2014. augusztus 12., kedd

Szuperholdak világnapja, bulincsomó éjszakája

  kotecnik from Izer Bálint on Vimeo.

A helyi frissen sült mászó-kenyér

 Nincsenek szavak amik kifejeznék mennyire vártam ezt a Kotecniki túrát. Nemrég halottam a rádióban, hogy pár tudós rászikkadt a boldogság és csalódottság összefüggésére és
 Fruta kombi buba
 
arra jutottak, hogy nem akkor vagyunk csalódottak, ha valami rosszul ment, hanem akkor ha az elvárásainkhoz képest ment rosszul. Igazából logikus is, de most valahogy bebizonyították. Mindegy, a lényeg hogy nem akartam nagy zakót, meg nagy kifogásokat. Élvezni akartam a mászást rohadtul, úgy döntöttem ha kell 6c-ket mászok egész hétvégén, ha kell csak egy utat projektelek, elvárások nélkül, élvezni a természetet bármit is tartogat augusztus második hétvégéjére. Ha kell élvezem az esőt, a szelet, a vihart vagy a napsütést.

Mivel a tavaszi mászó szezon az ujjsérülésem miatt nem tudott beindulni, nyáron pedig dolgozni kezdtem már már azon kezdtem agyalni, meg tudom-e vajon helyesen kötni még a bulin csomót?! – oly kevés köteles mászás volt eddig. Érezhető volt hogy ez a trip nem csak az alkarokat fárasztja majd le, előre láttam milyen izomláz lesz az arcomon a sok mosolygás végett. Ha külön külön is megnézem a kis csapatot, hát egyenként is mosolyra húzódik a szám. Itt van Réka. Gábor barátnője, egy szeplős vörös hajú csajszi, vagány  humorérzékkel áldotta meg a sors és Gáborból – az általam vélt- legjobb formát hozza ki mindig. Döntésekben, beszélgetésekkor – ha kell a téma komoly, ha kell önfeledten lehet kacagós. Gábort nem kell bemutatni. Ez a németek által is irigylésre méltó óramű pontossággal járó srác, olyan sziklaszilárd akarattal rendelkezik melyet nem sokat láttam. Ha valamit elhatároz azt általában véghez is viszi, logikusan felépítve, esetleg egy 10*10cm papírlapra leírva francia bekezdésekbe szedve: mi fogja segíteni, mi gátolni, s nem igen találunk olyan lapot a közelében amin ne lenne pár szám, egy egyenlet, amin persze kevesebb a szám mint a betű, s ez a „mások” szerint legtisztább nyelven íródott szonettek  Gábor fejében színdarabbá képesek összeállni, zenekarral, maszkokkal, bő szoknyával, dialógusokkal és néha egy kis játék elmélettel.
Ha a Rékával együtt alkotta varázsmezejükre gondolok, melyen az ötletesség-egyediség szele fúj, hát bizony nincs hipszter aki ne irigyelné meg ezt a kapcsolatot. (de ehhez nem is kell feltétlen hipszter-nek lenni)
Az i-re a pontot természetesen Fekete Rolnad teszi fel. Ez a fiú Flafi becenevű barátjával együtt égett a szaruhártyámba, még Zsombón valamikor az Úr 2010. évében talán. Azóta majd minden évben összefújt minket a szél, s Roli személyében egy végtelen francia humorérzékkel megáldott srácot véltem felfedezni. Szóval úgy voltam a csapattal, hogy a lehető legjobb, s ha egy métert sem másznánk, akkor is megéri velük kocsikázni 400km-ert, s egész héten izzadó tenyérrel gondoltam a hétvégi mászásra, huuh de jó is lesz.
 rózsaszínű nyári kollekció
Levitácija 7c+ a két szürke csík között
Pénteken 9 órakor szállunk be a Duster-be, Roli mindenkiért házhoz jön. Nem a pesti feeling, látszik hogy szentesi a srác! Ez ám a luxus. Arja Vas a rég nem látott vicces nevű település, mely a majdnem leragadó szemhély rés alatt is mosolyt fakaszt az arcra. Késő éjszaka érkezünk meg, gyorsan elfoglaljuk a szállásunkat a már jól bevált padláson. Amikor reggel kinyitom a szemem KoviTomi feje fogad, gyorsan (hogy lássam hányadán állunk) megkérdezem – Mi a szitu fater?! Csillogó szemek és füligérő mosoly a válasz. Elkezdődött a trip.

Nem volt kapkodás, rehabilitációs mászásnak szántam ezt a hétvégét, szóval nincs rohangálás, meg idegrángás. Nagy Tomi barátnőjét és Szelinát most volt alkalmam először megismerni. Kávé (sok), zab, alma, gyümölcs és ahogy a „pécsi mászó srácok” elnevezték Miskó - a szamár még reggelinél a társunk.
Én eddig csak tavasszal voltam Kotecniken és a nyári klíma eszméletlenül más. A házigazdák azt mondták nagyon rossz ez az év, szinte folyamatosan esik nem igen jönnek most ide a mászók. A szembelévő dombokat, melyek tavasszal a zöld minden árnyalatában pompáznak most mintha egy vékony fehér lepel takarná. Az erdőből, mezőről feláramló pára.
Grazi barátok a személyre szóló kalauzzal

Nem akarok komoly barokk körmondatokba bonyolódni most, a túra nem váltott ki annyira mély érzéseket. Inkább az emberek voltak rám nagyobb hatással mint a sport, a hétvége tartotta magát az eltervezett rehabilitációhoz. (Rehabilitáció: 7a+ és 7c utak második akasztásából való kimenekülés = 2 kutya-pont, 7b OS legvégének eldobása= 3 kutyapont) Mint minden túrán most is megnéztem az Evropa 92 –t, legendás 7b. Egészen durva hogy a legvégén dinamikusan kell menned egy egykét-ujjas lukba, melyet nem látsz hogy hol van… majd egyszer biztosan.

A hétvége legnagyobb eredménye számomra a Levitacija 7c+ tetejének való sikeres átmozgása volt, mely emlékszem pár éve kifogott rajtam. A harmadik akasztástól egyben sikerült felmenni, ősszel le szeretném húzni ezt az utat a listámról.
Íz pöndörítős képek
Roli a parisalátához
Gábor -főszakácsként- aszisztál
hármasikrek
Ámen jöhet a lakoma!
"Répás-paradicsomos sali, fetasajtos tökmagolajos vegyessaláta, grillezett cukkinivel, barbecue szósszal, pácolt grill csirkemellel, kemencében sült bagettköpenyben." Duksa Jocinak ajánljuk!
Kemencében andalított cukros-sült banán.
elkezdtem kopaszodni... :(
 Az esti vacsora felettébb durva volt, a szokásos Joci „Íz pöndörítőket” is irigykedésre méltatta volna. Grillezett pácolt húsok, kolbászok, grillezett zöldségek és burgonyák, tökmagolajos-fetasajtos saláták, kemencében sütött bagett, cukrozott sült banán. E-mellé pár Radler és sztorik az elektrosztatikusan tölthető akkus BD karabinerekről, hány 8c mászója van Ausztriának? – a Grazi haveroktól, yosemite-es sztorik Tomitól.
 
 
 
a szokásos felállás
 A más nap (lévén felfedeztük hogy a Kaca szektorban nincs talán 29 fok mint elöl) hátra felé vettük az irányt és szinte az egész napot itt töltöttük a kellemes árnyékban - 28 fokon :-). Persze a hőség itt is gatyarohasztó, szél nulla, a fetrengés és a poénkodás toppon. Megmászások éjszakája, Szuperholdak világnapja. Találkozások ékessége. 
Sok mondat - amit nem lehet papírra vetve elmagyarázni, s csak azon kevesek számára lesz mindig világos kik jelen voltak a trippen. 
((Mindig boldogsággal tölt el hallgatni a déliek-keletiek beszédét, mely teljesen más mint nálunk a Közép-dunántúlon. huszezer=húszezer, tizórai=tízórai, a Szolnokról származó Rékának furcsa volt a "mitkapni" szókombináció lásd. Mit kapsz Gábor? jelentése: Hogy érzed magad?, nálunk bevett és gyakran használt szó, de Roliéknak korántsem volt egyértelmű, vagy például nekem nem volt először egyértelmű KoviTomi szavajárása az: "összecsukod magad" = összetöröd magad, vagy Rolitól a kivannak=elköltöztek otthonról))

A Kaca szektor-ról több érdekes következtetést sikerült leszűrnöm. Egyrészt teljesen más a fokozatok értéke itt, mint a B, C szektorban, a barlangban, vagy a Nos-ban ahol eddig én jártam. Ezekben viszonylag olcsón mértek az utak, nem kell kigúvadó szem egy 7a OS-hez. A hátsó szektor ellenben, oldschool, azt hiszem 6c volt a legnehezebb amit a 6 fős héderező csapatból bárki megmászni tudott, de egyes régi kallerekben még ez is csak 6b+.  Lehet hogy a ritkábban mászottsága miatt, vagy az eső mosta kissé poros fogások miatt húztuk(tam?) annyira a szánkat, nem tudom. Számomra ami tény, hogy a Kaca szektor a legszebb Kotecniken, biztos hogy sokat akarok majd itt mászni. Különös energia, különös nyugalom, békés emberek.
Ez egy ilyen hétvége, ez egy ilyen Kotecnik. 
pózolj szuperholddal
Pózolj barátnővel!
Pózolj virággal!
bogarak helyett most a holdakból válogattam :-)

Nincsenek megjegyzések: