2013. szeptember 1., vasárnap

Ceüse 2013 - második felvonás

A túra fele lement, a csapatások után a szombati nap ismét pihenéssel telt, lekocsikáztunk az Embrunni tóhoz. Napozások és "leégés úr főzi már a vörös békát" - és hasonló megőrülések. Én napszúrást kaptam, ami ráment az egyik szememre, enyhe hányingerrel támasztottam a boltban a polcot. Több francia megkérdezi minden oké-e, Márk jóvoltából sikerül csak észhez térnem a parkolóban amikor nyakba önt a hideg vízzel. Mint akit megpofoztak térek magamhoz.
Félreértéss ne essék, senki se fingott be a kocsiba, csupán Joci Shéf készül a merülésre...
 a plázs és a helyimenőcsávók, mögöttük a pokolian hideg víz
Gap sikátora
Este több kallert is elkérek különböző nációktól, ultramotivált vagyok, érzem az erőt. 4 mászónap lement, 5 van vissza, "most kell megnyomni" hajtom álomra a fejem: holnap bünti-nap lesz!
Ebből később több ezer méteres felhők lettek, 
villám előadást tartva a belsejükben. Gyönyörű volt.
 Mit vegyek be előbb? A kox-ot, az amino-t, 
a fehérjét, a glutamint, vagy a szteroidot szúrjam be?
A kox-ot grammra mérjük, mint a profik a hatvanas évek elején. 
(reggeli fehérje adag)
Ez a hero lesz szoborba öntve Gap-ban, az ortósági kupafutám feltalálója.
(bögölybe, butába)
 Reggel is döglesztő már a hőség, de ami délben fogad, az az igazi fülledt kánikula. Tiszta kék ég, 30 fok feletti hőmérséklet. Nagyon kivesz a mostani felgyaloglás, de a motiváción nem esik csorba. A napokban észrevettem, hogy a 6a-k csak lötyögésre jók és nem melegítenek már igazán be. Szép meg jó, de a késői kezdés miatt és mert hosszúak itt az utak, csak négy-öt mászás fér bele egy napba, úgy döntök ezt a szintet nem mozgom többet ezen a tripen. Egy 6b+ választok bemelegítésnek, nagyon technikás, nem is könnyű on-sight mászás, prüszkölve örülök, amikor elérem a standot. Hát ez Kemény volt! Gabinak sem könnyebb, s mint kiderül ebben a szektorban minden kőkemény a fokozatában. Egy 7a a következő választásom. Érzem hogy tartanak az ujjaim, még a kisujj is mintha máshogy fogná a peremeket! Bízom az OS attemptben és fejben már a következő mászásomat tervezem: az Angel dust on-sight-ot!!!
Nyújtok egy kicsit, majd mély légzések, egy kis almáspüré és jöhet a menet! Egész magasra jutok, túl egy kis pocakon, ahol egy szép reibungos falban találom magam, néhol kis lyukacskákkal. Nehéz rájönni melyik a fogható, egy gramm zia nincs az egész falon az ujjaim pedig vészesen nyitnak a gondolkozás közben. Hezitálok. Túlságosan sokat.
Leesem. Mérges vagyok, mert meglehetett volna, átmozgom a kunsztot, ami egy kemény boulderes betét. Amíg mászok a kék ég hirtelen szürkére vált és mire a standhoz érek az első esőcseppek már verdesnek. Imátkozunk, hogy ne legyen semmi, de hatalmas szélvihar és eső kerekedik, semmi sem ússza meg szárazon.

 még nincs félés
 
 Bajban vagyunk, hatalmas villámcsapások!
Ahogy a Biography beázhatatlannak hitt falát teljesen elöntötte a víz, úgy mosta el a motiváltságomat is. Szomorúan pakolunk össze, mára biztosan véget ért a nap. Őrült nagy felhők telepednek a hegyre, az eső mintha vízszintesen esne néhol, hatalmas széllökések, hideg és mogyorónál is nagyobb jégdarabok csapódnak a földbe, mintha csak puskából lőtték volna ki őket. Pár óra várakozás után, az eső okozta folyamok és jégmezők közepette botorkálunk le a campingbe, ahol egy beázott sátor, elázott hálózsákok és vizes ruhák fogadnak; hát nem egy leányálom. A nap további részét az istállóban töltjük, legmókásabb játékszerünk a villanypásztor társaságában. Itt nem más derül ki, mint hogy Szájmon-ra egyszerűen nem hat az áram.
 A jégeső alkotta jég-járda.
 Jöhet a máskor 1, most másfél órás lemenet.
 
Vízesés folyik az ösvényünkön, Kandzsi és az adidas is beázott.
 Furcsa szájízzel teszem nyugovóra a fejem, valami változás történt. Másnap reggel száz ágra süt a nap, gyorsan kipakolunk mindent a napra száradni. A felgyaloglás után, egyhamar sikerül letudnom ezt a 7a-t, gyönyörű szép. Ajánlom is fűnek fának. Buddha éles kísérlete közben ismét elkezd felhősödni az ég, a forgatókönyv ugyanaz. Szeretem az esőt, de miért most?! Menekülés az útból, pechünkre csomó lesz a kötélen és az út felénél megreked a köztesben a kötél, lehúzni sem bírjuk.
 Készülnek a reggelik
 száradáséknál
 Buddhába-ozorába
Íme az enyhén áthajló, vagy kb függőleges 7a, standnál a kötél vége
Szomorúan egyedül indulok el lefelé, a gondolataimba süppedve, de feszült izmokkal tettrekész pszihével. A vihar felkorbácsolta az akaratomat, s ha egyszer száraz lesz ez a fel én felmegyek és biza semmit sem hagyok szárazon... :-) Este Márk érdekes állapotban szalad felém, rá akar beszélni hogy fussunk fel a Petit Ceüse-re, a szembelévő hegyre. 360m szintkülönbség kb. 4 km-eren. hmm
Sokat agyalok, de Márk ellen nincs esélyem, sem a józan észnek, sem fáradt lábaimnak. A marketinges szövege 5/5, már kötöm is a cipőfűzőt. A vadkempingezők mellett lévő forrástól indítjuk az órát. Hihetetlenül élvezem a futást az elsőtől az utolsó percig, talán ha mondhatok ilyet a nyaram egyik legnagyobb élménye. Nagyon nyomjuk neki, a végén már hörgés van, alig bírok levegőt venni, teljesen elkészülünk. Fent már csak azért imádkoztam hogy csússzunk be fél óra alá, négykézláb mászva teszem meg az utolsó métereket és nem kis idővel sikerül is megdönteni Márk rekordját; 25:50-et megyünk a csúcsig. A naplemente, a körülvevő kétezres hegyek, minden magáért beszél. Gyönyörű pillanat, melyet pár homályos képpel örökítünk meg. Lefelé is futunk a hideg miatt, egy óra alatt megjártuk az egészet.
 A vihar közeleg, de Márk a kupáért mászik. Slow Food, ortósági dobogós, 8b+, 3 pont
 Buddha a kocsiban könnyít magán, ennek a mutatványnak 4 pontot ad a juri.
 Jégeső veri el ismét a kempinget
 
 gerincről a kilátás ceüse felé, már sötétben lefelé
 1681m csúcsfotó
 Fáradtan de boldogon, ingbe, osztrákba.
 Márk a csúcs felé.
a kb. III-as kuloár
Július 9. Kedd.
Égdörgésre ébredek, ami miatt egész nap savanyú szájízzel sétálgatok, a sátor, Gabi kocsija és az istálló hármasa között. Sakkozok, pinpongozások, boulder az Istállóban, szar poénok hada. Bennem megtört a lelkesedés, azt hiszem számomra ezen a napon ért véget a trip. A szar idő teljesen elmosta a lelkesedésemet. Az eső teljesen megbontotta a túrát, nem is igazán találok vissza abba a kancsócibálós mászásba. Németországon kattog már az agyam. Gabinak sikerül a trip végén letolnia ezt a kemény 7a-t, amit Joci is megmászik, nem akármilyen akaraterőről tanúbizonyságot téve. Én csak ámulok, emelem kalapom. Gabinak sajnos nem sikerül megmászni a Lapinerie-t, így a bokályán marad a béklyó, melyre a következő fogadalmat teszi: csak akkor veheti le ha megmássza a Lapinerie-t, vagy 7c+ mászik. Szóval reményeim szerint évekig fent lesz ez a szaros kötéldarab Buddha bokáján. :-) A tábort ellepik az amerikai csodagyerekek Mikro, és Ashima, aki a tripje végére le is küldi a legnehezebb magyar által itt megmászott utat, a Dures Limites-t. (Kámvás Bálint, 2008.)

Az utolsó napokat már csak a friss levegő élvezésével és a kilátásban való gyönyörködéssel töltöttem. Tudtam hogy ha hazaérek akár a hajamat is téphetem, hogy ott vagyok jó bőrrel, jó időben az utolsó napon Ceüse-ben és miért is nem mászok a világ legpazarabb helyén? De én mindig azt teszem amit érzek és amiről tudom hogy boldoggá tesz. Ez a mászás most valami erőltetett elvárásnak való megfelelés lett volna, vagy tán csak próbálkozás. Elbúcsúzom a helytől a magam módján a "Kaffer köve mögött", már arra gondolok milyen jó is lesz itt legközelebb, legyen az egy vagy akár két év múlva.
 kupafutam
 Biography szektor, a jobb oldali szürke-barna felületeknél voltak 7a mászásaim, 7b+ próbálkozások
 Szájmon Bence a 8a kísérlet után. Ezen a túrán nem volt lehetőség Bencét reverso-val biztosítani, akinek van rá módja 2 pontot adok érte.
 
 Márk, Baszk, Bence
a béklyó gazdája
Szombaton reggel összepakoljuk a sátrat, becuccolunk a kocsiba, Joci elkészíti az utolsó ebédünket. Átrobogunk Gap falucskán, majd az Alpok nyugati hegyein. A nagyszerű francia rádió is lassan olaszba vált, bár ez sem rossz. A srácok Veronában tesznek ki egy benzinkút-grill-ház komplexumnál; mosolyogva mondom nekik -Ez a lépcső a jövőmbe visz. Könnyes búcsút veszünk, a srácok hazajönnek, és én is "haza megyek". Irány Németország!!!

És a mérleg? Azt mondom szenzációsan éreztem a fejlődést, annak ellenére is, hogy gyakorlatilag majdnem fele annyi napot tudtam csak mászni mint terveztem. Ceüse a legtökéletesebb mászóhely amit életemben láttam. Eredetileg 10db 7a vagy annál nehezebb utat akartam megmászni, de már a második nap végén éreztem hogy ez akár kétszer ennyi is lehet majd, mert az állóképesség szenzációsan javul. Aztán beütött ugye a krakk és a sok eső, így gyakorlatilag 9 db sikerült, volt egy 7b és egy szép 7b+ on-sight próbálkozásom és fel kellett mérnem hogy a 30 méter hosszú IX- első kísérletre való megmászása még nem érkezett teljesen el hozzám. Nem mentem bele nehezebb utakba, de nem is bánom. Nagyon sok vonzó 7b-vel szemeztem, amit inkább meghagyok legközelebbre. (pl. opera vertical) Az utak kiépítettsége tökéletes, az előzetes ijesztgetésekkel ellentétben az én fostalicska pszichém is megállta a helyét. A csapatról; Sajnos ki kell mondanom, hogy a legjobb összeállítás volt amit el tudok képzelni egy köteles túrára, Joci a szenzációs étterminél is magasabb színvonalú (nem vicc!) kajákkal, Buddha a folyamatos poénokkal, Márk pedig az edző aki elvárta tőlünk a teljesítményeket és ha kellett veszekedve ösztönzött minket, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból és csapassuk. Az hiszem csak az ilyen emberek társaságában lehet fejlődni, tökéletes étkezés és teljes átszellemültség! Még egy bennem rejlő kérdés végére is sikerült végérvényesen pontot tenni: én nem a boulderre, én a sportutakra születtem! És mikor vissza? Ez a két hetes trip összesen kb 70 000 Forintból jött össze, de azért ebben nem volt nagy habzsi-dőzsi. Persze azért nem a Francia-boron spóroltunk, de valóban mindig csak a legszükségesebbeket vettük. Tehát kb. mint a téli Fontainebleau túra ára. Remélem az iskola után sikerült úgy szerveznem az életemet, hogy minden évben 2 hetet bleau-ban és két hetet ceüse-ben tölthessek. Két hét hosszú idő, bőven elég a projektelésre is, nagyon nagy motivációt adhat az ember edzéseinek ha tudja nemsokára 2 hét jön a paradicsomban. :-) Szóval lehet jövőre vissza, vagy utána, de egy biztos: életem legjobb túrája volt!

1 megjegyzés:

Tomcsi írta...

Örülök, hogy újra magadra kötötted a kötelet! Jó választás!