2013. június 10., hétfő

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot

Duna vízállás jelentés
bézó
Máskor itt szoktunk menni Remete barlangba.

Amint felébredtünk a csütörtöki mókából, mint egy csipkerózsika álom után, fáradtan néztem magam körül körbe. Eszembe jutottak az eheti sikerek és úgy éreztem hogy a boldogságkerék még mindig nem tetőzött, most bizony nem fog lefelé menni. Sőt, most jó sokáig nem fog lefelé menni, hiszen nyár és… eljön a hely ahová mindig is vágytam! A péntek lazulás volt a javából, majd lekocsikáztunk Szekszárdra. Árpi meghívott egy a családjánál töltendő hétvégére, a szekszárdi borvidékkel való megismerkedés és mászás volt a cél persze. A hétvége nem csak arról szólt, hogy megtanultam, ki volt az a Prométheusz, vagy hogy mi is az a Dropstop. Szekszárdi idegenvezetéstől kezdve a borok és kávék házasításáig tágult az ismerettáram. A Vasárnapról fogok most mesélni nektek!
 Szekszárd legnagyobb tömbje, a Prométheusz parkban
 Platán de..díva
 prés uraság a Bodri rezidencián
fröccs asszonyság
Az előző esti borocska kicsit bézölséget pumpált az elmémbe és bár nagyon meg szerettem volna nézni a Vail-i (Colorado) boulder világkupa élő közvetítéses döntőét, végül hajnali egy órakor inkább álomra hajtottam a fejem. A másnap is olyan képpel indult amilyennek mindig látom a mászótúráinkat, annyi különbséggel hogy most Árpi barátnője elkísérte a motivated-eket. A cél? Babás szerkövek. Áthágunk Pécsett, szép kis város életem legfinomabb Gyrosa jut eszembe és hogy itt láttam életem egyetlen tuti szórakozó helyét. Emlékszem hogy lábujjhegyre álltam a tömött táncparketten és csak copfokat és frufrukat láttam. Sehol egy felzselézett haj 90-10 az arány a csajoknak!!! Ez már város kérem! Tovább megyünk és Kővágószőlősnél felkanyarodunk. A pacit kikötjük a falu végénél, majd nekivágunk a majd 200 méteres szintkülönbségnek, hogy a felső szektorhoz érjünk. Régi benőtt elhagyatott bányák mindenütt.
Kővágószőlős, a meredek felmenetel és a kilátás
 Rubik's Cube - projekt
Senki földje 7B
Az idő több mint meleg, a bánya szektor megtalálása kész gyötrelem. Szerencsére Dave-tól kapunk egy kis telefonbétát,  fél egy körül kezdjük a melegítést. [Egy kis info a későbbi keresőknek és keresésekhez, Senki földje, felső szektorok: 46.09658N, 18.12778E]
Először megmászom Árpi egy régebbi kunsztját amit 6C+ ra voksolt be, bár a hatalmas reibungok és telibevert fal miatt csak sokadszorra sikerül.
 
 a nyitott reibungok
piton marja a sziklát
Bekerül a pad a régi projekt alá és újra elkezdődik a felelevenítés. 5-6 méter magas highball, mely a Senki földje nevet viseli. Anno 7B ajánlottam, amikor Dezső ezt megnyitotta, a kunsztot akkor is meg tudtam csinálni, a kimászáshoz most sem jutottam közelebb. 6 méter magasan enyhén törős és piszkos kövön kell felarénázni, ez az utolsó méter. Biztos hogy csak beereszkedés után fogok legközelebb éles próbákat dobni rá. A vége nem nehezebb 6+ nál, de magasan vagy és.. rendesen kapod a kitettség érzését.
 az magas, azaz!
 a kunszt lent
 Árpi és a senki
 dream
 
 Dezső 2011
 A megmászás!
 you are very dájnomik
 a psziché is rendben van , azaz
 az utolsó nehéz mozdulat jön, majd a leszopatós kimászás
Fél 5-kor sétáltunk le a kereszt környékén lévő hatalmas konglomerátum golyóhoz. Az egész tömb kisebb összetapadt kövekből áll, egyedülállóan fantasztikus! Számos utat nyitottunk itt Árpival 6C-től 7B+ ig szerepeltek bouldereink. Amikor Botlik Dezső barátommal 2011-ben Horvátországba, Kalnikra mentünk mászni, előtte felhozott ide, megmutatta, hol edz a hétköznapokban ez a motivált srác. A tömb egyből megfogott, ekkor másztukmeg a projektjét a Rocky Balboa-t. Nagyon foglalkoztatott milyen lehet teljesen körbetraverzálni ezt az egész tömböt, de logikusnak tűnt először a Keleti oldalon vezetni végig az utat. A fal végén két bouldert is csináltunk, West side Mutha fucka és a Projekt to the next generation, bár utóbbi lényegében csak egy mozdulatban különbözik elődjétől. Ezektől jobbra is lehet valami vadságot felvezetni, a teljes travit majd erre akarom kiterjeszteni. 88b valószínüleg meg fogja kapni, sok sok év persze. 
 A Keleti szárny
Az hasizom, bár a fal dőlése is figyelemfelkeltő!
 dream come true
 Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem
 egy V12 és pár penészeságynemű
 a jobb felső fogás a balos az ugrásnál, nah az dájesd
Az első próbám is egészen bíztató volt, első kísérletre elmásztam addig a fogásig ameddig legutóbb össze tudtam rakni. Nagyon boldog voltam. Épp hogy megszabadultam a matematikától, újra örülök hogy a természet matematikáját tanulmányozhatom, testem harmóniája és a szikla párhuzamában. Vagyis én így hívom, amikor ötletelgetni kell, hiszen egy konglomerátumos fal a lehetőségek sokaságát tárja a publikum elé. Ez az a fal ahol nem számít ha te 2m magas vagy, vagy épp Jian Kim. A traverzálás közepén több béta is volt a fejemben erre a tisztázatlan egy méterre. Árpi találta ki a legkönnyebb átmenetet, bár kicsit gyengének éreztem hozzá az ujjerőmet, sebaj majd egy zacskónyi hittel többet viszek magammal. A boulder végének eredetileg az itt menő West Side Mutha Fucka-t akartam de kiderült, hogy át tudom nyúlni, nekem így könnyebb, akinek a hatalmas dinamo nem megy annak alámászva kell felugrani ugyanarra a fogásra. A felmászás a tömb tetejére csízi, örömmámor, élménymászás.
Árpi próbái mind finomították az én bétámat is. Olyan volt ez az egész mint amikor az ember keres valamit, próbálkozásai egyre közelebb viszik a megoldáshoz. A bétánk is folyamatosan javult és kikristályosodott, hamarosan ott ált teljes valójában. Miután Árpinak is meglett minden mozdulat, leültem pihenni. Kiürítettem a gondolataim, ellazítottam a karjaim, hagytam hogy a szúnyogok nyugodtan egyenek, egy világon élünk az én testem a kenyerük. De akkor az Istenük is én vagyok? Ki-ki, távozzatok gondolatok. Szem lecsuk, már a zümmögés is távoli, de csak nem hagynak békén ezek a dög moszkitók. Ütött az órájuk, akárcsak az enyém.
 már piroslik a hátsója a kis vérszívónak
 "S az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok! -Évek óta lököm ezt a szöveget, és aki hallotta, annak annyi volt.
Cipő föl, utolsó tisztítások és jelölgetések, utolsó szivacs igazítás. Mély levegők, 3-2-1! Az első mozdulat után improvizálok egy kicsit, de egész jól elmegyek a közepéig. Itt hirtelen megjön az út sava-borsa, érzem ahogy az erőlködéstől a nyelvem nyomja a szájpadlásomat. Tekerek jobbra, tekerek balra szét vagyok fesszenve, de sikerül egy mélyet lélegezni majd ordítani. Mindent elhiszek az utolsó mozdulatban, teljesen érzem, hogy az enyém ez a Mr. Futurisztika!

Az utolsó dinamikus mozdulat előtt felnézek a fogásra amire érkezni fogok és meglepődve veszem észre hogy egy poszméh áll mozdulatlanul a fogástól 4 centire. Mint a vörösbor mikor átjárja a fehér inget egy esküvőn, vagy mint a tanár fejébe aki látja a legjobban lapuló nebulót, századmásodpercek alatt és rengeteg gondolat volt képes cikázni a fejemben, de mégis savanyú megdöbbentség járt át. Te, kis méhecske akarsz kizökkenteni, a tökéletes harmóniából? Hát Isten kegyelmezzen neked mert Én ezt elküldöm és ha a kezem útjában leszel… akkor fent egy könnycseppet érted is! A kimászásból majdnem leesek annyira el vagyok pukkanva, fent a tetején nem is hiszem el. Csak ücsörgök és átadom magam a boldogságnak. Micsoda mászás, micsoda nap.
 „Bárcsak megmutathatnám nektek ezt a ragyogást. Ne aggódj, minden rendben van, minden átkozottul tökéletesen rendben van. Most már értem hogy a határ a zaj és a hang között csupán konvenció. Minden korlát egy elfogadott szabály. Ami arra vár hogy átlépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk hogy azt tesszük. Az ilyen pillanatokban épp olyan tisztán hallom a te szívverésedet mint a sajátomat és tudom, hogy elszakítottságunk csak illúzió. Az életem messze túlnő az én korlátaimon.” Nem tudom hogy a méhecskével mi lett a továbbiakban, de azt hiszem túlélte. És én? Tőle kaptam volna a motivációt, azzal hogy le akartam csapni? Valahonnan erőt adott, ahelyett hogy kizökkentett volna? Néha a legkisebb dolgokban rejlik a jelentőség. Pont akkor volt pont ott, abból az irányból ahonnan érkezem a fogásra... véletlen? Vagy nincs véletlen. Nem tudom a válaszokat, de azt hiszem bármi is lesz az én utam, tudom hogy az írásnak köze lesz hozzá. Bármilyen formában. Vagy minden formában. Hasonlítgathatnám más boulderekhez, de felesleges szerintem. Nehezebb mint bármi amit valaha másztam. Röviden ennyi. A neve: Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem lett. Szám szerint meg 7C+. Hazafelé a kocsiban ismét szólt kazettáról az Elvis, s a lágy dallamokba révedve ismét teljes testemben érezhettem, hogy megint megváltottam a világomat!

1 megjegyzés:

almacsiga írta...

Gratula Bálint!