2014. január 2., csütörtök

Év végi összesítéséknél

A mérleget ki-ki megcsinálja saját magának, szerintem fontos tükre ez a tisztánlátásnak. Aki nem kedvtelésből űzi a sportágát, hanem bizony kőkeményen eredményeket vár el magától (mely lehet egy 6a tól a maraton lefutásáig bármi), annak bizony célszerű mindig levonni a következtetéseket. Persze ez mindenkinek más, van aki márciustól-márciusig viszi a dolgot, de nekem valahogy így alakult ki ez a lezárás, amit minden évben egy 2-3 hetes teljes pihenő követ semmilyen fizikai tevékenységet nem végzek általában a futáson kívül. Ez a januári vizsgaidőszakba általában pont bele is illik, van idő 8-12 órákat tanulni és a sporttal való komoly mentális "párbaj" nem tereli el a figyelmet.
Lehet van aki ezt a lezárást magában teszi meg, van aki füzetbe írja; én itt fogom összegezni az évem (nem csak mászásra kiterjedően), lehet hogy egyes elemei, tervei gondolkodásra, ösztönzésre sarkallhatnak másokat is - és akkor már megérte vélekedem. Nem önámítás ez, tények magunknak melyek fényében van értelme megtervezni és kellően kitűzni a célokat az élet minden területén a következő évre. A "kudarcok" árnyékában, az új célok fényében tán erre is koccinthatunk egyet szilveszterkor.
A BHSK többi mászójáról nem fogok írni, mindenki megteheti aki úgy érzi meg kell. Tehát! (nem feltétlenül a legszebb mászásokról fog ez szólni, a teljesítményorientáltság megköveteli tőlem a számszerűséget!)

"Bármivel is kevesebbet nyújtani annál, mint amire képes vagy, az olyan mint egy ajándék elvesztegetése." 
 Steve Prefontaine

Januárban igen erősnek éreztem magam (eddigi legjobb forma lehetett ez), az egész 2012 november-decemberét megnyomtuk Árpival, ekkor már tudtuk hogy össze fog jönni a Fontainebleau túra és nagyon akartam teljesíteni. Januárban három régi projektet pipáltam ki:
Hansi ohne Bankerl, 7C
Autó egy szerpentinen, 7B+
Él boy, 7B+
Végül a páratartalom megette az egész bleau túrát, a Beatle Juice 7A+ flash volt talán az egyetlen érdemleges teljesítményem, illetve a Karma első mozdulatának másodikra való megcsinálása. A bleau-i pofonból -tán magamnak sem vallottam be- de sokáig nem bírtam felállni. Érződött sok téren a változás szele, sok mindent kellett eldöntenem magamban, el kellett kezdenem sokkal komolyabban venni az egyetemet mint eddig. Sajnos elég keveset edzettem, több zárthelyimre is 3-4 nap cső tanulásra volt szükség ez az "edzéseim rendszertelenségéhez" vezetett. (Mellesleg ezt tartom az egyetem legnagyobb negatívumának) Áprilisra tudtam összekapni valamennyire magamat. Ekkor másztam meg három projektet, igaz mindegyikben több (2-4) nap volt már.
Noé bárkája, 7C FA
Illuminátor, 7B+ (hajnali kettőkor fejlámpával)
Faterpapszli assis, 7B+ FA
Az első köteles mászós (és sajnos ezévben utolsó) tripet hozta el a Május, Szlovéniában Kotecniken. Egy elég jó csapat verődött itt össze, illetve ez volt Márkkal az első igazán közös köteles túránk. Bár ott nem gondoltam volna hogy beakadhat, de sikerült átlépni a limitet és a legkeményebb on-sight mászásomat csűrtem le a 'Kaca' szektorban.
Kalimero, 7b OS
A siker inspirált és további edzésekre sarkallt. A matek szigorlattal a zsebemben egy hegynyi súllyal lett könnyebb a vállam. Júniusban még a nagy melegek előtt beakadt a régi nagy -már több éve mélyen dédelgetett- álom; a babás szerköveki projekt. Mely valószínűleg a traverz fokozat számolása nélkül is megéri a + jelet, (bár ebben csak később lettem biztos a La coste után.)
Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem, 7C+ FA
Aztán az utolsó vizsgák idején egyszer csak jött a telefon és Márk zaklatott hangja, valami Ceüse-t emlegetett. Pár héttel korábban nem gondoltam volna hogy ez összejöhet, de anyagilag is kaptam támogatást és Márk is megnyugtatott hogy sok 6a-t tudok mászni ami szép. :-) Mindenképp az eddigi legjobb túrám volt, nagyban befolyásolta a sporttal kapcsolatos későbbi gondolataimat és hosszú távú terveimet. Aztán Július hó közepén Nürnbergbe mentem és Dezső barátom belevitt a buliba, a Frankenjurai köveket volt lehetőségem tapogatni jó másfél hónapon át. Sok új ember, sok új szemlélet, folyamatos új ingerek; tán nincs is olyan terület amelyen ne kaptam volna valamilyen lelki fejlődést. Pár nap Arcoval lett a vége a nyárnak, a mámornak.
Lapinerie, 7b
Wounded Knee, 7b /flash/
Saftfeld, 7b+/c
Tyson, 7c
Mindenképpen elkövettem egy nagy hibát, amit ki fogok küszöbölni később. Gyakorlatilag Szeptemberben volt még egy Geri-ben elkövetett napom, de egész évben Júni-Júli-Auguszt időszak volt amikor köteleztem, az összes többit boulderezésre fordítottam. Több ilyen év nem lesz. Jövőre minimum fifti fifti lesz a cél, de nekem hosszabb távon a köteles sportmászás lesz az "elvárás és a célok", melyet néha megfűszerezhet a boulderezés. Az ősz csak úgy elröppent, a legtanulósabb félévem volt ez, Márk és énköztem sajátos verseny alakult ki, én a 100 kreditért hajtottam, ő pedig a 100-adik 8a -vagy nehezebb mászását akarta ezévben behúzni. (ha jól tudom egyikünknek sem sikerült...) Az egyetem ismét sok nélkülözést kívánt, az edzések rendszertelenebbek lettek mint valaha, bár erről nem akartam írni korábban, de először egy váll-sérülést szedtem össze, majd egy ujjsérülést is bezsebeltem így az év végére. Novemberre sikerült kicsit összébb szednem magam és a több sziklázás felerősített.
Meaning of Life, 7C FA
La coste, 7C
Ratrak SD, 7C+
Decemberre az ujjsérülés erősödött és a vizsgaidőszak kezdete is szétszedte az idegrendszeremet. Szinte rohanva estem végre haza Veszprémbe hogy töltődjek egy kicsit. Igazán örültem amikor ezévben másodszor is összejött egy bouldertúra Spitz-re, ahol a vendégszerető Charlie-éknál lakhattunk. Ez lezárta az évet.
Lost in Translation, 7B+
Universal Mother, 7B+
Prometheus, 7A+ flash
Egy teljes év maradt ki a versenyzésben. Nem bánom így terveztem. A magyar boulderek nagy részét mely a 7B - 7C kategóriában van kipipáltam. Sok bouldert próbáltam idén ami már a nehezebbek közé tartozik, de valami mindig hiányzott, nem egy esetben az adott formához képest lehetetlennek tartottam a megmászást. (Testcsel, Fantom, Kávéfőző, Kalahári-traverz, Gyíkvér Sd, Blitzkrieg Bop, Hüvelyk Matyi, Name in progress, Vidám vasárnap, Tündérkert stb.) Summa summarum a 7C+ és 8A fokozat nagy része mely boulderek itthon találhatóak túl nehéznek bizonyulnak nekem, túl sok kigyakorlásra lenne szükség, mely időt nem fogok/tudok jelenleg rááldozni. Ez az egyik oka hogy visszatérek a köteles mászásra, ebben látom most a potenciált, a kevés időt melyet az egyetem mellett szabadon erre tudok fordítani. (Betartottam Soós Tomi ajánlását és kiépítettem a boulder piramis alját, de innentől a továbblépéshez más kell. 172darab fb. 7A vagy nehezebb bouldert másztam meg az elmúlt 4-5 év során, 14 darabot ami 7C vagy 7C+.)
Mindenképpen több versenyzést tervezek, sok szempontól változott meg a versenyzők tábora, ahogy időről-időre követtem az arcokat, sok új erős gyerek van, sokan kikoptak a régiek közül. A verseny utak minősége is változott, legalábbis sokaktól hallottam színvonalbeli fejlődést.
Magamon is tapasztalom a hullámzó motivációt, melyről ősszel Fekete Ákossal beszélgettem. Ő azt az utat választotta, hogy ha keményebb a suli és csak kevés erőbedobással tudja az ember csinálni a mászást akkor inkább nem is csinálja, sérülésveszély és egyéb okok miatt. Tisztelem Ákos döntését, én pont a másik tábor vagyok. Az emberek általában mindig a könnyebb ellenállás irányába folynak, mint az áram. Sokan hagyják abba az egyetemet, sokan hagyják abba a sportot. Egy régi idézetet írok melyben nagyon is hiszek. "A fájdalom úgy edzi a versenyzőt mint tűz a vasat; kiolvaszt belőle minden salakot."
Zárásnak pár fontos sor Borbély Gábortól:


„A versenyzés eredményessége nem a kemény erőkifejtéstől bizonyult függeni, hanem az addig összegyűjtött erő felszínre hozásának képességétől. Vagyis hiába minden ordibálás és erőlködés a versenyen, ha előtte nem volt megfelelő edzésterv felépítve és véghezvíve.”(…). A felismerés és az alkalmazkodás hiánya volt az az ok, amiért nekem 5 évet kellett várni arra, hogy megnyerjek egy egyetemi falmászó versenyt. El kellett fogadnom a tényt, hogy pusztán odaállni a rajtvonalhoz nem elég a győzelemhez. Úgy gondoltam, hogy vagyok annyira jó mászó, hogy saját mászó stílusommal jó helyezést érjek el. Az Universitas kupa többet kívánt tőlem, mint amennyit hittem hogy fog. Versenyen eredményt elérni versenymászással kell, lehet akár 10db 7c+ -om is. (…) Azt gondolhatná az ember, hogy a döntő a verseny legizgalmasabb része, de számomra nem így volt. Ezen a ponton már nem maradt csak egy kérdés: ez mire lesz elég. Már minden más kérdés válaszra talált, már minden döntés megmásíthatatlan.(...) Eddigi mászó karrierem első hullámvölgyébe értem. Mindeddig lassú, de biztos fejlődést éreztem, jöttek egymás után a fokozatok. Most először szembesültem azzal, hogy nem megy egy olyan út, ami már korábban ment. De megértettem, hogy ez az érzés nem feltétlenül az jelenti, hogy rosszul mennek a dolgok, egyszerűen mindenkinek meg kell ismernie azt az érzést, hogy milyen gyengének lenni és meg kell tanulnia kezelni ezt a helyzetet."

Nincsenek megjegyzések: