2013. augusztus 27., kedd

Kotecnik

Az augusztus 20-i hosszú hétvégét szerettem volna, valahol az Alpokban tölteni, de sajnos nem sikerült partnert találni a nagyfalas mászáshoz.  A kegyelemdöfést az adta meg, hogy az időjárás se volt túl jó akkortájt, így egyáltalán nem bántam, hogy Kotecniken kötöttünk ki. Zengő Márkékhoz csatlakoztam végül, itt is kicsit döcögősen ment a szervezés, de a lényeg az volt, hogy péntek este Márk Suzukijában robogtunk a határ felé. Közel 15en voltunk kint magyarok és volt még vagy 60 szlovén gyerek is, akik mászótáborban vettek részt. Ezzel hamvába holt a csendes, vidéki mászóhétvégéről szőtt álmom. Komoly elhatározással indultam neki a túrának. Ki akartam törni a korlátaim közül, felhagyni a jól megszokott reibungos, vagy függőleges utakkal, elhagyni a komfortzónámat (7a-7b). Ha fejlődni akarok, olyat kell másznom, amit nem szoktam, a gyenge pontjaimra kell rágyúrni. Bele kell próbálni a nehezebb utakba, küldeni az áthajlásokat, szenvedni a plafonokban. Szerencsére Kotecniken minderre van lehetőség, nem is túl hosszúak az utak és az árnyékos falakon a hőség ellenére is lehet mászni. 
Minden reggel szép nyugodtan indult, késői kelés, ébredezés, hosszas reggelizés, rápihenés a napra. Az első nap még hajtott a motiváció, hogy minél előbb másszunk, de rá kellett jönnöm, hogy ha a határaimat feszegetem, akkor bizony nem fogok 10-12 utat mászni egy nap, tartalékolni kell az erőt, és főként a bőrt, ami a hőség miatt, nagyon gyorsan fogyott. Azt hiszem sikerült átállnom a sportmászó létre, a délutáni fal alatti alvás technikáját is sikerült elsajátítanom, Márk ebben is nagyon jó "tanárnak" bizonyult. Érdekes volt megtapasztalni, hogy fél óra alvás is mennyi erőt tud visszaadni és, hogy igen is érdemes megvárni a nap végi hűvösebb időt az éles próbákkal, még ha így napközben alig mászik is az ember. De számomra a túra legnagyobb tanulsága a Climb On nevű kenőcs kipróbálása volt. Nagyon jól regenerálja a bőrt, másnapra elmúlik a fájó, égető érzés, gyorsabban gyógyulnak a sebek, bőrhibák, többet és jobban lehet mászni.
Első nap az Oboki(barlang ) szektorban kezdtünk. Gyors melegítés után(6c+, 7a+) egy régen kiszemelt utat próbáltam meg. Jogananda(7c, 17m), nagyon kemény old-school útról van szó. Függőleges, kicsit áthajló falon vezet, egy erősen boulderes beszálló után végig nyomni kell, nincs igazán pihenő. Sikerült részletekben megmászni, de a meleg miatt felpuhult bőrömet eléggé megviselte. Nem is próbáltam többet igazán komolyan a hétvége folyamán, majd kicsit hidegebb időben. Utána a barlang plafonján vezető  Reporter Milan(7b+/c 8m) utat szemeltem ki. Vagy 10szer rámentem a 4 nap alatt, stabilan ment az utolsó akasztásig, de az ezután következő piszok kemény mozdulatot sose sikerült egyben megcsinálni. A többiek az Oltar nevű szektorban projektelték a CSN-t(8a+, 17m) és annak egy kiterjesztését(8b, 20m). Bence(CSN) és Márk(CSN kiterjesztés) is lenyomta pár próbából a saját projektjét, gratula nekik. Érdemes felmenni, ehhez az eldugott falhoz, sosincs tömeg, és szép, hosszú utak vannak. Itt a Kraftwerk-et (7b+, 13m) sikerült 2nd go megmásznom ezen fellelkesülve a CSN-t is próbáltam. Nem is ment rosszul, az alsó, és állítólag legnehezebb kunsztot sikerült megcsinálnom, tanulságként viszont levontam, hogy a nyitott 2-3 ujjas lyukakra rá kell gyúrni. Egyik nap, bemelegítésnek a Brid Klina-t(7b, 9m) sikerült elsőre megmászni, de már tavaly próbáltam egyszer. Majd  engedve a rábeszélésnek, megpróbáltam a Kolomon szektor egyik traverzes útját: Divji moz(8a, 18m).  Fekszik nekem ez az út, nincsenek benne, túlságosan kis fogások, vagy boulderes részek. Erőből végig kell tolni az áthajlásban, vannak jó pihenők, csak meg kéne tanulni rendesen kihasználni ezeket. Második próbára két pihenéssel végig tudtam küldeni. Ígéretesnek tűnik, fogom még próbálni. Utolsó napra végre megjött a hidegebb idő, a motivációm az egekben volt, kár, hogy bőrből és erőből már kevesebb maradt. A túra utolsó mászásaként még sikerült a plafonban vezető Jamski clovek-et(7b+, 9m) 3rd go leküldeni. Nem is a nehézség, hanem inkább a fájdalomtűrés és a végsőkig küzdés miatt vagyok büszke erre a mászásra. A többiek is keményen nyomták, született 8b és több 8a megmászás is, illetve  mindenki a saját szintjén, vagy pont azt túllépve szép eredményeket ért el.
Az esték kellemesen teltek, a nagy társasággal mindig volt miről beszélni. Jókat főztünk, grilleztünk és persze a sörözés se maradhatott ki. Bőven elég is volt ez a négy nap, nem nagyon bírtam volna már többet. Márkkal hazafele még megvitattuk az étkezések és nagy alvások szerepét az edzési időszakban. Illetve a az alvás vs. befektetett munka korrelációját az eredményességgel. Jól éreztem magam ezen a sportmászós hétvégén, el is határoztam, hogy rámegyek kicsit az eredményességre, jöhetnek az áhított 8a-k.
Bence  a CSN első kunsztjában

Tipikus szlovén tájkép

Márk sikeres mászása  a Specialist za zivljenje-n

A farm madártávlatból

Farm 2

Specialist za zivljenje

Küzdök a Jamski clovek-ben




2 megjegyzés:

Izer Bálint írta...

Büszke vagyok rád Tomcsi!!! :-) Azért a Márkkal csak vigyázz én azt mondom, rafinált egy pakli ez!

Tomcsi írta...

Ja vágom, fél óra alvás után felkelt, aztán mindenféle melegítés nélkül leküldött egy 8b-t. Ezt a trükköt meg kéne tanulni! :D