2013. július 1., hétfő

"Hátradőlni csak Istennek ér"

Pénteken korán otthagytam a melót és hazamentem összepakolni a hétvégi Höllental-ra. Sajnos most nem egy hétre kellett pakolnom, csak egy hétvégére. Sőt, még egy hétvégére is csak szűkösen, mert Sanyival egy motorra kellett ráférjünk.


Felbőg alattam a motor és az Ujjerőből kikanyarodva lehagyjuk az esőcseppeket. Alattam vas, előttem Sanyi, mindenhol máshol víz vesz körül. Az M1 után elállt az eső, 85, 84 aztán  S31, S4, S6 végül a 27-es út, sötétben érünk Kaiserbrunnba.

A szűkös keretbe a sátor nem fért bele, úgyhogy bivakoltunk. A sátramat Robi vitte ki, de az foglalt volt. Kaját sem vittünk, úgyhogy reggel bevásárlással kezdtünk, utána jöhetett a reggeli.

Kinéztünk egy szép utat a Stadelwand-on, nevezzük most P.Sy-nak. A kulcshosszokat én vittem előre, nagyon szép táblamászás, igazi vádlimunka, amit nem tanítanak itthon. Az idő elég jó volt; meleg, de kicsit felhős, csak hogy ne süljünk le a déli falról.


Amikor leérünk a táborba, a többeket nem találjuk, elkezdünk nagy iramban vacsorázni. A parkban slackline-oznak a mieink:
Robi,
Bulcsú,
barátnője: Agi,
Dede,
Kepes Lilla,
Lévai Matyi,
Kondás Dani,
Szabó Marci,
Sanyi és én.

A hagyományos Höllentali életérzés kicsit alábbhagyott az idén; kevesebben voltunk és kevesebb időre. És mit ne mondjak kevesebb tervekkel. Viszont ezzel együtt az egerek is eltűntek, lehet hogy a hosszú tél tépázta meg őket, legalábbis a mászókat biztosan.

Este megint kint aludtam, jó meleg  volt, de reggel eleredt az eső. Bementem a sátramba, ott lustálkodtunk kb 9-ig. 10-kor még mindig ködszitálás volt, úgy döntöttünk, hogy ma már nem mászunk. Robiék highline-t terveztek, de mi a reggeli után elindultunk haza. Jövő hétvégén 2nd attempt.


Nincsenek megjegyzések: