2014. augusztus 3., vasárnap

Ha Nagyatád... akkor Iron Man!

Bodogán Ferenc név sokak számára ismert lehet, pláne azok számára akik az egyetemi mászóversenyeket, illetve győri összejöveteleket látogatják. Fecó - a győri mászócsapat motorja és szíve-lelke, két gyermekes családapaként, mérnökként, család és munka mellett készült fel a versenyre, rossz időt és kedvetlenséget nem ismerve. Gyakorta olvasgattam netes edzésnaplóját, és nagyon kíváncsi voltam, hogy fog teljesíteni. A 13 óra alatti IronMan egyszerűen szenzációs eredmény... emelem kalapom, a kitartása és motiváltsága legyen példa Mindenkinek! Olvassátok, élvezettek a beszámolóját:
Apa és lánya
 
 
 

"Az út maga a cél"..., nagy küzdés volt..., ...lassan kezd letisztulni a hétvége. A fura az, hogy maradt bennem valami üresség, be nem teljesülés féleség, kicsi csalódás vagy mi :( A versenyről: ÚSZÁS: Stefánnal együtt álltunk Gyékényesi tó partján a népes mezőny (617fő) harmadik harmadának elején. Nagy-nagy várakozással töltött el a rajt. Előtte voltam a vízben is megnézni mire számíthatok. Kellemes volt a víz, nem túl meleg, jó volt úszni benne. 7:25 Europe- The Final Countdown, majd a Vangelis és 7:30-kor eldördült az ágyú. A víz pezsgett az úszóktól, minden levegővételnél egy pillanatra hallani lehetett a speaker hangját és a szurkolók kiabálását. Úszás közben próbáltam kimaradni a nagy harcból. Az első bója körül kb 600m volt egy pasas aki a 399 helyről hirtelen győzni akart, persze mellúszásban. Szétrugdalt mindenkit és kapálózott mint egy őrült. Finoman bevittem neki egy-két gyomrost és lazán elküldtem a picsába. Majd mögöttem is hallottam megismétlődni :) Talán ez volt a legkellemetlenebb a vízben. Amikor kicsit szétszéledt a mezőny lassan rá tudtam állni a saját tempómra. Laza gyorsban ahogy a győri holtágban is úszkáltam. Hol egy pasas, hol egy szebb csaj úszott mellettem. Attól függően, hogy épp merre vettem levegőt. Az első kör idejét nem hallottam, és valahol 400.hely-körül kezdtem meg a második kört. Ami még az elsőnél is jobban tetszett. Nem volt semmi zavaró dolog, úgy 400m-ig megint lehetett hallani a parti zajokat, ami lassanként elcsendesült, és maradt a víz és az úszásom keltette zaj. Folyamatosan tudtam figyelni az úszásra. Nekem még amolyan szőke-nősen megy, koncentrálni kell mindenre. A második kör hamarabb eltelt, kicsit hoztam is 380-körül jöttem ki a vízből és magamat is meglepve 1:32:50-et úsztam!!! DEPO1: Keresnem kellett egy slozit mert 2km-en keresztül vissza kellett tartanom bizonyos dolgokat! Volt egy jó kis hascsikarásom, ez kb +3-4perc a depóban. Majd gyors átöltözés és már futsz is a bringával. Kidepózás, felszállás! 
mehet a bicó
taktikai értekezlet :-)
 BRINGA: Megkezdődik a kedvenc számom. Lassan indulok, 1-1 mondatos beszélgetés néhány arccal, kajálás, folyadékpótlás, pulzusfigyelés, tekerés. Hamar csipogott az óra elment az első 5 kili 9:09-es idővel 142-es pulzussal ez jó!!! Nyomás! Folyamatosan a frissítésre figyeltem, ittam-ettem, ittam-ettem. Az első 25 km-ben volt a táv szintjének fele. Bevittek egy erdei útra, nem túl jó, de legalább bejelölték a kátyúkat. Apró kis elnyújtott emelkedők, jól ment. Egyszer csak kiabálás víz-víz-víz, izó-izó-zó, banán!, szelet! Az első frissítőpont. Kulacs-cserék, meg egy kis aprólék, megkóstoltam mindent. Kiborít a főútra! 25 kili élvezet jön! 35km/h átlag pulzus 135-150 között. Folyamatos előzgetés, egy-egy kemény arc azért elhúzott mellettem. Hamar itt a Böhönyei frissítő 50 kilinél. Megint kulacstöltés, és mész tovább. Hamar elment az első 75, és végig jól éreztem magam, jó a lábam. A térdem külön ki kell emelni! Az utolsó két hétben nem tudtam hosszúkat tekerni, meg futni sem ,mert beállt a bal térdem. Sajna. De legalább pihenten érkeztem atádra. Cseréltem stoplit a cipőn, amit szerencsére jól eltalálva tettem fel, így nem jöttek elő újra fájdalmak. Jöttek a 35km-es kiskörök. 67:21, 69:28, 75:06 Olyan 110-120 km után furcsa érzéseim voltak. Elment az erő a lábamból és elkezdett leesni a pulzusom. 135km-ig szép lassan, majd ott visszaesett 110-135-közé! Úgy, hogy elég erős szélben kellett tekerni, alapból 160 körül kellett volna járni!!!! Fura fáradtsággal és belassulással tudnám jellemezni. Az összidővel még így is elégedett vagyok: 5:45:41. 200. hely! DEPO2: leszállok a bringáról, kis tétovázás, óra leszed, öltöző felé elindul. Csajok mosolyognak, kiabálják a rajtszámod, szaladva hozzák a felszerelésed. Ránézek a lányra és kérdem ez az öltöző? Igen, feleli. Akkor öltözök, mondom. És már toltam is le a gatyám. Kimentem még megmosni az arcom, jól esett. Ettem egy kicsit, és elindultam a maratonom felé! Utólag visszagondolva nem tudom, hogy min tököltem, de 10 percet voltam a sátorban! FUTÁS: avagy a rémálmaim kezdete. Kiértem a futópályára, elindulok az első körre, visznek a lábaim, visszafogom, hogy maradjon erő a végére is. Első kör 31:30p második kör kicsit lassulok 35p, harmadik kör 36:28p... a második kör elején kértem gélt meg sótablettát, kólával bevettem. jól esett, következő körben szintén kértem valamit, de amint megálltam olyan rosszul lettem, hogy csak a vaskorlátban tudtam kapaszkodni. Intettem nagypapinak és támolyogtam tovább. Csodátlam, hogy a pályabírók nem szólítottak ki. két perc múlva már öklendeztem, bokákoltam és görcsben volt a gyomrom. Itt a vég, mondom. Megint megéltem valami újat! :) Piszkosul szar volt! És ez még csak a harmadik kör eleje!!!! 30kili van még vissza!!! Futás-futás mondom magamnak. Majd lassan könnyek szöknek a szemembe és elkezdek sétálni. Majd újra futok. És elkezdek visszagondolni a sok kemény edzésre, a nagy küzdésekre. Megint séta. Nemááá. Fuss tovább! kiáltják. Újra futok. Gyerekek pacsiznak a panelek előtt. Nyújtom a kezem, pacsizok velük, erőt ad! Futok tovább! Megint séta, fáj a gyomor, mi lesz most? Nem tudok tovább futni!!!! Gondolok a családra, hogy mennyit nélkülöztek az edzések miatt! Nem adhatom fel! Futok tovább! Néha látok egy-egy ismerőst! Ki jobb ki rosszabb állapotban. Számolgatom a köröket, km-et. Az út mellett álló szurkolók valakik családtagjai (ahogy itt mondják ez egy nagy család) nagyon sok erőt adtak. Kiabálják messziről, hogy hajrá Fecó Nyomjad! Fuss! Meglesz EZ! A nehezén már túl vagy! Jól nézel ki! ... ezek segítettek át a kb 30km-es holtpontomon. kb a 6. kör elején jött a megváltással felérő hányás. Utána kicsit jobb lett, megint tudtam futni is. Az utolsó 3 kört mint egy buboréklakó úgy éltem meg, az egyik fülem folyamatosan be volt dudulva a másik meg sokszor. Fura érzés volt. Lassan belépek az utolsó körbe, és már olyan távolinak tűnik a 3.körben megélt haláltusa. Lassan, de megyek előre. A Parknál még van időmérő, reménykedem a 13 óra belüli időn. Látom az órát 1.... kicsit később 12:.... nincs erőm futni, sétálok tovább. Közben alkut kötök magammal, ha 12:54-en belül vagyok nekiállok futni!, sétálok tovább 12:5... de hosszú tud lenni 150m majd meglátom az órát 12:50:53. Vazze futás van, már csak 1200m van vissza! Elindulok 50m után úgy érzem repülök, (persze csak csoszogtam) Ráfordulok a célra még 120 m keresem Lilit de elfutok mellette, nagypapi kiabál: Mögötted! Visszafordulok, felveszem az ölembe és befutunk! 12:59:59! (313.hely) Sikerült! Eufória! Boldogság! Vége van! Egy év kemény munkája, és persze megérte! De azért van kérdőjel bőven. Lili még a célban lehányt! Anya mondta, az volt már a 4. aznap neki. 3 napon belül az egész családon végigment valamilyen formában a gyomorfájás-gyomorgörcs-hasmenés kombó. Lehet hogy bennem volt már, de lehet, csak szimplán napszúrást kaptam a bringán. Az indittatást, igazából Zakinak (Dr. Zakariás Géza) köszönhetem. A szokásos éves mászótáborunk általában a nagyatádi verseny után volt közvetlen, és mindig kaptunk egy-egy nagyon jó élménybeszámolót. Ami úgy néz ki inspirált. kb.5 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az, hogy meg kéne egyszer ezt az őrültséget csinálni. Persze el sem tudtam képzelni mekkora kihívást jelent is valójában. Akkoriban még csak másztam, se bringám, se úszás, és amolyan kocafutó voltam. Majd vettem egy bringát, néha tekeregtem vele és nagyon megszerettem. Majd egyszer Víg Zoli kitalálta, hogy nevezzünk be a Pelso kupára. 208km és 6:30 a szintidő, mondta. Ok, mondom de eddig 25-nél többet nem tekertem egyben és már csak kb 2hónap van hátra. Nemgond, mondta, majd edzünk sokat. Akkor kezdtem el bringázni. Megvolt a verseny, Zoli persze nem jött :) sikerült a szintidőt is teljesíteni. Majd mentem következő évben is. Ezután kezdett részemé válni a bringázás. Anikóhoz Pestre is sokszor mentem fel. A 130km-t ha volt elég időm kitoltam pár kilivel, hogy a Gerecsében és a Pilisben is tudjak tekerni. Egy téli Pozsonyi trip hazavezető útján dobta fel Kriszta ötletként, hogy nem lenne e kedvem elindulni vele IM-en váltóban? Mit is kell csinálni kérdem? 3,8km úszás 180km bringa és egy maraton, jött a válasz. Ok, meddig kell eldöntenem? Mire beszálltunk a kocsiba igazából már tervezgettünk :) Így alakult meg a Moha és Páfrány váltónk Krisztával. Ennek hatására álltam neki rendszeresebben futni, és kezdtem el az úszást. Készter is teljesítettük így az IM-et Krisztával. Nagyon jó hangulatú versenyenyek voltak. Igazából azt az érzést szerettem volna egyéniben is megélni. A második sikeres célbaérkezésünk után, még ott Nagyatádon eldöntöttem, hogy idén egyéniben is nekivágok! . Az, hogy megtanuljak úszni Gézának talán nagyobb kihívás volt, mint nekem a múlt hétvége. De Zaki nagyon tud valamit mert leúsztam a távot! Ezúton is Nagyon Köszönöm Géza!! Azért csak lehúzhatok valamit a bakancslistámról, IRONMAN lettem.

Nincsenek megjegyzések: