2014. október 26., vasárnap

Másfél év szalagon

A Lazac utcáról készült szösszenet a hosszú filmből aki esetleg azt nem bírná. Kedves Rokonaimnak nem is ajánlom megtekintésre, továbbá azoknak sem, akik a boulderezést nem érzik életük egyfajta középpontjának. Egy boulderes értheti meg csak igazán, mennyire fontos az a pár másodperc amit a falon eltölt, míg az odáig vezető út mily sok mellékidőtől terhes. Ahogy Árpi idézi is Graham-től, a haverok mennek horgászni, a haverok mennek vadászni, mennek sörözni, mi pedig fogkefével tisztogatjuk a peremeket és új érkező felületet építünk. A mászás idejénél pedig százszorta több idő megy el az utazással, kereséssel - hol sokszor nem is kapjuk amit vártunk - s mégis ez az egész folyamat teszi teljessé a boulderezés élményét, más mint lerohanni döngöli Misját, vagy Magic-et. Kicsit mindig felfedezünk, kicsit mindig pioneerkodunk, kicsit mindig el is veszünk, hogy igazán nagy kincseket találhassunk. Néha szabunk szabályokat, hogy aztán áthághassuk azokat, néha elnevezünk dolgokat, hogy aztán más átnevezhesse, néha szabunk vonalakat, amiket majd mások "lecsalnak". De ez miért is lenne baj? Az egész koncepció az hogy mássz: tedd hát ezt, úgy ahogy a legjobbnak látod!
Lazac utca reclimbed - 7C+ from Izer Bálint on Vimeo.


A csöndes és sötét, téli hónapok magányosságában, az otthon unalmas melegét felvillanyozandó készült el ez a kis művészi filmecske, mely utazásainkat és párbeszédeinket tartalmazza. Számos BHSK stílusjegyet tartalmaz (elcsúszik a hang, remegő kamera...), remélem ez a 69 perces kiadás sem okoz majd csalódást.

Nincsenek megjegyzések: