2013. augusztus 13., kedd

Nyárból az őszbe

A tervezett Gesäuse túrát ismét elmosta az eső. Az én szerencsém már csak ilyen, ha a Gesäuseről van szó. Mindegy már kezdek hozzászokni, hogy csak tolódnak az ottani projektek. Sokat nem bánkódtunk, mentünk a jól ismert Höllentalba és a szintén szuper Hochschwabba. Ismét Flaska Petivel nyomtuk a mászást.
Szombat reggelre elállt az eső, a falak száraznak tűntek, ideális mászó hőmérséklet volt a völgyben. Kitaláltuk, hogy ne mindig a megszokott falakon másszunk, ezért felmentünk a Rax tetején lévő Lechnermauer falhoz. Két órát kutyagoltunk a völgyből, 1000 méter szintet leküzdve, ennél a falnál érthető okokból sose kell sorba állni. Fent már teljesen más volt az idő, 10 fok volt és 50-60 km/h-s szél. Na ez már nem annyira ideális. Elfagyott kézzel és lábbal másztuk meg a Murmelschreck(6c+, 220m) első kötélhosszát, majd a többiben se volt túl melegünk. Sajnos a fal nem igazán kompakt, voltak szép betétek, de összességében vannak sokkal szebb utak is a völgyben. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mindketten fáradtnak éreztük magunkat. Talán a hirtelen jött nagy hőmérséklet különbség vagy csak a motiváció hiánya okozta, de nem ment a mászás. Pár eséssel, illetve egy variáns lépőszárral való leküzdése után fáradtan és fázva értük el a fal tetejét. a leereszkedésre készülve kezdő hibát vétettem. A Katanám sarkát lehúztam, de nem szorítottam rá tépőszárakkal a lábfejemre. Egy óvatlan mozdulatnál beakadt a kötélbe és már pattogott is lefele a falon. Szerencsémre mikor landoltunk a földön, a cipő ott hevert tőlem pár méterre. Jó lecke volt, oda kell figyelni, hiszen egy komoly mászást is meghiúsíthat egy ilyen baki. Lementünk a völgybe sörözni, illetve elkészítettem az aktuális kedvenc tábori receptem: pestós, halas, szalonnás, hagymás spagetti, reszelt sajttal.
Peti a második kötélhosszban

Ez egy szép élen való átmászás volt

A vizes hosszokat mindig vállalom, ez a specialitásom

Utolsó méterek

Másnap korai kelést követően átmentünk Bodenbauerbe. Régi tervemet akartuk megvalósítani: Verschwörung der Idioten(7b+, 290m). Egyszer már akartunk Domival a Berglandspitzén mászni, de akkor nem találtunk oda. A falat hátulról kell megközelíteni, az utolsó szakaszt egy szinte alig látható ösvényen kell megtenni, igazi felfedező hangulat uralkodott el rajtam. Sejtettük, hogy nem sok mászó küzdi el magát a falig, így ismét teljes magányban mászhattunk. Az időjárás vasárnap már kegyesebb volt, szuper napos-felhős mászóidőnk volt egész nap, kellemes őszies hőmérséklettel. Az út végig konstans nehéz, homogén táblákon vezet, nem tagolják párkányok. Néhol kicsit alul számozottnak is éreztem, egyszóval keményen kell nyomni elejétől az utolsó méterekig, nem lehet kiengedni. A kőzet egyszerűen tökéletes: oldott, atom stabil, néhol már-már Verdont idéző formákkal. Egyedül a kulcs hosszban volt néhány lefagyott rész, de nem volt zavaró. Szerencsére sikerült kipihenni magunkat, így nagyon jól ment a mászás. A nyolcasnál könnyebb részekben nem estünk, de nem is lett volna jó, mert a 7es részeken néhol voltak 5 méteres nitttávok is.  A kulcshossz piszok kemény technikás mászás egy függőleges head wall-on. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit kell megfogni, néhol percekig gondolkoztam, mondanom se kell, hogy ziának nyoma sem volt az egész útban. Ehhez képest a kunsztig, kis hasból való kiállás, sikerült egyben elmásznom és a kunszt is meglett szabadon pár próba után. Mindkettőnket leszívott ez a rész, a felette lévő 6c+ csodaszép oldott, szürke tábla, de baromi nehéz is egyben. Itt egy helyen már a teljes fáradtság miatt hagytam, hogy a testem hátradőljön, már nem akartam tovább gyötörni az izmaimat, megváltás volt az az esés. Ebből az útból is ereszkedni kell, kicsit lehetne logikusabb ereszkedő pálya, de végül nem volt problémánk. A kunszt alatt lévő falkönyvből kiderült, hogy mi voltunk az út 26. megmászói, ami nem túl sok tekintve, hogy egy 12 éves útról beszélünk. Félig meglepve tapasztaltam, hogy nem mi vagyunk ez első magyarok, ugyanis Földes András és Vad Norbert neve már szerepelt a könyvben.

Keményen indult és később se lett könnyebb
Finom kis piaz, ahol friendelni kell

Álomtábla






Impozáns látványt nyújt a fal felső része

50 méteres 7es





Kemény traverz
A hétfői napom teljesen ráment a regenerálódásra, régen éreztem magam ennyire elfáradva. Ezek a hosszú reibungos, technikás mászások nagyon kiveszik az embert. Ehhez jön még hozzá a hosszú felmenet. Mászás közben teljes testből kell dolgozni. Ha függőstandok vannak az különösen rossz, hiszen rendesen kipihenni se tudja magát az ember. Nem baj, én ezt szeretem, remélem sok ilyen szép út vár még rám.

Nincsenek megjegyzések: