2014. január 28., kedd

Surprise

 
 Ez nem olyan rossz...Alex-tól, Nürnbergből.
 7A+, Spitz, Ausztria
Rohadtul nem akaródzott az indulás. Egy vékony polár sál, az aláöltözet, a macinadrág, trikó, póló, két pulcsi, az egyik polár. Normális esetben nem indokolt ennyi réteg egy téli futáshoz, de aki volt koleszos az értheti miért van az hogy a fővárosból hazatérve igen erőteljes csapást mérek a hűtőre. Anyukám is tudja ezt fel is készíti a hűtőt, nehogy alulmaradjon a nagy küzdelemben. Sokszor figyelek rá, de néha eluralkodik rajtam a mohóság, ez van én is csak emberből vagyok. Persze már evés közben a mérleggel szemezek - biztos sokat mutat majd, jól megrágva nyelem le a számban lévő falatot és már azon agyalok, hogy mozgom ezt le.Gyorsan elhessegetem a jövőről szóló gondolatokat, szétbontom a számban lévő ízeket, apró nüansznyi darabokra, érzem a bakonyi friss levegőt, érzem a vajat a krumpliban, érzem anyuka szeretetét.
Az utóbbi időben sokkal tiszteletteljesebben nézek az ételre és az étkezésre. Régebben megvigyorogtam a szalvétát a vasárnapi ebéd egy nem kívánatos díszét, sokszor a kés is érintetlenül került vissza a konyhaszekrénybe, villámmal mesteri módon vettem fel az utolsó szem rizst is. Ma már - talán Joci, talán Előd kenyérsütős mániájának a hatása, de - teljesen más szemmel nézek az étkezésre, az egész szertartásra és az elém kerülő gőzölgő kenyérre is. Láthattam mennyi munka van benne.
"Le kell mozognom" - szóval ezért a dupla réteg, ki kell izzadni a vaníliás pudingokat, melyeket leküldtem. Persze ez nem így megy, de megnyugtatom magam hogy mülködik és amúgy is ki nem szarja le amikor én immmádom a vaníliát. Én őszintén nem is értem miért szereti minden nő a csokit?! Egy kicsit több mint 7km-es kört tervezek futni. Havasak és jegesek az utak idehaza Veszprémben, -6°C mutat a hőmérőnk. Gondolkodom vigyek-e telefont, ha elesek és összetöröm magam, nem lenne rossz ha nálam lenne, de inkább ma óvatos leszek. Amúgy is csak zavarna, zenét meg úgysem akarok hallgatni. Futni télen csudajó dolog ha van egy kis hó ami ropoghat a lábad alatt és narancssárgán világítanak az utcai lámpák. Ez az egyik kedvenc téli érzésem, mindent szépnek látok ilyenkor - meg amúgy is :-)
Az első km nagyon nehezemre esik, figyelnem kell, hogy megszokjam a talaj és köztem lévő megváltozott súrlódást. Van egy problémám: ha sokat futok a csonthártya begyullad és a sípcsontomban sajgó fájdalom jelentkezik. Megint előjött ez a testemnek nem kívánt albérlője. Minden lépésnél mintha egy lapáttal sóznának a lábamba. Végigküzdöm, lihegve nézem az órát: Rekord.
Egy forró kád tengerisós fürdő vetett véget az ötödik félévemnek az egyetemen, ennek az őszi félévnek mely annyi meglepetést tartogatott, talán nem csak sikereket - be kell látnom.
Ilyenkor van két hetem a regisztrációs időszakban, amikor szinte semmit nem kell csinálnom, csak élvezni a Lét elviselhetetlen könnyűségét. Kicsit olyan mint a nyári szünet eleje. Először pihen az ember sokat, bármit csinál csak ne tanulásról legyen szó. Eltervezi a következő időszakot, felkészül, alapoz. Úgy éreztem ez a fürdő testemet, lelkemet mosta le, s az a kevés keserűség melyet egy elvarratlan szál okozott - most ott úszik valahol a csatornák mélyén. Készen álltam a továbblépésre, ez egyértelműen mászást jelent!
Strommer Somát remélem senkinek nem kell bemutatnom. Róla azt lehet tudni hogy nem nyit ki a keze, 1999-ben született (!) tavaly két 8a+ mászott és két 7C bouldert, eléggé respektálom ezt a 14 éves fiútól, írtam egy közös boulderezés kapcsán. Nyitott volt a dologra, fél 3 kor találkoztunk a Betekints völgyben a boulderfalnál. Emlékeimben egy 120cm magas srác élt, aki folyton plafonon volt és csak a hátát láttam, ehelyett most egy legény fogadott. Teljesen más hang, csak az ujjak nem nyitnak ki, minden más megváltozott. :-) Negatívban van a hőmérséklet, lassan tudok bemelegedni. 3-4 próbából sikerül megmásznom a Surprise nevű 7B bouldert, Soma a Fekete Jánost küldi nagyon motiváltan. Eközben kitalálunk egy új vonalvezetésű bouldert.
 Egy jó melegítés sose rossz.
 Black Mamba 7B+
(7 mozdulat kunszt)-ott mit kapsz fater....ortopéd teszi vissza a szemedet a helyére?
Most kicsit érthetetlen is számomra, hogy ezt a teljesen egyértelmű vonalat hogyhogy soha nem próbáltam. Lassan de biztosan állnak össze a mozdulatok, a legujjtöröbb fogáskészleten. Apró csipik, egy és két ujjas lyukak, apró peremek. A lépés végig jó, csak ez tart benn a falban. Soma az összerakás után elég gyorsan le is méri a First Ascent-et, gondolkodunk és végül egy 7B+ látunk/lát rá reálisnak. Nagyon fájdalmas, de eszméletelnül élvezetes mászás. Nagyon fölszívom magam, de nem tudok egy nehéz mozdulatot átvezetni, sebaj legközelebb.
Soma levezetésnek a legvégén leflasheli a Chris Shanta állóját, 7A-ért, egyébként ez az első ismétlése is a 2009-es boulderemnek. Riszpekt. Teljesen bezsongva motiváltan hagyom el a falat, végre egy igazán hidegben lévő kemény csapatás, ezt hívom tettnek melyből mostan több is fog következni.
 
Uhh Páti!

Nincsenek megjegyzések: