2014. április 13., vasárnap

"From Bump to Buzz"



Az elmúlt hetek felkavartak kissé. A túl sok rekord, amit a futásokban elértem, a gyűrűsujjam sérülése is, Viki is. Imádom ezeket a felkavarásokat, mert ilyenkor ha újra vissza ülepedik a felkavart por és érzések; sokkal tisztábban látja az ember az előtte álló utat. Sokszor mondogattam már barátaimnak egy filmből vett hasonlatot:
„Az életet rövid távú célokból összerakva kell megélni. Ha keresztül akarsz vezetni egész Amerikán Los Angeles-ig, és éjszaka is vezetsz, akkor a fényszóród is mindig csak az előtted lévő 50 métert fogja bevilágítani. Tudod hogy merre tartasz és ez a lényeg. Látod a táblákat, a kanyarokat. Az 50 méteres látótávolság segítségével is célba fogsz jutni. Az életben a pofonok, olyanok mint ha a kocsink szélvédőjét kicsit lemosnánk. Amikor szétkeni a trutyit, hát nem látsz sokat, de utána minden sokkal tisztább lesz. A felkavarások persze nem emlegethetők egy lapon a pofonokkal. A felkavarás inkább egy stoppos. Én döntöm el, hogy ha színpatikus felveszem-e, én döntöm el, hogy miről beszélgetek vele amíg együtt utazunk, a kocsimban. A saját életünk is ilyen. Folyton stopposokat veszünk fel, akik rövidebb-hosszabb időre velünk utaznak majd lehet; minden szó nélkül lelépnek. És van aki váratlan gyorsasággal hirtelen megint az anyósülésen ül. Ez egy ilyen bicikli…”

 Mahátmá-ba Gandhi-ba
(high maintenance)
Szombat este volt és már a 180 húzódzkodást letoltam, csak a bicepszezések maradtak hátra és a fekvő támaszok. Melegem volt, vagy másfél órát nyújtottam aznap este, végig Yann Tiersen zenéire, az Amelie csodálatos életéből. Szuper este volt, nem gondoltam hogy lehet még jobb is. 
Megszólal a telefon és benne Mariann kedves hangja. Tényeket közöl, kérek egy kis gondolkodási időt. Felmegyek a fürdőszobába. Beállok a zuhany alá, nagyon hideg vízzel veretem le magam. Melegem van. Bizonytalan vagyok. Be sem fejezem a fürdést, leszaladok a szobámba ahol a Neptun-on és pár barátomnál érdeklődök telefonon. Iszonyat mázli! Dékáni szünet lesz az egyetemen így amúgy sem hiányoznék sokat, ráadásul egy zh-ról sem késem le. Befejezem a fürdést, de már semmi nem tudja letörölni az otromba vigyort az arcomról. Felhívom Mariannékat és megkérdezem szükség van-e a BHSK-s szivacsra is, merthogy akkor -ÉN IS JÖVÖK FONTAINEBLEAUBA!!!
Az egyetemi életem a bal oldal. Fontainebleau meg a jobb.
Vigyünk bele egy kis színvonalat. Egy kis színt, meg egy kis vonalat!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

na ezaz páti :D, küldjed keményen, becsüld meg, hogy eljuthatsz bleau-be! :D használd ki rendesen, sztem az Island-re pont lesz elég időd ;)
Unknown