2014. március 18., kedd

Kokárdás Misja Pec!

Bodó Máté hívta fel a figyelmem a szervezés elején, Bálint csinálj neki egy eseményt!. Valóban úgy tűnt a "hosszúhétvége" mágnesként vonzza a mászókat. Fortuna átka, hogy idén március idusa nem hétköznapra esett, hanem szombatra, ennek ellenére mintha erről nem tudtak volna az emberek, vagy 25 magyar mászó gyűlt össze a tengerparthoz közeli Szlovén sportmászó helyen: Misja Pec-en. Ódákat lehetne zengeni erről a tripről, mégis inkább csak pár részletet emelnék most ki időhiány miatt.
Szóval nálam ott kezdődött az év, hogy a vizsgaidőszakban megtartottam az éves teljes pihenőmet; egy hónapig nem fogtam sziklát, és egy darab húzódzkodást sem csináltam. Szánalmasan lement rólam minden izom, ujjaim elszoktak a terheléstől. Aztán Február elején megvettem az egy hónapos bérletet az Ujjerő terembe és gyakorlatilag majdnem minden délutánomat itt töltöttem.
Finoman kezdtem a visszaszoktatást, ennek ellenére is sikerült egy ujjsérülést összeszednem. (Itt közeli kapcsolatba kerültem újra a Fekete Nadálytő és Árnika kenőcsökkel, hű társak lettünk éjszakákon át.) A sérülés szépen elmúlt, én pedig egyre erősebbnek éreztem magam, pár sziklázás hozott némi motivációt, illetve két köteles mászás a Bigwall teremben, Budapesten.
Nagyon kíváncsi voltam mennyit ért a másfél hónap alatti konditermezések, fingerboardozások, illetve 30 mászó edzés. Minden kérdésemre Misja Pec-től vártam választ.
Izer-szelet, citromhélyas amerikai palacsintacipó átmenet Elődtől
Képen: Urbanics Áron Samsara 8a flash megmászás.
ebédlő az ajándék borokkal
pecó
Zotyó figyel de mit is?
Jah igen, Lenke Samsara 8a próbája
A szervezés nem volt egyszerű, de a mi kocsink is összeállt: Nagy Szilvi, Urbanics Áron, Bagdy Pepe, Fidy Marci és én. Nagyon kíváncsi voltam, mondván ez lesz Áronékkal az első közös trippem. Pénteken számos motivált arc üdvözölt a 30-40 méteres falak alatt: Komjáti Zoli, Simon Bence, Kulcsár és Horvát Gábor, Gyenes Balázs, Vera, Bobi, Kucsera Lenke, Kovács Tomi, Barabás Gábor. Hétvégére érkeztek le Tamáskáék is egy autóval, illetve Münchenből megjelent Fülöp Isti és Beke Barnabás. A teljesség igénye nélkül is látható a nevekből, mi őrült csapat ez... :-)
 amerikai tape-éknél
 Pehelykabátos motiváltak
 Hugo kb. 24 méteres standjából lóg le a kötél, a fal dőlését jól szemléltetve
 Missing link 8b+, Farkas Tamáska
 try
 Áron és a srácok sétálnak az álompatkó felé
 felséta
 Indián nyár
Kovács Tomi megfáradva a Gijotina 8a után.
A maxerőm rendesen a helyén volt az utóbbi hetekben, így mindenképpen fő célként a Strta scra 8a+ szerettem volna próbálni, megmászni. Pénteken egy 6c+ mászással kezdtem be, mely során igazán éreztem hogy tart a kéz és jó az elme. Nem is szarakodtam sokat, megvártam míg Barabás Gabi beszereli az Oktoberfest 8a projektjét, majd rá is mentem a magyarok által csak sztrapacskának emlegetett vadra. A pénteki nap nagyon meleg volt, semmi felhő az égen, teljes szélcsend, fullasztó, andalító meleg. Kicsit zavart hogy vizes az egyik cseppkő alja, de ezzel nem foglalkoztam. A kunszthoz érve láttam, hogy túl meleg van a bicepszes bétához, mintha kifolynék a falból ahhoz (és az én erőmhöz) most a technikásabb verzió kell. (technikásabb nekem?!)
Szóval Tamáska "fej fölé sarkazós" bétájára mentem rá. Itt kaptam meg a túra első pofonját. A solution cipőm sarka egyáltalán nem akart ottmaradni, nem is értettem hiszen a getva Loki márkájú cipőben 3 évvel ezelőtt megcsináltam ezt a mozdulatot. Most és itt adtam igazat Árpi féléve menő szószátyárkodásának, miszerint a La Sportiva ezen modelljének sarka - valóban nem mindenhová jó. Eddig sehol sem találtam számomra sarkazhatatlan fogást vagy lépést, ehhez Misjáig kellett jönnöm...vicces. Persze a sikertelenséget balgaság lenne csak a cipőre fogni, ez most nem ment, slussz passz.
Átmozogtam az út hátralévő részét, s bár itt volt már amit könnyebbre emlékeztem, de nagyjából ment tisztán. Télen vagy majd egyszer úgyis leveretem ezt a kis piszkot! :-)
 Barni és a Hobit 7c
 Fülöp Isti üti, Barni fog
 végjáték
El kellett döntenem mi legyen a túrával. Három lehetőséget láttam magam előtt. 
  • rámenni minél több 7a - 7a+ OS kísérletre
  • rámenni, hogy ha köztesről köztesre is, de minél több 8a fokozatú út átmozgása a hétvégén
  • találni valamit ami a határom, projektelni, megszikkadni, befejezni
 Miután a "Gorenjski snops" 7a OS kunsztjában kiestem, a standban agyaltam azon mi legyen. Nem éreztem annyira az os erőt, ez általában nekem már jóval a szezon vége felé szokott megjönni, nyáron. Agyaltam a szituáción és végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom a Bán Tomi által ajánlott Hugo-t. Hugo egy kb 24 méter hosszú út, Tomcsi szerint egy peremes három mozdulatos kunsztot nyújt a kihívónak, ami magasaknak könnyű. Törppapa így ír róla: "Változatos út, sok no hand rest lehetőséggel. Ha a kis plafonból kiálltál, és megvan az akasztófogás, megvan az út is." 
Én nem így látom. Leírom az én szememben hogy él az út, a fogásoknak adott beceneveket is használva. 
Szóval felmész a második köztesig, ott egy no-hand fogad igazából innen indul az út. A nagy alsósok után egy "gumó" fogásból akasztod a harmadikat, ez az akasztás már koránt sem kellemes, mégha az utána lévő két három nagy fogás meg is nyugtat. Felérsz a korábban említett kisplafonhoz, ahol mintha a szikla "segge" lenne - benyúlsz a lyukba, szép nagy zseb, akasztod az ötödiket, ziázol egy utolsót. Innentől számomra nem létezik - a mások által három mozdulatos kunsztnak nevezett rész, inkább úgy fogalmazok, hogy 15 mozdulaton keresztül elkezdődik a veretés felfelé. Nincs megállás, nincs pihenés közben kettőt akasztasz, az egyiket a csípőd alá visszaakasztva. (Mások biztos mosolyognak itt, én még sosem csináltam ilyet.) Amint a "téglából" megtörtént az akasztás, a kétujjas lyuk és a keresztbenyúlás csuk utánna jön a java. A "sárkány" alakú cseppkő reibungos teteje, a kövi plafonban az alsós-oldalsós fogások, majd "életed kancsója" vár. S bár feljebb már tényleg van no-hand lehetőség én azt mondom innen még egy jó 6c körüli 8 métert kell mászni a standig. A fenti kunszt egy kb másfél méter hosszú cseppkő, melyet összeszorítva lehet csak feljutni, elvileg itt még simán ki lehet esni, ha fáradt az ember és nem tudott eleget pihenni. Ettől a résztől nagyon féltem. A vége igazi élmény, hatalmas cseppkövek jobbra-balra szinte no handből a standakasztás. 
Esti koccintás, lazulások, az Ujjerős naptár hátulja.
Simon Bence segített végig a bétákkal, teljesen más egy cseppköves út mászása, mint mondjuk bármi a Geriben. :) Lehet csak a tapasztalatlanság okozza, hogy melyik cseppkő honnan jó, honnan nem, egy lépéssel teljesen lekönnyül, egy másikkal meg lehetetlen lesz. A szállás adónk igen jó fej szlovén bácsika volt, nem kevés mennyiséget ajánlott figyelmünkbe kóstoló gyanánt a borából. Az esték igen jó hangulatban teltek a másik Zazidi szálláson Dusannál, ahol 20 fős magyar csapat tivornyázott, nem bocsátkozom részletekbe, de a reggelek nehezen indultak, a Bialetti kávéfőző ellenére is...
A második napunk már hidegebb volt egy fokkal mint az előző, a pihenőkben most napozás helyett pehelykabátoké volt a főszerep. Kovács Tomi megmászta a Gijotina 8a-t, Áron egyébként pedig Flash küldte a Samsara 8a-t, Tamáska a Missing link 8b+ egyszóval jöttek az eredmények. 
Első éles próbám a Hugo-n gyalázatosra sikerült, rámarkoltam a kunsztban a második akasztásra. Nem volt sajnos tiszta még hogy mi lesz itt, ekkor raktam össze teljességében a megoldásomat. Harmadik próbára már ugyan megakadt a köztes, de a sárkány fogás fejéről leestem. Káromkodtam és mérges voltam magamra, bár igazán boldog is. Rég éreztem olyat hogy nem félek sem a köztesek távolságától, csak döngölöm magam alá a métereket. Pokolian jó érzés volt ez, a kötélben lógva éreztem hogy feláll a szőr a kezemen. Euforikus! 
Nap végén jött képbe számomra Beke Barni aki szintén átmozogta az utat. A fenti cseppköves részre nagyon jó bétát talált ki, amivel a hiba esélye is a felére csökkent. 
A szombat esti buli elég erősre sikerült, kicsit féltem hogy a másnap rovására fog menni, így éjfél után nem sokkal amikor már a Márc 15. alkalmából Pepe tűzijátékát is felrobbantottuk a talajon, én nyugovóra tértem. 
Reggel a szokásosnál is lassabban indult, izomlázat éreztem az alkaromban, kicsit szétszórtabbnak is éreztem magam mint máskor. Bűntudatom volt hogy rácápáztam este Isti joghurtjaira, így átszaladtam reggel egy csomag Túró rudival, szegény Barni úgysem gyakran lát ilyesmit Münchenben... :-) Reggelinél Gyenes Úrral való beszélgetés elindította a gondolataim, amit csak tetézett Tomi. Én úgy működök, ha már a gondolataim beindulnak, akkor minden más is. A sokadik kávé után, lefőztem a magamét is, és lassan hátrahagytuk az apartmant. Fent a szikláknál nem éreztem semennyire sem az erőt, lesétáltam és futottam egy jó nagyot egy másik faluig, aztán vissza. A falaknál aludtam egyet, és valamikor délután 2 körül éreztem, hogy el kell kezdenem. A melegítő úton még mindig csak a tegnap este nyomait véltem felfedezni, ennyit még nem ültem 6c -ben szerintem jó sok év óta. :-) A 9A nevű út standjában, (melyet egyébként 2010ban OS másztam) lecsücsültem kicsit gondolkodni, rendszerezni, hogy mit is akarok ezután csinálni. 
 
Lent újabb pihenés következett, majd egy kis Csernus Imre olvasás...
Volt egy pont valamikor 4 óra körül, amikor éreztem hogy Ez most AZ! A Csí itt van, teljesen körüljár, átérzem mindenhol, bár még kissé bizonytalan vagyok. Elkezdem újra bemelegíteni magam, az általános iskolás csípőkörzésekkel kezdve mindenemet átmozgatom. Barabás Gábort kérem meg a biztosításra, igen megnyugtató a hangja és a társasága is mászás előtt, meg amúgy is. A második akasztásnál lenézek Tamáskára, akinek bólogató feje és mosolygó arca Sri Chinmoy -ét idézte, távolba révedő magabiztos tekintettel. 
 Az imént még bennem lévő bizonytalanság azonnal szertefoszlott, leszóltam Tomikának hogy Ez most jó lesz! Megmászom és végig élvezni fogom! Erre ő -Igen ez így lesz!
Nem is kellett több, gyorsan ziáztam egy utolsót és elindultam, jöjjön hát aminek jönnie kell. Végig csináltam a 15 mozdulatot, teljesen határon az utolsók nagy részét, szerencsém is volt talán, lent a többiek is értetlenkedtek hogy maradtam fenn a falon. Végül a kigyakorolt bétát nem tudtam megcsinálni, de jól improvizáltam és bal kézzel megmarkoltam a pihenő fogásokat. Ziháltam, mosolyogtam: Egek, már itt is vagyok?! A no handben megnyugtatott Barni kiabálása és innen összeszedetten másztam fel a standba, ahol bár eleinte csendesen akartam standot akasztani végül kirobbant belőlem az öröm és szétkiabáltam a szektort. Vittem magammal egy kis Snickerst, a standakasztás előtt flegmába, mohóba betömöm. Egy cseppkő öleli körbe felső testemet, visszhangzik ahogy csámcsogom. Nevetek és elérzékenyülök. 
Nehézsége: 7c/7c+ vagy csak könnyű 7c+ fogalmam sincs. Számomra nehéz mászás volt az ismeretlen stílus miatt és az út hossza miatt is egyben. Talán a leginspirálóbb megmászás az eddigi sportmászásomban, talán az egyik leghatárabbon megmászott utam is egyben. Negyedikre, a túra utolsó napján. Én magamban hiszek, de ha vannak Égiek - akkor most tényleg kegyesek lehettek hozzám. Mindenesetre jó előjele ez az idei szezonnak...
 Pepe egy 7a standjában
 Háttérben az óriáshíd-autópálya
 Naplemente utolsó fénye aranyozza be a falat...az utolsó mászások után, a csapatok egy közös hamburgerezésre jönnek össze egy közeli bárban, melynek neve a hétvége újabb mosolyát csalta arcomra.
 Viki :-)
 Tamáska megkapja az áhított expresszót.
 Kulacsék becápáznak Tomi tortájába...
Áron, én, Kriszti, a háttérben Bobi tükröződik
Elkezdek most a tavaszi félévvel foglalkozni, kicsit háttérbe szorítva a mászást - méltó befejezése ez az év első negyedének. Árriverádercsi!

Nincsenek megjegyzések: