2014. október 9., csütörtök

október 9 és háromnegyed.



Bicskei Bárdos Tihamér éneke, az elmenő vonatok ihlette kiszáradt sivatagban

Folyhat-e a folyó fölfelé,
Útjának ellent mondhat-e.
Repülhet-e a golyó kifelé,
A sav vajon gyógyíthat-e?

Fejemben megfordult a világ, hanyatt fekszem
Járhatok a felhőkön, fű, erdő az én égi tengerem.
Bármire képes az én karom,
Megcsípem a csalánt ha úgy akarom.

Hangokat küldök vissza a gitárba
Moll-t, dúr-t, etüdöket ha épp az járja.
Fizessenek nekem ha kenyerem veszem,
Részegedjen a csapos vesztem el eszem,
S kikérem szeszem.

Forduljon, perdüljön sarkára álljék a világ,
Az ateista papok, kolduljanak a gazdagok,
A sivatag fagyos sötét éjszakájában napozz,
S a gonosz jóságából adakozz…


 Hansi ohne Bankerl, 7C
 Mindjárt itt a tél. Már nem kell sokat várni ígérem. Mindjárt itt, lassan-lassan.

Nincsenek megjegyzések: