2014. július 25., péntek

Kis-Sváb hegyi mizéria

 VB láz és kielégületlen asszonyok
Még javában mentek a vizsgák, amikor kijöttünk Robival egy júniusi délután és elmosott minket és motivációnkat az eső. A tavaszi nagy slágerhullám után, most végre én is megnézhettem magamnak a helyet. 3 hónap után veszem fel újra a beülőmet, április elsejei ujj sérülésem óta nem másztam kötelest. Munka után indulunk el, 212-es BKV buszunk kb. fél 6 körül indul a Boráros-térről.
Balról jobbra másszuk a bemelegítőket, Fakír és Barátok útja kb. 6a-kat, aztán E. Zs. direkt 6a+. Mindenki a Krétakör nevű utat ajánlotta, sokaktól hallottam hogy mennyire szép, Robi is odáig volt tőle, muszáj volt hát belemenni. Az On-sight próba igen gyatrára sikerült, sokat is időztem a falban, nem mindig jöttem rá a jó megoldásra (talán sehol sem jöttem rá) és nyögve nyelős volt nekem ez a "piliszkálós", falhoz simulós mászás. Volt hogy küzdöttem is benne a közepe tájt és azért halkan megjegyezném egy 6c-ről beszélünk. :-) Bár a standlánc beakadt, ez kicsit demotivált, igaz valóban rég másztam kötéllel mindenféle flow élménytől a lehető legmesszebbinek éreztem a mászást. Ezután nagy kérdés volt hogy mi jöjjön, de végül Robi rávett a Csupasz szingularitás-ra, mely 7a fokozatával a hely legnehezebbjei közt van számon tartva. Pár perc földről való ötletelgetés után, úgy éreztem van sansz OS próbálni, ami sikerült is és a nap legélvezetesebb mászását tartogatva nekem. Maxerős kis betét rész adja meg az erre adott nehézséget, talán alulról karcolva a fokozatot. Fél 9-kor hagyjuk magára a sziklákat, a buszon hazafelé zötykölődve zsibbadó ujjakkal átértékelem mennyire jó is volt kint lenni, végre sziklán, végre a természetben.
Képek híján egy 8B+ boulderes hölgy Shauna Coxsey :-)

Nincsenek megjegyzések: