2014. július 22., kedd

Parádfürdő-Kékestető Hegyifutó Országos Bajnokság, avagy

A láb eteti a farkast, de a tüdő az Úr!


Ez a bejegyzés a VI. Hegyifutó OB.-ről fog szólni, ahogy én láttam, a felkészülésemről, a versenyről, a tapasztalatokról.
Zsigmond trikó
 
 divatbajöttek ezek a GIF-ek :)
Rajt
mellettem egy matuzsálem...nek a respekt
 Talán ott kezdődött az egész, hogy a Fecóval februárban futott terepfélmaraton rám nyomta a bélyegét, igaz a kondíciók nem voltak a legmegfelelőbbek (latyakos sáros talaj kontra sima talpú aszfaltfutó cipőm), mégis valahol mélyen sajnáltam hogy nem tudtam magamnak bizonyítani, messze nem tudtam az általam elvárt időt teljesíteni. Az edzések persze nem maradtak abba és idővel egyre több kedvet láttam minden féle dombra felfutni. Érdekes volt számomra, míg egy sík terepes futásnál ha az ember rááll egy tempóra szinte csak a fáradtságtól csökkenhet a sebessége, addig ez egy egészen más kenyér. A domb messze más sebességet diktál mint a sík, más pulzus számot, más levegővételt és sokszor a legkeményebb, hogy miután az ember a csúcsra felért, ne essen össze a légszomjtól, hanem tegye magát vegetáló üzemmódba míg fel nem éled és nincs megállás tovább kell futni. Nagyon tetszett a kihívás, így amikor Előd rám írt facebookon július elején, hogy van ez a verseny, egy percig sem haboztam, itt a revans ideje Bálint!
kék vonal jelzi a 10km távot, V betű a frissíőket
A 6-7km heti futó edzéseimet, mely a mászásra optimális át kellett alakítani kissé, mert ez a táv nem jó felkészítő a hegyi szakaszra pláne 10km hosszon. Úgy döntöttem nem is a kilométereket fogom lesni, a lényeg hogy minimum egy órát fussak, tereppel, a síkon sprintekkel - meg kell lepjem magam! Sokszor esőben vagy hőségben indultam neki a futásnak, hisz a versenyen sincs válogatás. Nagyon jó edzés volt Pistikével a Felbertali futásunk, valami hasonlóra számítottam. Budapesten minden futásomba belekombináltam egy Gellért-hegyet és Nap-hegyet, otthon Veszprémben pedig a Séd völgyébe futottam le és fel. Előddel folyamatosan megbeszéltük az edzéseket, nézegettem az edzéstervét, a "nehezebb" napokon pedig Kilian Journet videókkal inspiráltam magam - míg végül eljött a verseny hétvégéje.
A megmérettetés előtti este volt az utolsó izomlazító kocogás, kereken fél óra Egerszalókon, ahová Előd apukája vitt el minket. Az esti nagy bekajálás (raktárak feltöltése) után sokáig beszélgettünk még, Elődön is láttam hogy izgul kissé. Érthető is, míg én futó egyesület és sportorvosi híján csak a nyílt kategóriában indultam, ő érintett volt az Országos Bajnokságban, ami egyben válogató is a szeptemberi Hegyifutó világbajnokságra. Ő másokkal is, én inkább csak az idővel harcoltam.

Nagyon szimpatikus volt a versenyben, hogy míg egy mászóversenyre elmenni itthon igazi zsebmetszést jelent, addig a terepfutó verseny nevezési díja diákoknak 800Ft volt. Meghökkentő, nem meglepő így a 200 feletti indulók száma.

Adatok: Parádfürdő - Kékestető 10,1km táv, 870 méter emelkedéssel.
ha a "rottyon" kifejezést akarnám magyarázni, a lexikonba ezt a képet tenném
Kedvenc retrotrikó, felirata Stay fit
Ha eddig nem fáradtál el..., na akkor most elfogsz :) 300m táv 100m szintemelkedés
Ide is mehet a tisztelet, egy 75 éves versenyző, aki felfelé húzza a magyar átlag életkorhatárt. Még valószínűleg sokáig...

Verseny reggelén az étkezés: müzliszeletek, Jóreggelt!, kakaós csiga, nussolini, kávé figyelve hogy a rajt előtt 1-2 órával már egyáltalán ne egyek, vizet csak, sok vizet. A rajtnál úgy toporogtak a futók mint a szaró galambok, mindenki ugrált, feszengett, nyújtott, egymást figyelgetve... karórák, cipellők, mintha itt már mindenki legalább egyszer VB-t nyert volna, Salamon terepcipők, színes futó felsők. Magamban kicsit megijedtem hogy hát utolsó leszek, kinézetre mindenki olimpikonnak öltözött, sajnos futni egyel kevesebben tudtak. Előd megjegyezte mennyire más a csapat mint egy maratonnál, itt sokkal több az izmosabb vállú és felsőtestű versenyző.
A Rajtnál egy élboly azonnal elment kb. 40 fővel, valahol Előddel az elején. :-) Nem nevezem bekezdésnek, mert aki a 45/50 perc körüli időt akar futni, annak az első vízszintes 800 méteren valóban nyomni kell. Én kb. 4:50-5 perc/km tempóban kezdtem, otthon 4:30-at írtam a "stratégiai lapomra", de ez közel lett volna az első élboly végéhez és féltem hogy akkor elszáll az eszem és velük megyek sokáig, ezzel kinyírva magam.
Úgyhogy inkább az első és második boly között futottam két csajjal és egy sráccal, előttünk 50m mögöttünk 50m sehol senki, közel egymáshoz beálltunk mint a biciklisek. Látszott hogy ők se kezdő futók, és ez a "lazább" kezdés még jól jöhet a hátralévő 9 km-en, ami végig emelkedni fog. A 3km-es táblát 15:30 körül értem el, a nagyon meredek terepeken (lásd 30-40fok!) nem erőltettem a futást, hanem nagyokat lépve lépcsőztem/gyalogoltam. Ezzel az ember szinte nem veszít időt, viszont sok energiát lehet megspórolni. Felvettem egy orron és/de inkább szájon át történő légzést, amit mélyre szívtam le a tüdőmbe és végig figyeltem megtartására az egész verseny alatt.
5km táblát 30:30-nál léptem át, aminek nagyon örültem, mert nem rossz kezdet és meglehet még az 1 óra 10 perces idő amit eredetileg kitűztem. Itt kezdtem előzgetni a nagyon bekezdett első bolyos versenyzőket, akik kitikkadtak, köztük nem egy verseny futót. A terep közben vészesen emelkedett, a 3km-ként lévő frissítőpontokon vizet, vagy izotóniás italt ittam. Majdnem végig együtt maradt a kis 4 fős csapatunk, akikkel az elején a két boly között kezdtünk, a meredek terepeken általában behoztam őket, a síkon mindig elmentek 30-40 méterrel. Tapasztaltabbak voltak sokkal ez látszott, nekem nagyon sok mental-game-be került, figyelni a köves terepet mikor hová lépjek. Nem sokkal azután hogy átléptem az 1 órás időt, megláttam a 9km táblát és úgy döntöttem itt most mindent kiadok.
Előd pulzusa, melegités+10+10
adatok Elődről
 A végjáték egy kb. 600m füves sík terepen való futás volt, a Kékestetői Sífelfonó alá, ahol az utolsó 300méter futás a felvonók alatt ment, csak ez az utolsó 300 méter közel 100 méter szintkülönbséget tartalmazott, a legvégén a cél előtt. Gondolhatjátok hogy ki volt itt már az ember, amikor jött ez a 30-40 fokos emelkedő. 
A sík terepen sikerült két embert behoznom és majdnem utolértem egy 50 év feletti urat, aki kiköpött mása volt Gérard Depardieu-nek. Úgy 20 méterrel fordulhattak előttem a felvonók alá, hihetetlen légszomjam volt itt, de nagyon örültem hogy vége lesz. Néztem az órám, nézte az előttem futókat. Hihetetlen tempót diktált az öreg fej-fej mellett menve egy mellette futó sráccal. A célból hallottam ahogy Előd ordítva biztatott és igazán nekiálltam nyomni, 50 méterrel a vége előtt sikerült behoznom a lemaradást, ott loholtam Gérard és társa mögött. S ez már a Célig így is maradt. Kitörni nem volt erőm, 180 körüli pulzus pörgött, én pedig 1 óra 8 perc 51 sec-et mentem. Igazán kifutottam magam, mégis 5 perccel a célba érés után már sétálgattunk Előddel, szinte kipihentem. Ez számomra azt jelenti a felkészülésem tökéletes volt. Megnéztük Magyarország legmagasabb pontját, az 1014 méteren lévő csúcskövet, ettünk egy kis BIO paradicsomot és ittunk, sokat ittunk. Pár gratulálás volt a célban, meg sok fetrengő ember, mámoros pillanat. Előd 54 percet futott, s mivel nem volt ezzel esély a dobogóra úgy döntöttünk nem várjuk meg az eredmény hirdetést, hanem elindulunk futva vissza, ahol feljöttünk. Igazán élvezetes volt visszakocogni a 10km távot, még a frissítő pontok is megvoltak, némelyik már ember nélkül...ez végtelen sok izotóniás italt jelentett nekünk. :-) kb. 58 percet mentünk lefelé. 
Eredmény: A versenyt Kovács Ádám nyerte 50:23-al, Előd a 11. lett az 54:53-ak. Én 55. ként értem be, a 112 rajtolóból.
Amikor kérdeztem Elődöt hogy kell lenyújtani egy ilyen verseny után azt felelte: pár korsó sörrel! Úgyhogy a Parádfalvi Palóc kézműves söröknek estünk neki, szűretlennek, világosnak, vörösnek pihenve az árnyékban egy tökéletes verseny után. Köszönöm a Zsigmond családnak a verseny, a szállás támogatását, Elődnek a végtelen sok motivációt és a mental supportot! 
Előd a cél előtt, befutva a 11. helyre
Az utolsó sprint a sípályán.
Vége van!
a vissza 10km
 
20-29 éves korcsoport eredménye
Respekt! (24-en indultak 50 éves kor felett, a bal szélen látható Úr 75 éves.
 
Előd és a varázsóra, no meg a megérdemelt sörök!
 középső távról még lesz pár kép.

Nincsenek megjegyzések: