2014. augusztus 7., csütörtök

Buda szelleme

Tótával biztosan valami varázsport szívtunk be/fel amikor beszálltunk az új autóba. De az is lehet hogy a visszapillantó tükörről lelógó Jin-Jang árasztotta magából a kozmikus erőt, a szivárvány HD-t mely a szemgödrömre ráült. Épp a kocsihoz tartunk, amikor a Fixi-t hajtó vászonpapucsos Komjáti Zoli-ba botlunk, aki éppen "Bikram Boulderezni" indul az Ujjerő plafonjára. Egyes menő helyeken keményen elkérik a felárat a 40 fokos jógázásért, ellenben az Ujjerő terem nagylelkűen minden haszonról lemond, a bikramosok javára. Ez igen! Boulder negyven fokban. :-)
De ránk se vár sokkal jobb, déli-ek a falak -meséli Zoli. Így foszlik szét minden eddigi reményem a mai boulderezéssel kapcsolatban.
a kilátás mokkó
Középen a Volt Lipótmezői elmegyógyintézet..
Oroszlán sziklák - egy hely ahol még sosem jártam. Halottam róla dolgokat, de ha más nem kirándulni mindenképp el szerettem volna egyszer menni. Most (azért vittük a pad-eket) jött el ennek a kirándulásnak az ideje. Természetvédelmi terület, elvileg tilos is a banán tömbön mászni..., a fene se tudja ezeknél a helyeknél. Magyarországon egy kicsit mindent tilos egy kicsit mindent szabad. Kicsit félve szállsz fel a buszra (lehet egy szerelem- lehet roma bunyó fogad) ettől ilyen idillikusan romantikus ez az ország, s most a tartós melegben tisztára mint az olaszoknál. Csak nem kiabálunk -ingerület nélkül-, nincs jó pizzánk és sziklánk, nomeg nem tudunk focizni - de a többi tényleg stimmel.
Szóval visszatérve én nem sokat foglalkozom ezekkel a természetvédelmis (sötét)zöldekkel. Számomra ez ugyan olyan mint a szegény ember szerencsejátéka... a bliccelés. Csinálom, mert csinálom, s büntessenek meg ha elkapnak.

Amikor felérünk az első tömbökhöz, csalódás persze. Ha új helyre megy az ember mindig egy kicsit ha nem is egy Fontainebleau-ra számít, de egy elhagyott normális mészkőtömbre az erdőben, mint van az oly sok az osztrákoknál. Ugyanezt a csalódást éreztem amikor Árpival Pákozdot néztük meg, s ez fogadott most is. Mezítláb zia nélkül felmásztunk ahol érdemesnek látszott és gyönyörködtünk a táj szépségében (merthogy az lélegzetelállító!!!). A kereszttől nem messze egy padon ittuk a Mate teát, répát és almát ettünk. Teljesen kimerülve s megfáradtan csücsültem, szavak formálására is alig volt képes a szám - biztosan elfogyott a jin-jang ereje. Ekkor ha nem is gurult el egy kis szalmaboholy a serkenő lágy szellő hatására -mint a filmekben- de a semmiből előtűnt Háger Balázs, mintha csak az ég küldte volna ezen a napon, ebben az órában hogy segítsen a fiúknak megtalálni az elveszett Banán tömböt.
A jóöreg Háger - hányszor emlegettük Árpival, a budai hegyek ismerője, boulderek pionírja, Soós Tomi világi cimborája. Ők talán olyanok lehettek, mint Kosztolányi Dezső és Esti Kornél -vagyis én valahogy így képzelem el.

Miután felmentünk a Banán-hoz végre feloldódott a megszokottá vált Magyarország érzés - és egy eddig számomra ismeretlen, jövővel és visszahívással kecsegtető tömb került elő. Mr. Reibunggal, Mr. Lyukkal és Mr. Kenyérrel - a szakszavai az egyes fogásoknak. Hamarosan kiderülnek az itt menő vonalak és kunsztok, a Banán és a már egy évtized óta ismételetlenül az árnyékban megbújó BanánSplit. Dede Laci kunsztja talán a ~7C (csak tipp 7B+) körüli nehézségben. A fokozatra válaszolva Kilenc/kilencplussz írja talán a Funsport magazinban - melynek ma már lehet az igazgatója sem érte meg a válságot, nyomdagépeiből a vasat már lehet hogy a szemét dombokról is kilopták, s az a pár darab féltett magazin, mint a boulder legendája is az enyészetnek adja át magát, lévén egy 10 éves újságról beszélünk. Hát mondom - igazán becsülje meg magát, aki ilyet tarthat a kezében, mert nem találkozni ezzel minden nap.
Mr. Perem fogáson lóg Ádám, a sima Banán vége felé
Régi idők mozija
Banán split
Balázs mindent a legnagyobb részletezéssel magyaráz el, a sarok és a hüvelykujj helyét, a fogások nevét, vagy a letiltott részeket. Valóságos szerelembe esek az úttal, nem tudok betelni. Tetszik is hogy vannak letiltott részek, így mai a boulderezés is olyan mint a mászás a Budai hegyekben. Kicsit szabad is- meg kicsit nem is.

Bízom benne hogy ebben a hosszú jegyességben, az ősz mint áldást adó - majd megpecsételi kapcsolatunkat, emléke fényes aranykeretben kerül elmém legpompásabb sarkába, oda teszem, vigyázok rá, s időnként le is törölgetem majd - mint ahogy a relationship-el teszi az ember, ha elérkezettnek látja az időt és megtalálja azt aki érdemes rá. Sok boldogságot Nektek Árpi!!!
"Idő, állj meg egy pillanatra,
s ti, suhanó percek, várjatok,
amíg ők ketten esküt tesznek,
hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
csak addig várjatok!" 

 Johann Wolfgang von Goethe

1 megjegyzés:

Árpád Zsigmond írta...

Köszi Szepen!! Mar megint egy költö veszett el benned! :)