2014. július 8., kedd

Gesäuse: Grosse Pleite

Stílusosan szakadó esőben gurultunk be a Haindlkar hütte parkolójába. De látszott, hogy nem eshetett sok, a falak nagyjából száraznak tűntek. Kis várakozás után elkezdett kibújni a felhők mögül a Hochtor csoport északi leszakadása. A tervek szerint a Dachl falának egyik útját tűztük ki célul: Grosse Pleite. 

Zöld: felmenet(1150m szint, 3h)
 Piros: Die grosse Pleite(7a, 520m)
Grosse Pleite
Pár évvel ezelőtt egy kevésbé sikeres túra után már sikerült menekülő útként használni az út néhány standját. Már akkor ereszkedés közben figyeltem a sima táblákat átszelő nittsort. Látszott, hogy a helyi viszonyoktól eltérően jól biztosított, viszont a nehézsége is szembetűnő volt. Érleltem pár évig a gondolatot, hogy meg kéne próbálni. Végül úgy alakult, hogy idén júniusban Flaska Petivel nekivágtunk. 
Már este összekészítettük a felszerelést, hatékony napot terveztünk, tudtuk, hogy legjobb esetben is 15-17 órás túra vár ránk. Az óra 4:50-kor ébresztett. Betoltunk egy előre készített szendvicset, kötelező kávé, sátorbontás és 5:30-kor már indultunk is, a parkoló 560 méteren van. A felmenet első része kényelmes séta a Peternpfad-on. Majd másfél óra után kell letérni róla(az első nagyobb hófoltnál) és egy meredek kuloárban kell elkezdeni felmászni, ez helyenként drótkötéllel biztosított. 100 méter után enyhül a meredekség és innen kb. 1-2es terepen kell még elég sokat mászni. Összesen 1150 méter szintet kell a parkolóból megtenni az első standing, ez nekünk 3 óránkba telt.

A beszálló közel 1700 méteren van
Gyors öltözés és 8:45-kor indul a mászás. Az első 3 hossz néhol törős, ez kicsit visszavett a tempónkból, viszont utána 20 kötélhossz mennyei mészkőmászás vár az emberre. Nagyjából 10 perc után kezdtem érezni, hogy itt bizony piszkosul hideg van. Az előző napi hidegfront megtette a hatását, kb. 5-8 fokban mászhattunk egész nap. Néha a szél is fújt, felhős volt az ég, csak délután 5 után kaptunk pár órás napsütést. Gyorsan kiderült, hogy az újonnan vásárolt hipi-szupi, könnyű mászónadrágom hőszigetelő képessége bizony édes kevés ide, minimum álöltözetet kellett volna vennem. Néha szabályosan  vacogtam biztosítás közben, és amikor a falrajzot tanulmányoztuk, a kezemet a falnak kellett támasztani, mert a remegő papírt nem tudtuk elolvasni. Lassan melegedtünk be, mikor végre mászhattam szinte azonnal elfagytak a végtagjaim, mintha fa kezekkel és lábakkal kapálóztam volna. Persze az út nem volt könnyű, rögtön a harmadik kötélhossztól kezdődően jönnek az ügyeskedős, rejtett fogásos, lépés hiányos táblák, amik maximális precizitást kívánnak. A topon 6b-s, 6c-s hosszok váltogatják egymást, de ezt nem kell komolyan venni. Mind baromi nehéz, szinte sehol nem lehetett lazítani. A 6a-ban is mászni kellett, persze itt nagyobb nitt-távért. Volt, hogy majdnem borítottam egy 6a-s reibungról. Érdekes módon a nehezebbre adott 6c+, 7a-s hosszokat viszont nem éreztük sokkal nehezebbnek, mint a többit, de a fokozatukért nem voltak olcsók. Élveztük a fal magányát, míg egyszer csak kiszúrtuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen bolondok a falban, hanem tőlünk balra egy szigorú osztrák páros a fal, és egyben Kelet-Ausztria egyik legnehezebb és zseniális útját mászta, az Anima Mundi-t.
A két nyíl jelzi a srácokat az Anima Mundi-ban

Kicsit közelebbről

Ha jó a szemed itt is ki lehet  szúrni a srácokat 
A célom az onsight megmászás volt, ezért mindent bele is adtam, nem volt remegés, kapkodás, csakis tudatos, tervezett és óvatos mászás. Baromi jól haladtunk tudtuk tartani a 25 perc / kötélhosszas tempót. Végre kicsit be is melegedtünk, így legalább a mászást elkezdtük élvezni, csak a standok voltak kutya hidegek. Főként táblákon vezetett  az út, de egy nagyon szép bevágást azért tartogatott nekünk.

Az egyik 6c+-os tábla még az elején

Szépen nő alattunk a mélység

50 méteres bevágás, Peti alatt jobbra a beszálló kuloár
Végül az esés nélküli megmászásról szőtt álmomnak valamelyik 6b-nek csúfolt rettenet vetett véget, ami mellé a topo-n az "unmögliche platte" megjegyzés volt odabiggyesztve. Nem is értem, hogy lehet a lehetetlen (unmögliche) szót és a 6b fokozatot egy lapon említeni :). Na persze ezen jól felhúztam magam, így beleülés után leküldtem szabadon, de hozzátenném, hogy a 7a kulcshosszt jóval könnyebbnek éreztem. Délután 5-kor értünk el egy kényelmes standot, ahol megálltunk töltődni. Csoki, energia szelet, energia gél és víz volt a menü. Nagyon kellett már ez a pihenő, mert már éreztem, hogy görcsölnek a karomban az izmok. Végre a nap is előbújt, így a maradék négy hosszt már egész jó időben tettük meg. Hatalmas mélység ásított már alattunk és isteni traverzek következtek.
Egy 6a-s kitett traverz balra

Majd a  változatosság kedvérét egy traverz jobbra is

Utolsó hosszok egyike, végre napsütésben
A kőzetre itt már nem lehet panaszkodni
Már több útban megfigyeltem, hogy bizony az alkotók nittelési kedve a kötélhosszak számával arányosan csökken. Nem elég, hogy fárad az ember, de egyre nagyobb eséseket kockáztat, fejben végéig ott kell lenni, nem lehet elfáradni. Még jó, hogy a traverzekben a másodmászó ugyan úgy kockáztat :)
Az utolsó 6c adta meg a kegyelemdöfést. Elszántan küldtem egyik boulder betétet a másik után, mikor egy oldalhúzóból vagy másfél métert kellett volna ugranom egy másik oldalhúzóba. Egész egyszerűen nem láttam más megoldási lehetőséget, kicsit kimozdultam balra, majd jobbra keresgéltem, de sima falat láttam csak felettem. Felléptem olyan magasra, amennyire csak tudtam, a fogást letoltam köldökömig, egy kézzel betartottam és a másik kezemmel, mint egy ablaktörlő simogattam a falt, hátha megakad az ujjbegyem valami miniatűr oldásba. Sajnos ez se vezetett eredményre, így végül szitkozódva és kicsit szégyenkezve a szabad mászás szellemisége előtt A0-ázni kényszerültünk. A fal tetejét és egyben a Dachl 2204 méter csúcsát 19:15-kor értük el.

Végre felértünk

Még pár egykezes fekvő a karr barázdákon 

Planspitze a lemenő nap fényében
A Dachl fala a lemenetből nézve
Sajnos itt még  nincs vége a napnak, hiszen hátra van még az út a kocsiig. Ezt Peternpfad-on tettük meg, ami helyenként turista ösvény, helyenként, viszont 2-es fokozatú, nem biztosított mászás. Szóval vannak részek, ahol észnél kell lenni és óvatosan lemászni, a hibázás következményeit inkább nem latolgatnám. A parkolóba 22:45-kor estünk be. A nap folyamán közel 17 órát mentünk amiből több, mint 16-ot aktív mozgással töltöttünk, vagy gyalogoltunk felfele, vagy küldtük a reibungot, vagy jöttünk lefele. A kimerültségtől eléggé fáztam, de ezen felülkerekedett az éhség érzete. Áldom a készétel konzervek kitalálóit. Próbálok tartózkodni ezektől a termékektől, de ennyire még sose ízlett a félig hideg rakott káposzta és a bableves. Viszont a hideg sör most valahogy nem csúszott.
Vasárnap kényelmes kelés, és hosszas reggelizés után úgy döntöttünk, hogy mégis csak kéne mászni, ha már egyszer itt vagyunk és szép idő van. A hosszú felmenetekre gondolni se tudtunk, ezért a legkönnyebben elérhető falra tettük le a voksunkat. A Wasserfalweg-en keresztül a Zinödl meredek leszakadását 50 perc alatt lehet elérni. A fal méretei és könnyű megközelíthetősége ellenére még viszonylag kevés út vezet rajta. Ez valószínűleg a fal simaságának tudható be, példa képen a jelenlegi legnehezebb több kötélhosszas út 8a+ fokozatú.

Mi a képen az 1-essel jelölt Verticale(7a, 220m) nevű utat szemeltük ki. Ugyanis az újabb utak közül ez a  legkönnyebb a falon. Közeben összetalálkoztunk a Molnár tesókkal. Őket is meggyőztük, hogy a Verticale jó választás lesz, így két partiban négyen indultunk neki az útnak.  Rögtön a második kötélhosszban vért izzadtam mire felértem a 6c+-on és már ekkor láttuk, hogy a felettünk lévő részek néhol vizesek. A topo is megjegyzi, hogy az út felénél van egy nagy lyuk, amiből gyakran folyik a víz. Hát persze ez így szezon elején természetesen igaz volt. A többiek előre küldtek, gondolván, hogy a barlangász múltamból adódóan könnyebben boldogulok majd a csúszós részekkel. Becsületesen küzdöttem, de a taknyos, nyálkás fogásokkal nem tudtam mit kezdeni, egy idő után beleuntam és nittenként jutottam fel a standig. A nem túl meggyőző performance-om után, inkább az ereszkedés mellett döntöttünk. Nem volt kedvünk tovább kínozni a már így is meggyötört testünket. A fal egyébként elég szép, jó körülmények között érdemes mászni az utat.
A kilátás elég jó a falból

Első kötélhossz

Jellegzetes, pettyezett, sima mészkő

Gstatterboden-i víztározó

A Hochtor csoport északi falának látványa a parkolóból; középen a Dachl

Nincsenek megjegyzések: