2014. február 2., vasárnap

Teljes műszak

Boda Ágnes keze munkája

Az elmúlt napok néhány eseményéről, dióhéjban.
Egy hirtelen felindulásból - nem is olyan hirtelen, egy vágy ébresztette föl - kibújt a szellem a palackból és bármennyire is voltak elfoglaltságok és nehézségek, meg kellett hogy csináljuk a második Batyus Bált. Az első szerintem eléggé ígéretesre sikerült, csak túl kicsi volt a hely, most más platz után kellett nézni. A Batyus Bál lényege, hogy a vendégek süteménnyel érkeznek a rendezvényre, ezeket feljegyezzük és a végén mindenki szavazhat valakijére. Az első három helyezett kap díjazást, mindig sül egy két különdíjas is. Jók ezek a rendezvények, közelebb húzzák egymáshoz ennek a bennfentes társaságnak a tagjait; mely néha ugyan szét akar bomlani (örökös entrópia törvénye), de mégis összefogja a mászás ÉS a süti. :-) Nekem az eddig legjobban sikerült mászós buli lett, nagyon megszerettem ezt a társaságot. Külön Köszönet a házigazdáknak; Boda Ági, Gaál Mara, Joci!
 
 
 Tamáska bele van jőve
 Joci - Don Bakáts
 bleau-i tervek Zoli és Gabi
 Manó már rottyon van - kólától?
Banános-mákos-túró gránátalmás sütemény nyert végül. /Tomcsi&Szabina
A másnap igen érdekesen telt, úgy döntöttem elmegyek megnézni a Spider döntőjét. (Vagy Edelrid bajnokság-vagy hogy?) Szóval úgy éreztem nem létezik az hogy barátom Márk döntőben van, mi pedig nem megyünk ordítani. Az eddigi legjobb rendezésű fedett téren zajló versenyt láttam. (Igen, hízhat a májad Táborosi..!) Fények, szpíker, minőségi utak, kemény döntősök.
(Az itt látható képek a Spider honlapról származnak.)
 Szakállba- Webb-be Csanádi Bence, az elmúlt évek legdinamikusabban fejlődő mászója
 Payer Kornél nagyon jó kép - én a "Nesze semmi fogd meg jól" címet adnám neki.
Zengő Márk
 Erről a képről a boulderezés szó jut eszembe. Azt hiszem ez ízig vérig az.
 Kucsera Lenke - egyedüli női döntős. Gratu!
 Nálam az első.
(Végre egy magyar verseny, ahol nem zsámoly és étkező asztal a dobogó. Nem kell kötekedni hogy kinek van pénz, meg kinek nincs, ebben az életben azt hiszem ezt (is) hívják színvonalnak.)
A versenyt végül Komjáti Zotyó nyerte meg, elég magas fölénnyel. Az este további részében Kovács Tomival való beszélgetés igen elgondolkodtatott. Lassan úgy érzem hogy én két iskolába is járok most, napközben a Blahán fősuli, éjszaka Márknál folytatódik fakultatívan az "élet iskolája".
Néha figyelgetem magam, milyen benyomások érnek, hogy reagálok a váratlan helyzetekre. Néha számomra a legviccesebb visszaolvasni régebbi 3-4 éves bejegyzéseket. Megölelném azt a srácot aki 7 évvel ezelőtt elkezdte írni a mászásait, ma is sokat tanulok tőle. A kamasz kor nagyon érdekes dolog. Régebben úgy éreztem semmit nem tudok elfelejteni. Az összes utam mozdulatsorát le tudtam volna rajzolni, mint ahogy tele is van pár margó a történelemkönyvemben. Ma ha visszagondolok hogy az elmúlt egy hónapban mikor mit és hol másztam, azért nem olyan egyszerű felidézni a dolgokat. Nem öregedés ez, csak változás. S míg a fej felejt, a leírt sorok megmaradnak. Kíváncsiság tölt el, hol lesz ez a blog dolog 15-20 év múlva? Milyen nyelven és milyen mászások? Képbe jön a hegy és a jég? - nem tudhatom. Gáboron is sok változást veszek észre, most nem csak az őszfoltra gondolok... :-)

Teljes műszak

"Ez az élet, nem a három műszak."  Sokszor mondogatom ezt, de azért nem koptatom el, megvan a maga helye és ideje. Leghelyesebb eddig talán tavaly nyáron lehetett, amikor pár Ceüseben mászott nap után lementünk pihenés képpen megnézni a Tour de France időmérő futamát, Nice-ba. Vajóczki Gábor, Joci, Márk és én - volt a csapat. Végig kameráztuk és állatkodtuk a leutat, Joci keverte a zenéket hatalmas parti volt a kocsiban. Nice-ban megállítottuk a forgalmat, barátkoztunk a helyiekkel, természetesen engedtünk a freedom-nak és iszogattunk is a tűző napon. Fáradtan a napszúrástól küzdve mentünk le a strandra, apró kavics, pálmák és gyönyörű kék tenger hűvös vize. Beúsztam jó messzire, emlékszem akkor sokat kiabáltam ezt a mondatot, felfeküdtem a hullámokra és néztem a világoskék eget. Azt hiszem nem tudok elképzelni ennél szebb napot, annyira szabad soha életemben nem voltam mint azon a napon. Nem foglalkoztatott hogy mi történt velem eddig, és azt se tudtam hogy mi fog történni az előttem lévő két hónapban. Egy olyan ponton voltam, ahol nem volt más: csak a J E L E N. 

- - - - -

Sziklázni akartam nagyon, -bár éreztem sok hiányosságot most a mászásomban- egy Ezüst-hegy mindig jó móka tud lenni, tud adni nagy pofonokat és nagy meglepetéseket is a hely. Technika csövön, akár Kocsis Ricsinek is nevezhetnénk ezt az elhagyatott kőbányát. Először úgy tűnt többen is leszünk, de aztán Bobi valami ilyesmit mondott hogy szerinte nem jó most az idő a boulderezéshez(?). Értetlenkedve hallgattuk ezt Gáborral az Ezüst Nyír traverznél, amikor -1 fok volt és sütött minket a nap, mindenesetre sajnáltam hogy nem jönnek ki. De hát akkor üssük. Amúgy is vagy két órája úton vagyunk BKV-val, Ürömről nem kevés séta míg felér az ember a bányába, ki kell használni a kimelegedést. Motiváció tetőfokon, ordítás, vonyítás.
 Gábor most először mászta meg az Ezüst Nyír traverzt (6C), én is lenyomtam melegítés képpen. Most azon gondolkodok viszek ki egy kis széket, 3-4 Staropramen sört, lecsücsülök és elkezdek nagyon sokat gondolkodni. Mert egykezes végigmászáshoz biztosan több kell mint csapatni, csapatni bután ordítozva. Vannak boulderek és pillanatok ahol ez kell, de ez nem az. Próbáltam, megértettem. Nem is hiába Patkányé az FA, ő ezen a téren többet tud mint mások.

 
 big girl you are beautiful
Áron melegít
Átmegyünk Áronhoz a Kalahári falhoz nagyban folyik a melegítés. Áron "Az utolsó mohikán"-t akarja megmászni, Patkány mászta elsőként. A név jópofa és valóban talán az utolsó kemény boulder (nem kunszt!) a Kalahári falon.
Gáborral a Kacsaminátor-t akarjuk lecsűrni. Ez a boulder már harmadik napja tesz próbára, sajnos most nem jutottam közelebb. Azt hiszem ezt nem a technika, inkább az Ujjerő végtelenített bérlet fogja megoldani. Egyesek ezt Budapesten a csajozós bérletnek hívják, én most az Ujjerőm visszatértét kívánom megváltani. (könyörgöm most már inkább) A fáradtság és változatosság nevében átköltözünk a Szedermotor alá. Hamar kiderül hogy valamiért jobban megy mint az elmúlt években sok bétát kipróbáltam mire letisztult mit is fogok csinálni. Gábornak is teljesen stabil a segítőre nyúlásig, majd meglátjuk mi jön ezután. Ezen a napon Áron megmászta Az utolsó mohikánt, mi pedig motiváltan várjuk a következő Árpádhídtól való kiBKV-zást.
 Maya one of the schönest labrador, I ever gesehen habe!
 
 Stay Motivated!
Ez jóóó lesz!
 a jó béta kompozícióról beszélek - azt hiszem
 Béta 1, Elég Bétöl, meg cigány is, úgyhogy ma már nem alkalmazzuk
 Béta 2, Közép és Keleteurópi képlet alapján: Standard bét lábeljövés nélkül!
Béta 3, Felugrasz verzió, cigájner: nem alkalmazzuk!
Gáborral este testvére házába voltunk hivatalosak vendégségbe. Pörög az idő és az élet, most látom csak hogy tényleg milyen gyorsan. Fáradtan, álmosan az éjszakai buszon gondolkodunk... teljes műszak volt ez, nem más.
Budapest fényei este


Soma videója az Ausztriai Merkensteini boulderezésükről, csak ajánlani tudom!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A hóba lebaszott matracaimért jár az ortó pont! Falanként egy-egy.

Névtelen írta...

"Egyesek ezt Budapesten a csajozós bérletnek hívják, én most az Ujjerőm visszatértét kívánom megváltani."

Kellemest a hasznossal. Tudod ezt te párhuzamosban is tolni :)

Üdv.: Kolumbán