2013. június 28., péntek

1 ~ Álmaink vissza pillantó tükre

A nyári Trip első postja.
Az elindulás előtt


Ott állt az asztalon, teljes valójában hiánytalanul. Számolgattam, nem hittem el, úgyhogy még egyszer megszámoltam. Mint a pestisest kerülgettem, gondolkodtam. Nem is akartam már többet hozzá nyúlni, nehogy még a végén köddé váljon. Ott volt minden ami ahhoz kellett hogy a nyaramat külföldön tölthessem. Ott volt az asztalomon a gyerekkori álmom.
De a desszertig bizony nem egy halszálkát szedtem ki a fogaim közül, nem egy meredélyen kellett átmászni, nem egy könny kellett hogy elhulljon. Bizony a sport már csak ilyen. Sem a tested, sem a mentális képességeid nem tudnak annyira korlátozni, mint a lelked. Amikor Márk felhívott és azt mondta; Bálint úgyis van benzinre Kupon-od, Joci lesz a Séf, meg még Buddha is velünk jönne; mit szólnál egy két hetes Ceüse triphez? 3 másodpercig kellett gondolkodnom, igazából nem mértem fel sem a kérdést, sem amit mondok. Nem láttam át, se az időt, se az anyagi vonzatát. De amikor a mobilod Zengő Márk számát írja ki, aki egy Franciaországi túrára akar hívni, -Ezt te is tudod, akkor nem mondasz nemet. Előre tudtam, nekem ez a túra nem arról fog szólni, milyen számomra rekord kemény utat tudok elhozni, vagy mely úttal mennyire tudom növelni az egómat. (most sajnos nem) Nekem ez a túra a barátokkal való élményekről kellett, hogy szóljon és ez minden pénzt megér!
Ott volt az asztalon. Ijedten néztem rá, mi erő rejlik e pár papírfecniben? Mi emberek milyen hatalmat adtunk pár vacak vékony papír lapnak. És az okosok azt mondják van mögöttes tartalom? Egy Szent István mögöttes tartalma? Milyen tartalom rejlik, egy igazi élmény, egy igazi barátság, egy igaz szerelem, egy önfeláldozó halál mögött? (nézzétek meg a Napőla című filmet!) Egy felkelő nap végignézésében, vagy egy ismerős kézszorításában, egy barát vagy egy ellenség gratulációjában. Szerintem ezekért a pillanatokért érdemes élni. Megcáfolom a teljes remeteséget, mint ahogy sokan gondolják ez az útja a lelki béke megtalálásának. Egymás szemének tükrében látjuk meg igazi énünket. Sok ismerősöm tartja úgy, hogy azért szeretem az „éles” beszélgetéseket, melyek tartalmaznak hirtelen hangnemváltásokat, esetleg hangemelkedést, mert szeretek vitatkozni. Ez messzebb nem is állhatna az igazságtól. Én csupán úgy gondolom, hogy az emberek dinamizmusa is azon múlik, mennyire tudjuk a másikat kizökkenteni a megszokott pályájából. Néha éppen ezért hagyom magam én is, hogy vigyen a sors ahogy és amerre szeretne. Igenember. Láttátok a filmet? Persze ez egy sarkalatos példája, de gondoljátok el, ha csak picivel is több kérésre és kérdésre válaszolnánk igennel, mint amennyire ma tesszük, hány élménnyel lennénk gazdagabbak? Érdemes eljátszani a gondolattal. 
Üdv a városnak
Minden össze kellett hogy álljon ehhez, de tényleg még a csillagok is. Az autónkat nem a levegő fogja elrepíteni, ez az élet sajnos igenis a pénz lábán forog. Sajnálattal látom, de itt így van. Talán Ázsiában, két domb között nem, vagy a Pillangó című filmben, egy szigeten lévő börtönben. Talán ott sem. De itt igen. Vállaltam magánórákat évfolyamtársaknak, megírtam más helyett a zárthelyit. Kellett hogy a szememben Dagobert bácsihoz hasonlóan dollár jelek lebegjenek. És persze ott van nem utolsó sorban a családi támogatás is, de a pénz összeállt. 
Most mosolyogj, fotóznak!!!
De sokkal több kellett ennél. Velem voltak a barátok és a barátok által egymásra ruházott értékek. Mindenki támogatott valamivel. Márk és Gabika Kuponnal segítette utazásom költségének szűkítését, Árpitól egy éles kést kaptam, Bölény pedig egy bivakzsákkal és szúnyoghálós fejvédővel szponzorálta meg nyári kalandjaimat. Persze még mindig követek el hibákat. Megfőztem a kávémat, medvehagymás méz, 3 adag a csészébe jól elkeverni, nagyon kevés tej. Eszembe jut a hűtő mélyén lapoló Bailys. Két kupaknyival sikerült megmérgeznem. Ihatatlan barna lé emlékeztetett arra hogy a járatlan út –bár a becsvágy hatalmas mozgólépcső- mégsem a legjobb útitárs.

Céljaimat nem a vágyaimhoz kellett igazítani, sajnos nem az akaraterőmhöz. Tudtam hogy a szememben gyenge vagyok, ezekhez a hosszú utakhoz és nem szabad csalódásként felfogni egy itt eltöltött percet sem. Hány perc lesz még az életemben itt. Hány boldog perc? És miért emlékezzek negatívan egy pillanatra csak mert nem úgy sikerült ahogy azt először elképzeltem. Bár elég zárkózott gondolatmenet ez, de úgy látom döntések vannak, de nincs hibás döntés. Nincs hibás út. Aki ezt el tudja fogadni, aki ezt meg tudja érteni, az soha nem lesz boldogtalan. – Bár azt hiszem ez csak azokra az emberekre vonatkozik, akik hisznek abban hogy a jövőnket mindig boldogabbá kell hogy tegyük, s erre a zárójeles részre hálás vagyok egy lánynak aki megértette velem. Akit már nem érdekel a saját élete sem, annak számára létezhet ez az általam definiálatlan fogalom.
Mint írtam roppant fontos lesz számomra a srácokkal való együttlét, de a Németországi továbbmenetelem szempontjából is kíváncsi vagyok -bennem- mik fognak lejátszódni addig. Mármint egyedül, s távol majd az Itthoniaktól. A válaszokra nem válaszok ugyan, de egy valami ami tetézi a boldogságot! Íme a Séf úr Ceüse-i ajánlata…:

1,CsirkeGyros házi Lafában Mentás-Yoghurtos Sült Padlizsánal
2,Chili Concare
3,Curry-s Csirke Citromos Rizsel
4,Steak Szendzsó (ha lesz rá lovénk)!
5,Lazac Roston friss Radicioval Pirítot szalonával fenyőmaggal-Metélő hagymás tört vajas krumplival!
6,Klaszikus Spageti Carbonare
7,Mézes-Dios Balzsam Ecetes Sertés Karaj- Tejfölben pácolt Mozzarelával
8,Kolbászos-Marha húsos Nyársak- Friss Tazikivel és Salátákal
9,Mézes Mustáros Roston Csirke Melle Baconba Göngyölt Spárgával és Parmezános Polentával
10,Rizottó Gombával Tonhalal Petrezselyemmel
11,Gyömbéres Pirított Csirkemáj - Pirított Tésztával
12,Mexikói Buritó Zöldségekkel

Még édesanyám is megnyugszik egy kicsit amikor felolvasom neki a menüt. -Bálint 54 napig távol leszel, mondja elkeseredve. Hatalmas kacagásba török ki hogy ő megszámolta a napokat, az aug. 20. –ai tüzijátékkal bezárólag, tudja hogy ezt imádom, és nem szívesen hagynám ki. Persze könnyen lehet hogy idén kimarad. Nem voltam még ilyen sokáig távol az eleimtől, remélem ezen a nyáron végleg leszárad a tojáshéj a seggemről. Ha másban nem is, ebben nagyon bízok.

„A lélek irányít, a test teljesít” – Zengő Márk
„Ahol a munka fő, ott nő a diadal” – Fankadeli
 
„A lélek a mester, 
a képzelőerő a szerszám
és a test a formálható anyag” - Paracelsus
Drága Gabona
 Mennyit nevettem édesanyámon, amikor az utolsó napokban állandóan aggódott, de mégis az utolsó pillanatban elfanyalodott a szám. Ott állsz a kapuban, még hátra nézel integetsz és valójában tényleg két hónapig nem fogom látni drága Muttert. Vatret. Ez szar ügy. Ez oltári szar ügy. Húzom azt a kurvára nehéz koffert, tartva Veszprémben a buszpályaudvar felé- és azon kapom magam hogy szinte futok. -Hejj, parancsolok a lábakra, van még idő ne siessünk kérem. Aztán újra a gondolataimba merülök, próbálom elképzelni az előttem álló időszakot, az emberek hiányát akiket itt hagyok és számomra sokat jelentenek. De a lábak már megint rohannak. Miért? Hová?
Az utolsó napokban egész sokat sétálva elbúcsúztam a kedvenc helyeimtől. Szeretem Veszprémet. Hétfőn éjfélkor egy 8 km-es futásom során egy emberrel sem találkoztam a belvárosban! Milyen hely ez! Mennyire csendeske...

Aztán Pesten egy Joci köszöntésen túl, elköszöntem a barátoktól, s a kijáratnál feleszméltem. Ihh akkor tényleg nem látjuk egymást 2 hónapig? Isten Veled Gabona utca Fehér szűzies ablakai. Hiányozni fog az a két pancser szembe szomszéd is , aki egész nap akta kukacoskodik és csak telefonálni jönnek ki az erkélyre. Mit meg nem adnék azért az erkélyért. Imádom az erkélyeket. Isten Veled Mester utca. Huhh ennek az utcának igazán van élete. Az első Pesti utca az életemben, melynek végigkövethettem  az évszakait és őrület hogy mennyire más arcát tudja mutatni. Ezt nem ragozom...; csákó! :-)
Az elfolyó..lekvár, s mint a kocsik ő is beparkolt, 
előbb utóbb mindenki megtalálj a helyét a világban. 
Mindenki.
A világban!

2 megjegyzés:

Fidi írta...

Nous commençons cruches?

Izer Bálint írta...

vulevuku se ávek moá???