra a kötelezést. Érzem ahogy tart a cipő, tart a kezem, higgadtba vagyok. Gabika tökéletes bétákat mond nekem a Sveta Eva-ra, amit rég óta meg akartam mászni első kísérletre. A mostanában való kevés mászást nagyon érzem az alkaromban, úgyhogy inkább hagyom az os-t. Lesz még alkalom, bizakodom. 
 Megköszörültem a torkom, úgyhogy mindenki figyelősbe van.
 Éva kunsztja
 Évával közel vagyunka  csúcshoz
Ádám is tökéletesíti a Gabi által elmondottakat, és összeszedem magam. Sikerül kicsit kapkodva, de stabilan felmászni a pihenőig, ahol mintha elvágtak volna egyszerűen haldoklom. Begörcsöl a kezem, a kancsó pihenőkön eldurranok, zilálás nem is értem mi történik velem. Másfél méterre a standtól küzdök az életemért a fenébe is! Nagyon sokára de végül megakad az a stand, örülök a Flash-nek. Ádámnak ajánlok pár 7a-t, közben Gabinak szurkolunk. Valamiért a szerencse nem áll a mi oldalunkra, és bármi amibe belemegyünk valami bézölséggel végződik. Ádám hagyja a 7a-t és megnéz egy 6c-t, ami végül teljesen kedvét szegi, nem tudom nagyon bíztatni, hisz én is az imént menekültem ki a csuromvizes Evropa 92 –ből. Első nittes menekülések, szégyenbe, kutyába. Elhatározzuk hogy bár csöpög pár szemet az eső, ennek a napnak is jól kell végződnie! Hátramegyünk a Kaca szektroba, ahol gyorsan bele is nézek egy 7c-be. Bár a neve Disneyland, nem tartogat olyan túl sok szépséget, ilyen gyorsan még nem főztem át kötelet az első nitten, kudarc, kudarc hátán, menekülés s most már nem is kutyának, hanem valami kutyán lévő bolhának érzem magam. Hagyjuk ezt a mászást, ma valami nem ok. Belemegyünk két 6b-be amik hosszúak is és álom szépek. Nagyon jól érezzük magunkat, a sziklát is, és valami harmónia lepi el az egész szektort. A nap újra sütkérezik! Nézegetem az utakat és meglátok egy gyönyörű szép oldott kövű sima, szürke falat. A szemem csemegézik a fogásokon, de az izzadó ujjak mérgesen rárivallnak: nekünk miért nem?! Aztán elgondolkodom ez lenne az, mi is ez valójában? Fekete betűkkel (a sok piros betűs útnév közt ordít) Kalimero, 7b. Mintha csak azért lenne ott hogy megonsightolják. Ádámnak azt mondom belemegyek, jó sokat nézem és agyalok a bétán. Van lentről egy elképzelésem, de az nehéznek tűni a tetejére sebaj majd improvizálok valamit. Nagyon küzdök az alján, eljutok egy hatalmas kancsós pihenőig. RP mászom, nagyon nehezen érem el a nitteket de sikerül a pihi utáni kritikus akasztás. Nagyon el vagyok durranva és valamiért nem tudok lehiggadni, nagyon nagyot ordítok. Aztán látok egy nagy gumis pacát, egyből meg is lépem és adja is magát a térdék. Nagyon fáj, de sokszori helyezgetés és varrógépezés után, megtalálom a legjobb pozíciót. Hasba lélegzek, arra gondolok hogy ezt most megmászom és milyen csuda jó lesz átélni ezt. Eszembe jut a gyrosozás amikor régen Márktól megkérdeztem: Te fata mi kell ahhoz hogy egy 7b-t meg tudjak onsightolni? –„Amikor először igazán elhiszed hogy fel tudsz menni, akkor fel fogsz menni!”
Nagyon motivált vagyok, hiszek magamban ki akarom hozni a maximumot. Nem azt akarom, hogy áhh gyávaságból eldobtam, vagy beleültem, vagy befostam. Nem itt most kőkemény veretés lesz.
Azért leszólok Ádámnak hogy figyljen (gyávába) és az általam kitalált bétára megyek. Hatalmas mozdulatok rossz fogásokon, ergya lépésekkel. Minden erőmre szükség van, nem nyögök hanem tudatosan és folyamatosan mélyre lélegzem. Egyik kézzel köztest berak, másikkal továbbfog és akaszt a derekamhoz. Innentől minden mozdulat határon van, vagy 2 métert mászom teljesen rommá pukkanva, reibis oldalhúzókon csapkodva, mintha csak át akarnám ölelni ezt az utat. Látom a térdemnél a nittfület, de nincs erőm elengedni a sziklát és akasztani, csapkodok tovább már úgyis magasan vagyok! A stand mellett egy hatalmas kancsót kis alig bírok megtartani, de beakad az a kötél és belőlem feltörik a hatalmas üvöltés orkán. Teljes totális határon mászás, életem első 7b –je első kísérletre. Az eufória felejthetetlen, Ádám lent gratulál. 
 RP stílus, 13 méter, 6 akasztás, 7b. De, az enyém... :)
 nőtt az alkarom egy számot
 Kalimero= egy szlovén rajzfigura
 
 
Este megérdemelten kerülnek elő a borok, Gabika is kitett magáért: Hanta yo, 7b. A fiú készen áll, hogy belépjen a kilencesek világába.
Joci megmutatja hogy amit eddig a Hamburgerről gondoltam az téves, és mi is az igazi. A maradék tészta-liszt és alapanyag kombóból Borbély-Zengő vezénylés alatt készül el a Pizza! Őrület hogy mit kapnak az ízlelő bimbóink. Graz-i barátainkkal viccelődve töltjük az estét, ők a Chilei Rosé-t, mi a Tokaji Hárslevelűt mutatjuk meg. Nekem angol, Gabikának komplett német nyelvlecke.
Reggel korán felpattan a szemem, meditálok kicsit és nyújtani kezdek a napon. Gábor, Márk majd végül mindenki csatlakozik, nem is beszélve a ház őrzőjéről, a hatalmas Bernáthegyi pásztorkutyáról.

Ádámmal a harmadik napra egy új szektort szavazunk meg, 6a+ a bemelegítő majd felmegyünk a Nos-ba ahol Gábor éppen hatalmas üvöltések közepette leküldi a hétvégi  7c projektjét!!! Kameni!
Joci is igen motiváltba van, de talán legközelebb.
Én dobok egy flash próbát a Strebrna streha 7b-re, a fenti részen esek ki, sebaj ez egy ilyen nap.
Ádámmal megmászunk itt több könnyebb utat(6b,6c,6a+), részünkről így végződik ez a túra. A kocsiban már csak azon kell agyalnunk, akkor mikor is legközelebb?

7 megjegyzés:

Tomcsi írta...

Miből áll a nitro? :D Engem baromira érdekelne egy cucc, ami visszahoz a "halálból".

Izer Bálint írta...

fater, itt hétévégén minden ment, még az a aszerencse hogy a "vénás"- pillanatokról nem készítettünk képet...

Tomcsi írta...

A régi szép időkben minden egyszerűbb volt..Egyedül a pálinka létezett, aztán jó éccakát. Már ez is bonyolódik, hogy lehet ezt követni... :D

Fidi írta...

"Mindig vagy valahol"
Elnézést :D

gábor írta...

javítva, köszi

Móni írta...

azta, marha jó beszámolók, gyönyörű képek, és amúgy is Kotecnik... sztem nem lehet nem odalenni érte :)

Izer Bálint írta...

ez nagyon így van!!! :)