2014. február 9., vasárnap

Mint disznó a jégen, avagy az első félmaraton

Szerda délelőtt kimentünk Ezüst-hegyre. Nem akartam mászni, mert most vastagon ütöm az edzést (szánalmasnak érzem magam amikor ezt leírom, edzést cserélni sziklára?!pedig DE!) és az edzésprogram szerdára mondta nekem a pihit, meg amúgy is legyaktam a bőrömet. Amikr előző nap Benke Bazsi átjött fingerezni sikerült meggyőznöm, hogy kijöjjön így reggel korán ultramotiváltan vesszük fel a Toyóba. A körülmények a legideálisabbak amit valaha itt láttam. (kicsit már bánom hogy Balázs mászik a cipőmben és nem én) 2 fok, napsütés, szélmentes idő. Árpi megmássza a Kacsaminátor 7B-t, Balázs az Élboly-hoz kerül közelebb mint eddig szerintem bárki. Nem is értem mért nem lett megmászva fateeer? :-) Chill, napsütés, kirándulás járt ki nekem. Feltérképeztem a kőfejtő feletti terepet, mindig csodálatos az erdőben sétálgatás, bármilyen évszakot is írunk.
 Árpi épp javítgatja az exceles edzésnaplót, melyet most már lassan vagy 10en vezetünk rendszeresen. Az elhivatott csapat zártkörű, információk kifelé nem terjengnek.
 kirándulás
 Árpi a Kacsaminátor top-jánál
megfáradva, rosszulétéknél
Januárban magamhoz képest sokat futottam, (72km) meg akartam nézni mire elég ez egy félmaratonon, terepen. Fecó szólt hogy ő indul, mindenképpen csatlakozni akartam. Margita -Terep-Téli-Félmaraton. Ezek a vezényszavak. 400 méter felfelé futás először nem tűnik olyan keménynek, de a valóságban ez azért megvan mérve. Gödöllő történetünk helyszíne, tipikus Általános Iskola Magyarországon, a szánalmas szó jut eszembe. Az emeleten a fiú WC háromból kettőn nincs ajtó, némelyiken ülőke. Nem tudom elhinni hogy a magyar tanárokat nem zavarja az hogy a diákok akiket tanítanak nem képesek tisztességesen könnyíteni magukon. De persze ha valaki tisztességesen mellészarik guggolás közben az erőlködéstől, akkor persze igazgatói... így megy ez. Nah mindegy, elfogott a honvágy érzése. Fél óra csúszás. Sok mászóversenyt láttam már, de az itt lévő szervezetlenség a regisztráció alatt minden képzeletemet felülmúlta. Egy óra sorban állás, mindenki toporog mint a szaró galambok, nyugtalankodások. Figyelem az embereket, ez tűnik jó mókának. Azt veszem észre, szinte már csak én vagyok bakancsban és farmerban, mindenki más dresszbe öltözött. A Kalenji ellepte Magyarországot. Mindenkin ugyanaz az aláöltözet és felső. Már már kezdem rosszul érezni magam, hogy a LIMITED feliratú fekete, lyukas mackó alsómban állok rajtvonalhoz, egy FREE feliratú pulcsiban. 10 órakor eldördül a rajtpisztoly (szó szerint) és mi Fecóval az első sorból nekiállunk a (fél)maratoni távnak. Szívesen nyomnám az elején, de Fecóval maradok, tudom ha ő úgy látja jó ez a tempó, akkor tényleg jó ez a tempó. Nem is kellett soká várni, az első csekkpont után 6km környékén már le is maradtam tőle. Egyértelműen látszott hogy leginkább 10-12km szoktam futni, a 14. km-nél lévő csekkpont szinte soha nem akart eljönni. Itt lett bennem egy törés, amire nem voltam felkészülve. Bízom benne, hogy az akaratom fejlődni fog az évek során, mert ha a mászásban is ezt a szintet produkálom mint amit ezen a szombaton, ... aggasztó volt kicsit. 
A 16190m-nél lévő frissítő pontot 1óra 33perc környékén értem el, itt vált világossá számomra hogy nem tudom hozni azt amit elvártam volna magamtól, itt már éreztem; nem fogom tudni 2 óra alá befutni a távot. Ez a kb. három Gellért-hegyre való felfutás rendesen megfogja a népet. Miért is nem lett jó az időm, vagyis magyarul: mivel magyarázom a bizonyítványt?
A szokásos sík talpú adidasomban indultam el, ami már az öltözőben is szarul mutatott a sok rapcsos talpú terep futócipő között. Bizony nincs mese, ide más kell. Az első erdei részen kiderült hogy ez nem leányálom lesz. Tócsák, latyak, iszap, néhol hó vagy homok. Ez alkotta a terepet. Nagyon sajnáltam hogy két dombnál is bele kellett sétálnom, nagyon végig akartam futni, de csúszós és lejárt volt már a talaj. 1óra 50 körülire tenném most síkon a félmaraton tudásom, bár azt hiszem neki kell hogy menjek nemsokára... mert most kudarcként élem meg kissé a mai versenyt. Bár mit is várhattam volna a lyukas mackógatyától??? :-) 1óra 42 perccel nyerték meg egyébként, Fecó az ötödik lett (!) 1óra 52 perccel. Felitatom könnyeim: vissza a boardra!

4 megjegyzés:

Tomcsi írta...

Ne bánkódj Bálint! Mi azért még szívesen edzünk veled :D

Flafi írta...

Gratula!

Névtelen írta...

Ha újra Pesten leszek, majd eljössz Robival meg velem egy párszor futni hosszabbat, aztán futsz egy 1:45-ös félmaratont valamikor :)

Üdv.: Kolumbán

Izer Bálint írta...

:)