2014. március 17., hétfő

MEFOB Győrött

 Győri verseny Izer szemszögből:
 "knocking on heavens door"
Meg sem fordult a fejemben hogy kocsival menjünk, bár sokan mentek Budapestről Győrbe. Évek óta hozzátartozik a Keleti pályaudvarra való rohanás az Egyetemi falmászó versenyekhez. 5-kor kelés, a pályaudvaron Barkó Csabit vélem felfedezni, meg pár Ujjerős mászót.
A 6:05-kor induló IC minden ámulatomat felülmúlta. Digitális, térképes kijelző, én azt hittem a mennyországba vihetnek az ilyen szintű járművek, pedig ez a vonat csak Zürichbe tartott.
Ez a versenysorozat a falmászás népszerűsítését tartja első körben fontosnak, terjeszteni a sportágat a fiatal eltunyult egyetemisták körében. Ez a legcsóróbb korosztály mit ne mondjak, ha csak a barátomat nézem Robi 1265Ft-tal a pénztárcájában indult reggel útnak, a vonatjegy 1260Ftba került. Ezen a versenysorozaton (MEFOB) egyébként nincs semmi nevezési díj, ellenben kapsz végtelen sok zsíros kenyeret, süteményt, zöldséget, kávét, jó társaságot és hát nem egy embernek hozta már össze az élet itt a szerelmet. Szóval összegezve mindenképpen részt akartam venni rajta!
A győri sportcsarnok ad otthont a több mint ötven versenyzőnek. Verseny neme: Nehézségi Egyetemi Bajnokság. Fecóéknak (Roger, Domi és még sokan!) nem kevés munkájuk volt benne, hogy szponzorokat keressenek, a versenyt hirdető plakát meg is telt logókkal, mint egy szép karácsonyfa díszekkel télen az Őzike utcában. 3 selejtezőút várt ránk, majd döntő a felkészültebbeknek. 
regisztrációhoz gyülekezés
 bevérzéséknél - fekete buszsofőrkörömmel
 Selejtező 1.
 egy kis kémény technika
hopp egy kecses mozdulat
 Máté a plafonban, közel a top
Ki a fényre!
 Az első selejtező utat Fecó építette, - s bár a telefon kontaktunk során hiába szabadkozott hogy nem lesznek nehezek az utak mert le van betegedve - egy szavát sem hittem. :-) Bár szinte mindenki top-ot mászott az első úton, azért kellett benne mit megfizetni, kémény, technika, számomra is nagy nyúlás. Verejtékező homlokkal akasztottam be az utolsó köztesbe a kötelet és szerintem nem a reflektor okozta.
A második út már az áthajlásban ment, végig a plafonon. Nagyon lazán, stabilan másztam az áthajlást, nem éreztem hogy ki tudnék belőle esni, erre mire felérek a tetejére egyszer csak észreveszem hogy az alkaromékkal valami baj van. Minden kinyit. Hiába a nagy kancsó, már nem tudom lepihenni, ez az a fajta savasodás ami jobb már nem lesz; csak rosszabb. Itt Máté tovább mászott mint én. 
A harmadik út tetszett nekem a legjobban, kétujjasok, reibungok, technika. A plafonig ment stabilan és ott is ment egy darabig, azt hiszem itt én másztam le Mátét. Itt a harmadik mászásra éreztem azt, hogy végre bemelegedett mindenem rendesen, mehet csövön a határon mászás. A döntő már biztos volt, kimentünk héderezni az udvarra, verőfényes napsütés, friss levegő, kávé, banán, sunshine.

A döntő nem várt izgalmakat hozott,  teljesen berekedtünk egymás biztatása közbeni ordításoktól. Bordásfalkörök, ugrálás, próbálom felpörgetni magam. Még egy Burn-t is betolok pedig sosem szoktam energiaitalokhoz nyúlni, ha egyszer már megáldottak minket a koffeinnel. A döntőben izoláció van, ez azt jelenti hogy egymás mászásait nem láthatjuk. Számomra ez nagyon durván stresszes, hallani ahogy a tömeg ordít és tapsol a versenyzőnek, mi pedig bent toporgunk a függöny mögött mint a szaró galambok, várva hogy majd pórázon kivisznek minket a pódiumra. Igen ambivalens érzés, mert megtisztelő is egyben. A döntőút elejét nem teljesen láttam át és ez frusztrált az egész bemelegítés alatt. Két bétát láttam, nem tudtam melyik lesz a jó, improvizáláson múlik minden, ráadásul annyira boulderes volt, gyakorlatilag nem kellett patális baromságot csinálni hogy az ember bármelyik mozdulatból ki tudjon esni. Azt hiszem Fecó és Domi keze munkáját dicsérte, jól szórta is a versenyző csapatot.  Teljesen jobb oldalt kellett beszállni és 20 mozdulaton keresztül traverzálni balra, majd felveretni az áthajláson és a plafon a legvégére... - a hab a tortán.
 nyújtás
 nem érzem otthonosan magam...
 Molnár Gergő, kategóriájának bajnoka
 Norci büntet keményen
Fecó és a kis hercegnő
Számomra érthetetlen hülyeség miatt estem ki az első akasztásnál (a travi után), ez most a második helyre volt elég. Norci őrület keményet büntetett, a plafon közepénél esett bele, a komplett férfi top és nyílt kategóriát bedöngölve a parkettába. :) Mosoly, öklösök, vállveregetés. Barkó Csabi ütötte a szokásosat, a sarki fűszeres Vig Zoli, meg a leánykollégiumok örökös posztertémája Gergő - nem hiányozhatnak egy ilyen versenyről. Egyébként előbbi kollégának ezúton is gratulálok a héten megszületett Arnoldhoz, mi megtartottuk a "Tejfakasztó" bulit a lapos tanszéken fater! Az eredményhirdetés után, a csapat motiváltabb része itt maradt Győrben és egy "győrihez hű" ünneplést tartottunk a veszprémi és pesti különítménnyel!
 Máté és Kriszti
 fókusz
 sárga sárga
Nagy család
Nyilván köszönjük a támogatóknak a verseny segítését, Én pedig személyesen szeretném megköszönni a győri csapatnak, az építőknek a munkát, a leszervezést. Zárásnak Király Norci szavaival had élljek, ezért kell Egyetemi bajnokságokra járni!!! :
"Nagyon rég éreztem már ilyet. Köszönöm a szurkolást mindenkinek!! Hihetetlen érzés volt így mászni, hatalmas energiát adott, hogy ott voltatok mögöttem és szinte egy emberként küzdöttünk. Óriási élménnyel lettem gazdagabb! Köszönöm és kívánom, hogy mindenki élje át ezt egyszer, mert valami elképesztő."

(A fényképek Meilinger Noémi keze munkáját dicsérik!)

Nincsenek megjegyzések: