2013. május 30., csütörtök

"Vidd el a küldés városába!"

Pázmándi Tavasz from Izer Bálint on Vimeo.



A csütörtöki sikeres vizsgám után, mindenképpen akartam valamit mozogni. Fejemben pezsegtek a Boy-Mariotte és Gay-Lussac  törvények, ideális gázok állapotegyenletei és az elektrosztatika képletei. Harc volt ez, a testem és az elmém között. Bár Márk invitált a szokásos tengerészgyalogos edzésükre, melyek mostmár rendszeressé váltak, sajnos erre nemeket mondok, egyszerűen hiányzik az érzés hogy a szűk mászócipőt húzhassam a lábamra. Plasztik sem vonz túlságosan, úgyhogy némi logisztikázás után Kecske-hegyre esett a választásunk. Boulder -Árpi miatt- természetesen.
Olvastam a Magyar kallerben, hogy megy itt TR egy út, a Popocateptl X-. Árpival mivel, mindketten magunkon viseljük a diszlexia halvány jeleit; csak Pocaktelep-nek emlegetjük az utat. Ez az elvileg mexikói vulkán nevét viselő út, kb 6 méter hosszú ahol egy nagy karélyban ér véget. Rövid s a fogások mennyiségét és helyzetét ítélve sem lesz az a piaci lealkudós-fajta. Ezt a tényt csak erősíti amikor Lám Benya azt mondja, hogy ez egy Kocsis Ricsi út (Áhhá ezek szerint műremek), és elvileg csak az Áron ismételte.
 Természetesen Highball szeretném teljesíteni a bouldert, 5-10 szivacs megfelelő lesz az esetleges és valószínű fentről való érkezésekre. Két kocsinyi motivált hájbóllista elég arra hogy feltámasszon porosodó múltjából egy műremeket. De felakarjuk? Felakarjuk!

Szóval ez volt az első ok amiért nagyon ki akartam menni Kecskére, felmérni a terepet, és persze a totál baloldalt, a vörös kövön futó boulderek is igen szépnek tűnnek lentről, szintén magasak. Talán a vizsgaidőszak után, vagy majd ősszel, de szeretném ezen utakat idén teljesíteni.
Ez volt eddig a vágy része, most jön a napló. :-)
Gyurca bá és Benke Bali fogadnak, nagy mosoly a fiúk bouldereznek! Egyből rákattanunk Gyurca 10-15 éves travijaira, örömömre mind kemények. Ez a nap igencsak a megszokásról és kiismerésről szólt, de sikerült még a teljes sötétesés előtt, fejlámpával megmászni a Heineken nevű travit. Nagyon örültem, és fogok örülni, mindig is ha mászhatom majd ezt. Nézegetünk még lehetőségeket, Árpinak megmászása miatt biztos hogy hamarosan visszatérünk, no meg hát a projó! Az este egy Márkos, Buddhás, Medvekutyás örömködésbe torkollik, zokniban, ingben esek az ágyamba és már a kettőt is elütötte az óra.
az esti örömök
Árpi mocorgására ébredek reggel 8-kor, de a türelmetlenség miatt nem tudok visszaaludni. Egy kis elmeösszerántás után, ebédelve Szilvivel hármasban indulunk el az eddig még ismeretlen hely felé.

Pázmánd
Elhagyjuk Sukorót, és beérünk a faluba még meg is kérdezzük, hogy merre vannak a Pázmándi sziklák, de nem vágják a helyi segítőkész arcok. Patkánnyal való rövid és velős telefonbeszélgetésünk (-Baszod a sziklák az út mellett vannak öt méterre, ha az útról nem látjátok akkor szerintem induljatok el hazafelé…!) alkalmával rájövök a bézülre. Háde hole vagyunk ducsákesz?! Nézem a térképet és mintha a szemem előtt is halvány köd lenne, hirtelen tisztán olvasom a feliratot Pákozd.
az alsó hátizmot ajánlom - 68%-os szálkássági ráta
Hogy hogy jutottunk ide, nem is értjük még örültünk is a falutáblánál, mindenki Pázmándra emlékszik, mintha titokban átcserélték volna. Nem kerülök beljebb ehhez a rejtélyhez, elindulunk visszafelé. Van paraság a hellyel annyi szent!
Pázmándon sem legegyszerűbb a felmenet, de a szokásos ráhagyásunkkal -eltévedés- felérünk. Hamar konstatálni kell, igen masszív és komoly problémák vesznek minket körül, nagyon sok önálló szép, könnyű, és nehéz boulder is van itt egy rakáson. Melegítések gyönyörű fogáskészletű áthajlásokon, gránit tömbök kimászással. Ez a szókombináció önmagában megérne egy misét.

 Árpi a Egg downtension 7A megmászása előtt
" That's the money right there!"
 ooo or not?
Valamiért rámentem hogy hogy tudnék valami állati nehéz, igen lélekvesztő bouldekunsztot kitalálni, így született meg az English Languigeschool. A 6-7 mozdulatos szörnyetegben hamar kiderült, hogy az eddigi egyik legkeményebb mozdulatomat tartalmazza. Fejhátrahajtás, ordítás, totálisan határon! Egy mozdulat komplett ki is maradt, sehogy sem tudtam megcsinálni. Ez jó jel, mármint hogy újra töltődik a motivation tank! A Komjátiprofilkép tömb mikro fogásai a telet várják, mint ahogy a mellette futó üregi sem lett ma kipróbálva. Mindkettőnk elméjében csak egy szó zengett: a TOJÁS! Kisded tömböcske a maga kb 3 méterével a helyi óriások között, Tamáska szájából hallottuk először a tojástömb kifejezést. A motiváció ismét az egekbe szökött. Két érdemi mászás lett itt végül, ülőstartból enyhén balra fel (a nagy oldalhúzót balra már nem használva) és enyhén jobbra fel. Jó volt hogy Árpival mindketten megmásztuk az aznapi adagot, nulla bőr, és fáradtsággal sikerült beszállni a Suzukiba. Amikor anyának este ecsetelem a mászást – meg hogy közel van, meg hogy nagyon fasza a hely, szép is-, csak annyit kérdezett, miért most voltatok először ha ennyire jó? Sajnos erre nem tudtam felelni. De azért hozzátettem, olyan ez mint a szüzesség; vannak dolgok amiket nem szabad elkapkodni… ;-)

Nincsenek megjegyzések: