2013. szeptember 18., szerda

Csend melyet megszakítanak a disszonáns akordok

Hétfői Gerecse

Tomcsi kiírta fb-re nincs-e kedve valakinek kimenni hétfő délután a Gerecsébe. Gyorsan megnéztem a neptunomat és örömmel állapítottam meg, hogy az órarendemben hétfő délután déltől teljes üresség tátong. Totálisan felspanoltam magam: végre Geri! Aztán kiderült hogy Tomcsiék csak később mennének, úgyhogy éreztem külön kell válni és a dolgok nehezéhez jutottam; rávenni Árpit a Gerire. Tavasszal egyszer már sikerült, azóta senki másnak, ismét a sarkamra álltam és megírtam a szívhez szóló levelet, végül rábólintott ha más nem egy kis csillezés nem árthat.

Lélek-sorvadás from Izer Bálint on Vimeo.


Ám a motivált leszervezéssel ellentétben kint -ahogy Tamáska fogalmazott- csak kutyaság fogadott. Tomcsi nem bírt felmászni tizedik kísérletre sem a Lélekharangon, megjegyzem ez gyalázatos teljesítmény egy 10- on. Tamáska a Sorvadás 10+ legvégéből borított, mely szintén kuvaszságra vall, de mindenekelőtt az én teljesítményem volt legkiemelkedőbben pocsék: az utolsó mozdulatából estem le a Hekkernek a 9-nak, mely esetében most Gabika mondatával sem vigasztalhatom magam; mindenki a saját szintjén nyomorog. Nem értettem mi történt velem a felső kunsztban. Teljesen jól ment az alja, könnyedén szaladtam fel a métereken, aztán jött egy zökkenés. Szétestem mentálban, mert nem jött ki jól a lépésbéta butában nem lett volna értelme továbbmenni és az utolsó, a hatodik akasztás után a legeslegutolsó mozdulatnál, egyel a zseb előtt visszaestem. Nem is tudom mi volt, egyszerűen elszakadt megint az a fonál és ami a legszomorúbb az elmúlt időkben, nem először. Bízom valamilyen pozitívabb folytatásban, de egyenlőre csődöt mondott minden, kitartás, motiváció, semmi elszántság nincs bennem. Úgyhogy a következő edzésemet is Patkány mondatának értelmében követtem, talán jön is egy kis ujjerő, meg egy kis álló is: -Traverzálj oda-vissza ötezerszer! Ám legyen Pati!
 anyuka palacsintája
 Árpi nyújtáséknál
 gabona utca
 23 karátos
 mohóba uamáska
 El kéne hordani a rézsűt...
 Fenevad lengyelek által megnagyobbodott perkója

Csütörtöki Remete

Árpi rávett, hogy menjek ki Remetébe és teszteljem az ujjerőmet.Nagyon rosszul döntöttem. Mászást még így nem bántam meg. Gábor Borbélyt sikerült rávenni hogy tartson velünk, eme csütörtök éjszakai csapatás picsacsengésre. Délnek indultunk el, Nándiékhoz, ahol kedves anyukája a szokásos lazaságával bízta ránk a pad-ek kezelését, birtokunkba is vettük Nándi összes jobb crashpadjét. Aztán észak csüretés Remeteszőlősre. Minden ami tavaly már laza volt, most behárdult, azok a béták, amiket tavaly már gondolkodás nélkül végrehajtottunk, mostanra mind mind elfelejtődtek. Szóval a Nes delight 7A felelevenítésével kezdtünk mindent. Én még a Remete Style Extensiont nézegettem meg, Gábor megmászta a Nes-t, majd az Osztálykirándulás következett. Ahogy Gábor elvérzett a kirándulásban, úgy zuhantam én is össze a Testcsel-től. Az első mozdulathoz semmivel sem kerültem közelebb mint egy évvel ezelőtt. Itt szakadt el először a fonál. Nem világos számomra hogy miért nem tart a kezem...

Íme egy kis videó, milyen hangulatban telik egy egy ilyen esti Remete.
Untitled from Izer Bálint on Vimeo.

2 megjegyzés:

Fidi írta...

A só szijjon ki!!!!!

Névtelen írta...

Zseniális,bánom,hogy nem lehettem része ennek a ...." :)Ám a motivált leszervezéssel ellentétben kint -ahogy Tamáska fogalmazott- csak kutyaság fogadott. Tomcsi nem bírt felmászni tizedik kísérletre sem a Lélekharangon, megjegyzem ez gyalázatos teljesítmény egy 10- on. Tamáska a Sorvadás 10+ legvégéből borított, mely szintén kuvaszságra vall, de mindenekelőtt az én teljesítményem volt legkiemelkedőbben pocsék: az utolsó mozdulatából estem le a Hekkernek a 9-nak, mely esetében most Gabika mondatával sem vigasztalhatom magam; mindenki a saját szintjén nyomorog."

Bendi