2014. július 4., péntek

Álmok és izomszag a hegyek között


Pistike rám írt pár hete, hogy adná-e a Felbertal trip. Gondolkodnom sem kellett. Ketten, valahol az Alpokban, a gránit tömbök tövében. Csak mint régen, üvöltve, ordítósba, szálkásba, szákrá szívá... na ezt nem szerettem volna kihagyni. Nem tudtam mire számítsak. A formát illetően is voltak kételyeim, közös trippünk még nem volt, illetve a pénztárcámban is űr lebegett. Mégis ahogy az indulás napja közeledett, úgy lett minden egyre világosabb, táskámban egyre több étel, motivációm egyre inkább felfelé ívelt. Amikor már csak be kellett szállni a hatalmas Ford-ba, (melyben én is tudok nyújtózkodva aludni...) hihetetlen boldogságot éreztem. A 6 órás utat egy kis megszakítással tettük meg, Mariensee-ben álltunk meg első ízben boulderezni. A szerpentines fel út és 10 perc séta után zöldes rücskös tömbök fogadtak. Az első percek tátott szájjal teltek, nem hittem el hogy ilyen közel a magyar határhoz (Kőszegtől 60km) ilyen jó gránit boulder helyet találni. Nem sok időt töltöttünk itt, Pistike gyorsan megmászott egy 7C -t pár próbából, majd egy két 7B és 7B+ mozogtunk, de a meleg időre és a bőrparára tekintettel, nem ma kívántuk megváltani a világot, elvégre egy 5 napos trip elején voltunk. 
Mariensee és a 7C plafon
Bár néztem pár mászó videót hogy hangolódjak, igazából fogalmam sem volt, hogy hová megyünk. Egyszer csak 3000m feletti csúcsok vettek körül, a Großglockner-hez közeli völgyben volt az úti célunk, a gránit boulderezés Mekkája. 2-5 méteres tömbök, legömbölyödött lépések és elzsírosodott fogások nélkül. Erdőben, tó mellett, hegyvidéki terepen elszórva, ki-ki saját ízlése szerint. A második napon valamiért álomkór kapott el, éreztem hogy az elmúlt hetek súlya még rám nehezedik, s nyom bele az "ágyunk"-ba. Türelmetlenül a fenti terepre vetettük magunkat, kb. 10 perc séta 1600 méter magasan a völgyben, tehenek, lovak és csorgadozó hó patakocskák között. 
 
 feltrekk
Mintha valami amcsi mászós filmből lopták volna a terepet, nem tudtam betelni... Egyből a fő tömbhöz vettük az irányt. 7A-tól Klem Loskot féle (máig ismételetlen) 8B-ig találhatóak rajta boulderek. A híresek közül Twisted Moonlight 8A, Libre soft 7C+ például. Meglátva a tömböt, kicsit sajnálat fogott el, hogy nem vagyok elég erős ahhoz hogy minden úton felmásszak, bárhonnan nézve is varázslatos ez a csupasz ház nagyságú gránit tömb. Pisti "egy másik 8A"-nak esett neki, én pedig a Libre soft mellett raktam le voksomat. Első ránézésre nehéznek tűnt, negyed óra múlva csinálhatónak, egy órával később pedig pihentem hogy éles próbát dobjak rá. Árpi írta nekem, hogy az elejével gyűlt meg a baja és számomra is itt mérte az út a legnagyobb pofont. A beszálló mozdulat egy jobb lábas sarkazással iszonyatosan csízi lett, de akkora sakk matt pont emiatt a feszülés miatt a leszállás, hogy így végül zsákutcába jutottam. Hirtelen tikkadtunk meg, a tűző nap és a relatíve meleg levegő nem tűnt a legideálisabbnak, hamarosan szedtük is a sátorfánkat. A völgyben és az árnyékban esett le, mennyivel élhetőbb itt a klíma most. Hiába volt fent az enyhe szellő, azért a tűző nap keményen meg tud büntetni.
Az erdő szektor mohás és gyökeres talaja azonnal a szívemhez nőtt. Talán nekem majdnem jobban is tetszett mint a hegyi szektor. Full mint fontainebleau csak nem homok-hanem gránit van a mohák alatt. A délután meghozta az első 7B+ os bouldert Gwag unser képében, illetve Pistike elkezdte masszírozni a Schluck du Bruder (te szívsz tesó) 8A-t. A komment sorozat magáért beszél, az egyik legtökéletesebb kőgolyó amit valaha láttam. Gránit reibung traverzálás kimászással. El sem tudom mondani mit mér...
 Schluck du Bruder, 8A "talán a kunsztmozdulat"
Az esték Ondra étrendet is kielégítő főzéssel teltek, a reggelek kávé, müzli és mate tea társaságában. (szigorúan tökkel és szörcsögővel Árpi!!!)
 
Na ez már motiváció!
 bemelegítő gyakorlatok
az egy centisen is
 A cplus-os srácok itt is megtalálhatóak...
 
 
 
 
 
 
 another 8A try
 1600 méteren
 another 8A try (egy mozdulatos!!!)
 Viva la ignorancia (először 7B+ nak hitt) 7A+ traverz a "Tó" szektorban
 
 selfie világbajnokság elkezdődött
 another 7B+ az Erdő szektorban
(ekkor már annyira kemények voltunk, hogy nem is foglalkoztunk a pad-ek elhelyezésével, hisz bármely boulder-t 5 perc alatt összerakjuk :-)
 Another 7A flash
 flash
Szálkás-e vagy?
Akkor megkérdem még egyszer?! (...)
 
 dzsoggolás
A harmadik nap nagyon bézölül indult. Motoszkált bennünk a gondolat, hogy futni kellene egyet, s mivel mindketten motiváltak voltunk rá, úgy döntöttünk a fenti parkolóból felfutunk a Felbertal felett található tóhoz. Ez kb. 5km-en 700 méteres szintkülönbséget jelent 2300 méterre. Egy Mars csoki a gatya hátsó zsebében, utolsó korty ivások és Go. Úgy indulunk neki, mintha a 400m rekordunkat akarnánk megdönteni, de 4-5 perc elteltével már érzem mennyire furán veszem a levegőt, és amint a sima emelkedő talaj kő-lépcsőre váltott, meg kellett torpanni. Innen csak részletekben futunk, majd egy darab után én már csak erőltetett menetben nyomom, Pisti szinte végig futja. Fent lemérjük a helyiek arcát, amikor mondjuk az egy órás időnket és hogy ez a "Ruhetag". Fent pancsolás a tó jég hideg vizében, iszogatás majd 40 perces lefutás.
 panoráma
 pár hó mező
 uhh Páti!
 Selfie VB!
 tükör e táj
 Gátéknál
ajándék
ami sosem olvad el
A tó melyet lentről egyáltalán nem látni. Még a fel út nagy részénél sem tudtuk belőni hol lesz. Hihetetlenül más a hegyi terep a "városi szem"-nek.
Amikor leérünk kiszedjük a patakból a behűtött söröket és a Pad-eken napozással és chillezéssel töltjük az időt. Nem tudom elképzelni hogy ma egy percet is fogok még mászni, de Pistike nagyon elszánt és egy kiadós ebéd után engem is felmotivál. A Tó szektorhoz vesszük az irányt, ahol sikerül elég hamar összeraknom a Princess of Goathill nevű 7C -t. A kimászás után, az alját kezdtem nézegetni, a beszálló tűnt a legnehezebbnek. Az első 6-7 próbánál csak csapkodtam, a seggemet is alig bírtam elemelni, ekkor Pisti felemelte a hangját hogy próbáljam már meg a bétáját. Hihetetlennek tűnt miért hisz benne ennyire, de gondoltam megnézem. Csak 10cm-el kellett jobbra vinnem az egyik lábamat és ott megtámasztani a félig nedves gránitfalat. Nem értettem hogy lehetséges, de simán emeltem el a seggem minuszolva a következő lefelé álló peremet. A következő próbánál sikerült is megmászni a bouldert... máig értetlenkedek hogy számíthatnak ennyire kis dolgok a boulderben. Persze ha valaki bika erős simán áthúzza, de ha egy pont határon lévő út megmászásáról van szó, illetve mozdulat megcsinálásáról van szó, akkor nagyon sokat tudnak számítani ezek az apróságok. Az Apróságok Óriásokká nőnek. Az ördög is a részletekben rejlik meg - mondják. Az a tíz centi pont arra elég hogy segít az egyensúlyhoz legközelebbi pozíciót felvenni, a testnek könnyebb megtartani a mérleget, nem kell "akkora" erőfeszítés az izmoknak.
 Another 8A attempt with Stephan!
 "mérges szemek" :D - már hiányzott
 
Délután felmentünk az Erdő szektorba még. Mindkettőnket fűtött a mászás, teljes mohóság lett úrrá rajtunk. A Metzger's edge nevű 7C alá tettük le a matracokat. Impozáns boulder egy gránit tömb élén. A béta igen lassan alakult ki mindkettőnknek, nagyon "balance-maxpower" mérő volt a boulder. Végül sok próba elkezdett csapkodásba átmenni, úgyhogy pihentem 10 percet. Pisti úgy döntött az napra már otthagyja és amikor elment sétálni, valahogy átgondoltam a dolgokat. Mit szeretnék? Azt tudom. Hogy szeretném? Azt is tudom. Mi tart ettől vissza? Semmi! Teljesen elhittem hogy most meg fogom mászni, mintha csak egy 6A boulder lenne, szinte láttam magamon a Tamáska féle mokkó motivációt. (Tomika szemei kiguvadnak, nyelvét kinyújtva eltakarja alsó ajkát és a karjaiban lévő izmokat 120%-os teljesítményre állítja. Amikor kimásztam a tömb tetejére, az aznapi második 7C-m és a futás után, egyszerűen én sem hittem el; mi mindenre képes a testem. 
(Azért sokat nem kellett várni, másnap Pisti is lecsapta a Metzger's edge-t. Épp úgy mint előtte én, nap végén, első aznapi próbára.)
Sokszor tértünk vissza a Sloper-traverznek emlegetett tömbhöz, én egy 7B+ ra szikkadtam rá, Pisti pedig a 8A travira. Sajnos megmászás nem született, de csak most nem. Legközelebb biztosan ott hagyjuk a nevünket!
A fantasztikusan sikerült túra mérlege: Pistike összesen 9 7A feletti boulderrel zárta, én 7 darabbal, mindketten két 7C megmászással és 7A flash-el. Kint kaptuk az sms-t, hogy Áron megmászta a Zed's Dead-et, ami valószínűleg 8c+ os nehézségével Magyarország legnehezebb köteles útja lesz. Grat papi!

Nincsenek megjegyzések: