2013. november 4., hétfő

POTE - First Repeat

Dagadó mellkassal jelenthetem be a hírt, Árpi barátom és lakótársam megismételte a legnehezebbre voksolt utamat, melyet Babás szerköveken másztam júniusban. A Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem, ahol Árpi felmenői és nővére is tanult, végre megadta magát, még ha nem is Summa cum laude, de 4 session alatt beakadt a projo. :) Számtalanszor előkerült a téma mosogatás közben, vagy fogmosásnál, esetleg ebédkor, -Te fater a POTE...- mindig így kezdődött a mondat. Láttam a motiváltságot, ez bizony csak idő kérdése. Éjszakába nyúló beszélgetések során vitattuk a helyes letekerést, a mozdulatok összhangját, vagy a nehézséget. Amikor Árpi hazajött Németországból 2 hónap alatt sikerült lecsűrnie az első fb.7A bouldert és onnantól még rögös másfél év vezetett az első 7C+ ig. Nyakamra nőtt a fater úgyhogy tényleg ideje szélnek ereszteni... :)
A HD videó hamarosan érkezik, de addig is ízelítőnek néhány kép a Délmagyarországi őszről, édes kövek tövében.
 Az utolsó "nehéz" mozdulat.
 Tuhuartod!
 Te vagy egy moha!
 kinek a zöld kinek a barna...
 Előd, Árpi öccse néha szintén sportolgat. ->(Verona Maraton 2:38:49)
 Szép kilátás Kővágószőlősre.
wood
"Tíz másodperc és már a standgyűrűben csücsülök. Az ember ilyenkor folyton ordítozni kezd. Aztán vissza a földre. Föl-alá mászkálok percekig, fújtatva, a számról nem bírom eltüntetni az ostoba vigyort. (...) Könnyűnek érzem magam, mintha az egész Öreg-szirtet levették volna a hátamról. Aztán az első eufória után jön az a bizonyos üresség. Kell a lelkünkben a hely a következőnek. És ha ott a lelkünkben a hely, akkor kell a következő is. Hát így van ez, kedves kétkedők."
~Kangyal András~

1 megjegyzés:

gábor írta...

Nagyon jó az idézet!